Nagy Krisztián - A naplóm

Miután az előző bejegyzésben írt Praktica-t visszaszolgáltatom a gazdájának, felmerült bennem, hogy beszerzek valami hasonló analóg tükrös gépet. Délelőtt ki is mentem a családommal a bolhapiacra. A kacatok bejárása közben ráakadtam egy Zenit E-re, melyet kis alkudozás után meg is vettem. Nagy meglepetésemre még működik a belső fénymérője is, amely egy ilyen jószágnál már szinte a csodával határos. (Utánanézve a gépnek, a Moszkvai olimpia alkalmával adták ki 1979-1980-ban .) Mivel a délutánt kis kirándulással akartuk folytatni, így áldottam az előrelátásomat, hogy még a reggel a kabátom belső zsebébe raktam egy ezer éves, még kézzel feltöltött orsójú filmet. A fényképezőgép kis tanulmányozás után (ISO beállítás, fénymérő működése, blende, záridő) bele is raktam a gépbe. Ahogy hazaértünk késő délután, rögtön mentem a hívótankért, 7 perc hívás, öblítés, 7 perc fixálás, sok öblítés, szárítás, hatosával felvágás, szkennelés, photoshop: A régi filmen az emulzió fino

A pisztolyos képeimből kiindulva nem volt nehéz kitalálni, hogy mi lesz a képfeldolgozás folytatása, úgyhogy ismét egy kis Photoshop ujjtorna következett:   A fő koncepció valami titkosügynökös, robbantós, filmplakát szerű kép összehozása volt. Az interneten keresgélve mindenféle tűz, robbantás, atomfelhő kép között böngészve találtam meg a hátteret, amin ha jól láttam valami Bathman figura is volt, amit retusálással kiszedtem, illetve a képnagyobbítás miatt a jpg hibákat Gaussian Blur-ral elmostam (ez az elmosás amúgy is kellett volna, a mélységélesség hatás miatt). Az alapképre a szokásos plusz két alapkép réteggel megoldottam a fény-árnyék játékot az arcon (a "34. évfolyam" bejegyzésnél írtak alapján). Szelektíven adtam még fényt a kívánt részekre (főleg a pisztolyra), illetve a kézfejen sötétítettem, hogy ne vigye el annyira a tekintetet. A portréra raktam ferdén egy fotófiltert, narancssárga színátmenettel, mintha a robbanás fénye világítaná meg az arcot. A hátteret k