Nagy Krisztián - A naplóm

Régen is retusálták a képeket. Igaz, kisebb volt az eszközök palettája, mint a mai digitális fotográfiában. Az előző bejegyzésemben bemutatott "Kalózok kincse" című képemet picit finomítottam a papírképhez. Az elgondolásom az volt, hogy a képen látható kristálygömbből fénynyalábok törjenek ki - mintha csakugyan világítana. Ennek megvalósításához csak egy darab pauszpapír és puha ceruza kellett...  Retusálás előtt Retusált elkészült kép

Az előző bejegyzésemben a kartonból vágott szoftbox maszk teszképei után megkaptam, hogy milyen szörnyű képet töltöttem fel drámai feldolgozásban. Ezután már kötelező egy glamour képet is feltöltenem! Utómunka: bőrhibák eltüntetése után a következő rétegek kerültek a képre alulról haladva felfelé: 1., Alapkép 2., Fogak kontrasztjának beállítása (Curves) 3., Fogak fehérítése (Saturation -54) 4., Fogak fényerejének módosítása (Levels) 5., A háttér és a ruha fényerejének lehúzása, maszkolással (Curves) 6., Az egész kép kontrasztjának beállítása, kivéve szemek (Curves) 7., Száj színtelítése (Saturation +17) 8., Írisz kiemelése (Curves) 9., Szem fehérjének színtelenítése (Saturation -39)

A hétvégén esős, borús volt az időjárás, nyárhoz képest igencsak hűvös - de tökéletes a padlás fotóműhelyem klímájához! Így fel tudtunk menni anélkül játszani, hogy izzadságba fürödtünk volna. Így Józsi barátommal kihasználtuk a lehetőséget - volt egy elképzelése fotómontázs készítéséhez és megfotóztuk hozzá a képeket. Ma nézegettem a fényképeket a memória kártyámon és megtaláltam a "Kártyajáték" montázshoz fel nem használt fotókat is. Gondoltam megosztom a tapasztalatokat: A fotózásnál három fényforrást használtunk, egy 50x70cm-es szoftboxot és egy ezüst ernyőt és az asztal felett egy kis vakut derítésnek. Miután a leendő montázs állandó kellékei a helyükre kerültek, jöhetett a fotózás. Józsi beült az asztalhoz a kitalált pozíciókba - átöltözve minden alkalommal - megpróbálva más-más személyiségeket felvenni. Fontos volt, hogy a fényképezőgép ne mozduljon és nehogy megváltozzon az optika állása, így a látószög és a manuális fókuszt beállítása után már nem nyúltam a géphez

ISO400,  F4, 1/250, 50mm-es optika Charlie angyalai című film ihlette ezt a képet, amely jelentősebb felkészülés és hatalmas beruházások nélkül, aránylag gyorsan elkészíthető. A feleségem vett pár új ruhát, így gyorsan előkaptam a fényképezőgépet, ahogy próbálgatta az új szerzeményeket. A testhez simuló fekete ruha láttán, eszembe jutott a bevezetőben írt film így a teraszajtó elé állítva készítettem pár felvételt. Igazság szerint a fényképezőgépet nem nagyon kellett állítgatnom, mivel az automata fénymérést becsapta a külső fény, így a test kontúrvonalai szépen kirajzolódtak. Ilyenkor jó ha a fotós már előre tudja, hogy mit is szeretne és hogy mit tud megvalósítani utómunka segítségével. A fotót megnyitva a RAW konvertálásnál már szinte kész képet lehet elérni. A görbék segítségéve a világos tónusokat felhúzva, a sötét részeket lehúzva, a kép kontrasztját megemelve és az expozíciót korrigálva elérhetjük a kívánt kontrasztos sziluett képet. Az esetlegesen háttérben megmaradt "h

Második Photoshop gyorstalpaló anyaga, melyet a Kecskeméti Fotókörben tartottam, szintén a rétegek kezelése és maszkolás témakörében: Fekete-fehér tájkép: Gyors maszkolás: Szelektív színkiemelés: Lágyítás: Remélem hasznát veszitek a Photoshop végtelen tárházának ennek a morzsányi bemutatását. A gyorstalpaló első anyaga ITT!

