Nagy Krisztián - A naplóm

Több mint tíz éve fotóztam utoljára csillagokat, néha jó dolog feleleveníteni a régi tudományomat... A felvételhez a kis Olympus MILC fényképezőgépemet használtam, amelyben gyárilag rendelkezik Time Lapse funció. Ez azért jó, mert nem egyetlen felvételből készül a kép, hanem jelen esetben 300db, egyenként 30 másodperces képből. Ha ezt összeszorozzuk, 9000sec = 150min = 2,5 órás felvételi időt jelent. Ennyi ideig egy digitális fényképezőgép képérzékelő lapkája túlmelegedne, ami egyrészt a készülék, másrészt a kép rovására menne, a túlmelegedés okozta hot pixelek miatt. A fényképezőgépre felraktam a manuális halszem optikámat F3.8-as rekesszel, a gép beállítása M módban 30sec záridő, Timelapse beállítás: 30sec exponálás + 1sec szünet, (kép SD kártyára mentéséhez). Manuális fehéregyensúly, mindenféle hosszú záridős és hotpixel szűrés kikapcsolva. Természetesen egy stabil fotós állványra is szükségünk van a képkészítések közben, amely garantálja a be- és elmozdulás elkerülését

Az eddig elkészült videóimat összefűztem egy filmnek: HD felbontás

Az elmúlt napok forrósága és száraz levegője reménnyel kecsegtetett, hogy végre meg tudom fotózni éjszaka azt a tanyát, amit már jópárszor megpróbáltam már. Már napnyugta környékén elfoglaltam a helyemet, így még világosban be tudtam állítani a fényképezőgépet (záridő, rekesz, fehéregyensúly, jpg, ISO, manuális fókusz). Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve egy új eszköz is felhasználásra került. A gyerekeim kiszuperált buborékfújó repülőgépe tökéletesen megfelelt az optika levegővel való fújására. Lehet a meleg miatt amúgy sem párásodott volna le az optika frontlencséje mint az előző esetekben, de most biztosra mentem. A kihalt tanya oldalába ismét beállítottam a petróleum lámpát, amely rögtön az elején majdnem tönkretette a kitalált fényképemet. A begyújtás előtt kintebb akartam tekerni a kanócát, de rossz irányba forgattam a karját, így beleesett a tartályba. Nem kicsi kínlódás után sikerült csak kivenni a szűk nyíláson át és újrafűzni. Ezután visszatérve a fényképezőgéphez e

Az ember bárhogy is szeretné, akárhogy is rákészül valamire, egy felsőbb hatalom - karma - nagy könyv, vagy nevezhetjük bárhogyan előre elrendezi a dolgokat. Mi kis porszemek meg próbálunk túljárni az "eszén" ennek a már régen megírt történetnek a folyamán, kisebb-nagyobb sikerrel. 2011. június 15. esti órái számomra biztos kedves emlékek lesznek, amikor kezem ügyébe akad majd 10 év múlva az ekkor készült felvételek. Délután a szokásosnál "zsúfoltabb" fotókör után (készülünk a múzeumok éjszakájára - kiállítás, bemutató) irány a határ, a már kiszemelt tanyának a fotózására a holdfogyatkozás ideje alatt. Ketten mentünk ki József barátommal, aki még nem jár a kiszemelt környéken, így neki hatalmas élmény volt ahogy megérkeztünk. A kocsiból kiszállva épp kezdett felszállni a pára a talajról és szép fátyollal takarta be a mezőt. Vigyorogva figyeltem, ahogy Józsi mint egy kisgyerek aki az új játszótérre érkezve, hirtelen a bőség zavarával küzdve próbál minél több mind