Tartottam egy kis gyorstalpaló Photoshop tanfolyamot a Kecskeméti Fotókör tagjainak. Ez előadás a rétegek kezeléséről és maszkolásáról szólt. Projektorral vetítettem vászonra és mivel sokan szerettek volna jegyzetelni, jobbnak láttam, ha az előadás rögtön felvételre is kerül még a számítógépen belül a magyarázás közben. Így a két kép feldolgozása megoszthatóvá vált: Remélem másnak is segítséget nyújthatnak ezek a felvételek! Felhívnám a figyelmet, hogy a képek feldolgozás során nem törekedtem a 100%-os tökéletes kivitelezésre, mivel a cél a rétegkezelés és maszkolás elsajátítása volt, nem pedig a színhelyesség vagy pl. a képkivágás. Helyenként erőteljesebb színvilág és túlzásba vitt beállítások láthatóak - erre azért volt szükség, hogy a projektorral kivetített képen jól látszódjanak a módosítások! Egy-egy eljárást százféle képen lehet kivitelezni, én az általam használt tapasztalati úton tanult, legegyszerűbbeket mutattam meg.

Recept - hozzávalók: - válaszd ki az alkalmas helyet a "főzéshez" - vény fél tucat különböző színű LED lámpácskát - válassz egy jóállású kocsit és alaposan mosd le - mikor közeledik az este gyors mozdulatokkal vedd elő az állványt - extra ízesítéshez használd a karácsonyról kimaradt csillagszórókat Recept - elkészítés: Miután kitaláltam, hogy mit is szeretnék a Kecskeméti Fotókör márciusi fotótémájára (fényjáték) készíteni kimentem a határba, egy olyan útszakaszt keresve, ahol kicsi a forgalom. Tudtam is ilyen helyet és úgy álltam le a kocsival, hogy a háttérben lévő fa a majdani képnek a szerves részét képezze majd. Kicsit előre, kicsit hátra, tesztkép - majd a kocsikerék és a kamera helyének megjelölése (nemzetközileg elismert kis szemétkupacok és eldobott kólás pohár segítségével) és az optika állásának megjegyzése után, jöhetett a kocsi lemosása. Este felhívtam barátomat Józsefet, hogy segítsen a fotózásban. Egyrészt  nem szerettem volna az út szélén hagyni a fényképe

Néha a legegyszerűbb, hétköznapi dolgokból adódnak a legjobb fényképek. A dolgunk csak annyi, hogy észrevesszük azokat és nem hagyjuk elveszni. Így nem szabad restnek lenni - elő kell venni a fényképezőgépet, készíteni egy fotót és egy kis utómunkával kihozni belőle azt, amit megláttunk a témában. Én is ezt tettem ma reggel - felnéztem a plafonra és ott volt a "téma": az éjjeli lámpa  megvilágítja alulról a vázába rakott görbe faágakat... Az utómunka során arra koncentráltam, hogy a fény játéka minél jobban látszódjon a mennyezeten. A girbegurba kaccsok pedig teszik a dolgukat, egy kis mozgalmat, "huncutságot" visznek a képbe. A bal alsó sarokban meghagytam pár faágnak a végét, kétféle jelentőséggel: 1., így jobban sejteni lehet hogy a kaccsok árnyékok, 2., rámutat a témára - kicsit vezeti a szemet. Ugyanezt a szemvezetést alkalmaztam a mennyezet és a falak találkozásának vonalával és nem utolsó sorban valamelyest keretezik is a képet. Sokat gondolkodtam az utolsó

A Cross Process eljárás a filmes fotózásnál használták. A lényege tömören annyi, hogy a nyers filmet a nem teljesen hozzá való vegyszerrel hívták elő. A negatívot diának, a diát negatívnak. Így a végeredmény szinte kiszámíthatatlan lett, a színek elmentek, a tónusok megváltoztak. Arra gondoltam, ezt a kicsit felkavarodott színvilágot használom utómunkának egy érdekesnek ígérkező kísérletemhez. Amit ki szerettem volna próbálni, azt nem én találtam ki, de mivel mindig is szerettem a szelektív élességeket a fényképeken, gondoltam kipróbálom ezt a régi trükköt.  Első lépésben elmentem egy üvegeshez és vágattam 2mm-es üvegből lapokat. A lapok  megegyeznek a Cokin P széria szűrőinek a méretével, mivel az optikám elé szerettem volna helyezni őket. A Lapok éleit és sarkait célszerű lecsiszoltatni, a későbbi balesetek elkerülése miatt. Fel is tekertem a szűrőtartót az 50mm-es fix Canon optikámra és a frontlencséhez legközelebbi szűrőhelyre be is raktam a teljesen áttetsző üveglapot. Ezután már

Múlt héten Szentesen jártam fotókiállításon. Fotóztam az eseményt. Amikor vége lett a hivatalos résznek és mindenkire kezdett hatni az a különleges mágneses vonzalom, amit úgy hívunk büfé, megakadt a szemem a folyóson kirakott hatalmasra nőtt Agave növényen. Lehet a többiek furcsán néztek rám, hogy mit akarok én ettől a "kaktusztól" amikor elkezdtem fotózni, de megláttam az egyik húsos levelének megtört ívén... Drámai hangulatúra formáltam a képet, mint egy fekete hattyúnak. Az utómunka a RAW megnyitása után, vágás, kis retusálás, fekete-fehérré konvertálás kék szűrővel (így jobban látszódott a levél textúrája) Levels - Curves beállítások, az átméretezés után egy kis zaj hozzáadása.

Előzmény  Folytatás... A fácánok eltávolodtak és védettebb, gödrösebb részre húzódtak az optikám elől. Nem akartam őket tovább zavarni fotós nyughatatlanságommal, így továbbindultam a földúton egyre beljebb az alföld fákkal tarkított síkságán. A fácánok után gondoltam meglátogatom az ürgés területet, hátha a lenyugodni készülő nap utolsó fényeiben sütkéreznek, mielőtt földalatti üregükbe húzódnak vissza. Sajnos nem volt szerencsém, kerültem a területen egyet, de semmi mozgást nem láttam. A nap kezdett erősen a horizont felé közeledni, így elkezdtem olyan téma után kutatni, ami naplementés sziluettes témának jó lenne. Ahogy szépen lassan alapjáraton haladok az úton meg is láttam azt, ami elképzeléseimnek megfelelt. Egy lapájban összegyűlt a víz, így bevillant egyből a leendő kép körvonalai. A vízfelület pont akkora volt, hogy a kicsit messzebb álló magányos fa tükörképe jó legyen és a narancssárga napkorong is kb. a képen harmadolópontra kerülhet. Gyorsan leálltam az autóval és optik

Mostanában nemigazán készítettem tájképeket, de most valahogy munka után kedvem támadt egy kis fotózásra, így kimentem a határba. Igazándiból céltalanul vittem a felszerelést, majdcsak adódik valami. Erről eszembe jut egy fotós szállóige: "Mi a különbség a fotós és a vadász között? ... A fotós sosem megy haza üres kézzel!" A tanyák mellett elhaladva kikötött ló legelésztek így megálltam, hogy a fotós táskámat elővegyem a csomagtartóból és a gépemet is felkészítsem: babzsák elő, gépre a 70-200-ast feltekertem. Pár kép a paciról és irány tovább. A széles földútról lekanyarodva elindultam a kocsival az alig kitaposott füves úton, alapjáraton döcögve - figyelve a határt, a tájat, égboltot, a nap állását, a füvet és valami hatodik érzékkel az út kanyargását és a rajta található nagy gödröket és sárfoltokat kerülgetve. Pár száz méter megtétele után meg is láttam első fotótémámat, az úttól kb. 10 méterre.  Egy fácán hasalt a fűben és csak a feje látszott ki. Leállítottam az autót

A hideg beálltával a varjak egyre bentebb merészkednek a melegebb városba. Külvárosi részen lakom, így amikor a számítógépem mellett ülve kinéztem az ablakon, a kertben jópár madarat láttam. Canon EOS 450D, Canon 70-200F4L, ISO200, 1/125, F4 Fel is tekertem gyorsan a 70-200-as optikát és az ablaküvegen keresztül készítettem pár felvételt. Még szerencse, hogy nem régen lettek tisztítva az ablakok. November 1-én, halottak napjához közeledve és ennek jegyében, kicsit eljátszottam a fotóval. Ami talán a legtöbbet dobta a kép utómunkájánal, az a fekete-fehérré konvertálásnál a kék szűrő használata. A varjú tollazatának van egy érdekes kékes árnyalata, amit a kék színszűrő ki is emelt, így a képen jobban kivehető a madár és nem csak egy sötét folt.