Még mindig várat magára a fénykép és videó, amit éjszaka szeretnék fotózni. A múlt éjszaka sem volt jó, ismét megjelentek a felhők. Már-már azon gondolkodtam a sötétben ücsörögve, hogy vajon odafönt most valaki jót nevethet rajtam, vagy Lucifer keze van a dologban!? A múltkori kameraálláson változtattam egy kicsit. Kelet felé haladtam kb. 150 métert és onnan fotóztam a tanyát. Így belekomponáltam bal oldalról is egy fát, ami zárja a kép szélét. Legnagyobb meglepetésemre sok kis fényre lettem figyelmes a horizont fölött északtól kb 20 fokkal nyugat felé. A google műhold térképére rápillantva beigazolódott a gyanúm, Ferihegyi (jobban mondva Liszt Ferenc) reptér gépeinek fényei húzták a csíkot a fényképemen! Azt mondják gyakorlat teszi a mestert, de örülnék már neki ha összejönne a fénykép és a csillagok szép íveket rajzolnának a képre. Szerdára remélem minden összejön: telihold, teljes holdfogyatkozás és a felhők is elszállnak...

Tegnap éjszakára kimentem a kiválasztott helyszínemre csillagjárást fotózni. Naplementére értem ki, így maradt időm a helyszín pontosítására. Ilyenkor persze nem bírom megállni, hogy egy-egy képet ne fotózzak a főtémám mellé, így készült pár felvétel a lenyugvó napról is. A napnyugta 20:42-kor volt, viszont a hold már 17:04 perckor feljött, így még napnyugta előtt be lehetett tájolni az éjszakai fényforrásunkat. A kiválasztott helyszín egy lakatlan tanya előtérrel északi irányba nézve (sarkcsillag középpontjával) a majdnem teliholddal megvilágítva a hátam mögül, lett kitalálva. A napgyugtától kb. még 60 perc elteltével kezdtem a fotózást, ekkor kezdtek a csillagok derengeni. Előtte pár tesztképet készítettem, hogy a beállított expozíció megfelel-e a sorozatfelvételekhez (30 másodperc, F2.8). Meglepetésemre a majdnem telihold és a F2.8-as rekesz akkora fénnyel árasztotta el a képeket, hogy más beállításokat kellett alkalmaznom, mint a múltkori próbálkozásomnál, így végül 20sec, F2.8,

A csillagok mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Fotós szemmel az égre tekintve nem a horoszkópok, ascendensek vagy épp a GPS műholdak jutnak az eszembe, hanem inkább a látvány fog meg illetve a kihívás, hogy hogyan lehet ezt megörökíteni fényképen! Nem az asztrofotózásra gondolok, ahol speciális távcsövekkel, óramechanikával a föld forgását figyelembe véve bolygókat, csillagrendszereket fotóznak, hanem az egyszerű tájképben a csillagos égboltra. Mi is kell nekünk ehhez? Ami biztos az a stabil állvány és a fényképezőgép... na de mit is szeretnénk? Olyan képet, ahol a csillagok kis pixelként világítanak a sötét égbolton, vagy ahol a csillagok szép körívet rajzolnak a sarkcsillag körül elfordulva? A "csíkhúzós" képekhez hosszú záridő dukál, akár órákban mérhetően. Ez a hagyományos filmes fényképezőgépekkel nem okozott problémát, B záridővel a gépet lerakva egyszerűen megoldható volt. Digitális géppel viszont a túl hosszú záridő több problémát is fel

Második próba: 2 másodpercenként készült, 145 db felvételekből összefűzött 20 fps videó.

Régóta szerettem volna "időgyorsítós" videót készíteni. Ezek a filmek úgy készülnek, hogy rendszeres időközönként készülnek fotók a témáról, majd az elkészült képeket összefűzve megkapjuk a videót. Én ezt DSLR géphez kapható időzítős távkioldóval oldottam meg (mint oly sokan), 5 másodpercenként készült 60 felvétel, majd ezt összefűztem filmé. Ez most az első teszt, hogy rájöjjek a finomságokra, illetve a videóvá alakítás fortélyaira. Elsőre így sikerült a képsorozat, a következő téma valószínűleg a felhők vonulása lesz...