Végre felavattam a padlás-műtermemet. Az utolsó ezzel foglalkozó bejegyzés óta finomítottam még a világításon. Felkerült segédfénynek két reflektor, ami világítja az egész teret, illetve felraktam még jobbról-balról fénycsöves armatúrákat. Még mindig tesztelési fázisban vannak a fényforrások, itt az elhelyezésükre gondolok elsősorban. Feleségem kapott ajándékba valamelyik ismerősünktől egy "retrós" és egy párducmintás felsőt, így kis rábeszélés után felcsaltam őt egy kis fotózásra. Itt az összes fény hátulról jött, csak egy derítőlap volt szemből-oldalról lerakva. Úgy gondoltam, hogy ezen a képen mutatom be az utómunkát. Minimális eltéréssel ugyanazokat a retusálásokat hajtottam végre mindkét képen, de itt szűkebb a képkivágás és jobban látszódnak a részletek. Fekete háttér előtt készült a felvétel. A fő fényt a modell feje előtt-fölött elhelyezett szoftbox adta. Ez a fényt ezüst derítőlappal lett visszatükrözve alulról, amit a modell tartott a kezében, egy bárszéken ü

A fényképem címe részben utal arra, hogy hol készült a felvétel. Reggeli ébredés után a fürdőszobánk üvegtégláján a felkelő nap fénye ilyen absztrakt mintát rajzol. Elő is vettem a fényképezőgépemet és lefotóztam. Az utómunka nem volt túl bonyolult. Levágtam a  felesleges sallangot, fekete-fehér tónusok és a világos színek kiemelése - sötét árnyalatok lehúzása és a végén egy kis vignettálás.

A kertünkben a farakásnál találtunk egy gyík csontvázat. Valószínűleg egy ráeső fa alá szorult be, majd a hangyák és más rovarok lekopasztották az ehető részeket. Így megmaradt nekem egy nagyszerű fotótéma... A csontvázat ráraktam egy faháncsra, ez adta az alapot. A kompozíció eltalálásához nagyon sokféle beállítást próbáltam ki mire meglett az amit szerettem volna. A nehézséget a főleg kis mélységélesség okozta, ezért úgy kellett beállítanom, hogy az optika síkjával párhozamos legyenek a fő "alkatrészek" de ezért valamelyest térbeli legyen az elhelyezkedés. A megvilágítással is sokat bíbelődtem, mindenféle derítéssel, ellenfénnyel, de végül balról egy szoftbox, jobbról pedig egy fehér gépírólap derítette a témát. A fényképezőgép fókuszpontját és nagyítását feljavítottam egy makro előtétlencsével. A fókuszt manuálisan állítottam be. Utómunka: Szerettem volna kicsit röntgenkép szerű - fémes hatást elérni, így a fekete-fehérré alakítást infraszűrővel kombináltam. A többit

Eljátszottam az előzőekben készült portré fényképekkel. Volt közöttük egy felvétel, amit direkt közelről fotóztam, viszont az arc melletti területet szerettem volna kitölteni, illetve kicsit izgalmasabbá tenni. A végeredményen tulajdonképpen úgy tűnhet, hogy három fényképet raktam össze... Ennél azért több rétegből állt össze a végleges montázs. Utómunka a RAW konvertálás és arcbőr simítása után a következőképpen alakultak: Alulról felfelé haladva a következő rétegeket alkalmaztam: 1. Alapkép 2. Későbbiekben raktam a képhez lásd 9. pontnál 3. Az ajkakat kiemeltem Curves réteggel ami ki lett maszkolva... 4. ...és egy kicsit telítettem a színeit Vibrance réteggel (csak a 3. rétegre). 5. Az alapképről másolatot készítettem, majd lehúztam a színeit (Desaturation) és a réteg tulajdonságát átraktam Overlay-re. Ezzel az arc színei erőteljesebbek és kontrasztosabbak lettek. 6. Szem írisz kiemelése görbe segítségével 7. A második alkalmazott portrékép, egyszerűen csak az alapképre rakva és k

Szerdánként van a Kecskeméti Fotókör napja, amikor összejövünk egy kis beszélgetésre. Ez a klubdélután most elmaradt, illetve kihelyezett lett: Nagykőrösön a Szarvas Vadászkastély környékén fotóztunk. Sajnos az időjárás nem volt túl jó, erősen borult volt az ég (gondolom ezért is voltunk csak négyen). Ennek ellenére sétáltunk egy nagyot, megmutattam a többieknek a táj egyes jellegzetességeit és természetesen fotóztunk is. A kis túránk kb. két és fél órás volt, közben találtunk koponyát, levelibékát, virágokat, kiszáradt fát, tanyát, felduzzasztott patakot és számtalan szépnek mondható kompozíciót. A fotózás közben persze beszélgettünk is, cserélgettük egymás közt a felszereléseket: optikákat, féláteresztő szűrőt. Felmerült a kérdés, hogy ki mennyi exponálásból csinál egy jó képet? Elgondolkodtató a dolog, hogy amióta a digitális technika teret hódított a filmes gépekkel szemben, mennyi rengeteg kép készül - a Windows szemeteskukájának. Én úgy becsültem, hogy 100 képből egy amire azt m

A fejemben motoszkált egy fénykép, ami ellenfényben készül és csak fénysávok világítják meg a modellt. Most hogy elkészült a fényvisszaverős ernyőm, újból elgondolkodtam a megvalósításon. Így tegnap éjszakába nyúlóan nekifogtunk a kísérletezésnek, amelynek az alapjaival tisztában voltam, de hogy mekkora erősségű villanást, milyen rekesszel és a hozzá tartozó záridővel kell dolgoznom, az csak menet közben derült ki. Elmélet és beállítások: Gyakorlatban: Természetesen nem elsőre sikerült eltalálnom a beállításokat, kísérleteztem a vakuk teljesítményével, rekeszeléssel, záridővel. Ami ezek alapján leszűrhető: az záridőt azért állítottam a legrövidebb 1/200s sebességre, hogy a szoba 60W-os izzója ne játsszon szerepet a képben. Ez magával hozta, hogy a vakuknak elég nagyot kell hogy villanjanak, hogy a fénysáv szépen kirajzolódjon, így azokat a maximumon járattam (48-as és 58-as kulcsszámú vakuk). Ezekhez pedig választottam egy szűk rekeszt. Nyers fénykép: Az utómunka első lépése a RAW

A virágfotózás általában nálam a makrózást jelenti, mint amit pár bejegyzéssel előbb lehet látni. Viszont a most "kitalált" projekt egész-alakos beállítás nélkül nemigazán tetszene. Az orchidea kecsességét, gyönyörű virágaival megfotózni egy képre viszont már egy kis kihívás. Előkészületek (sajnos a werk-képet elfelejtettem): Pár méter fehér papírt felerősítettem a falra és a virág cserép alá terítettem ki. Igazából két fényforrás alkalmaztam (a helyi fényektől eltekintve). A főfényt egy fehér ernyőről visszavert vaku villanása adta. Szerettem volna kicsit sávos háttérvilágítást alkalmazni, így egy másik vaku elé rácsot raktam és ezt irányítottam a fehér háttérre. A fényt módosító rács nem volt egyszerű eset: jópár eszköz és tesztkép elkészülése után a nyerő megoldás a sajtreszelő lett! Igen-igen: "Szegény ember vízzel főz!" Próbáltam mindenféle dolgot a vaku elé rakni, ami hirtelen a kezem ügyébe került: tésztaszűrő, gyerekjáték, stb. de a végén két gumigyűrűvel