Time Lapse - Holdfogyatkozás

Az ember bárhogy is szeretné, akárhogy is rákészül valamire, egy felsőbb hatalom - karma - nagy könyv, vagy nevezhetjük bárhogyan előre elrendezi a dolgokat. Mi kis porszemek meg próbálunk túljárni az "eszén" ennek a már régen megírt történetnek a folyamán, kisebb-nagyobb sikerrel.

2011. június 15. esti órái számomra biztos kedves emlékek lesznek, amikor kezem ügyébe akad majd 10 év múlva az ekkor készült felvételek. Délután a szokásosnál "zsúfoltabb" fotókör után (készülünk a múzeumok éjszakájára - kiállítás, bemutató) irány a határ, a már kiszemelt tanyának a fotózására a holdfogyatkozás ideje alatt.

Ketten mentünk ki József barátommal, aki még nem jár a kiszemelt környéken, így neki hatalmas élmény volt ahogy megérkeztünk. A kocsiból kiszállva épp kezdett felszállni a pára a talajról és szép fátyollal takarta be a mezőt.

Vigyorogva figyeltem, ahogy Józsi mint egy kisgyerek aki az új játszótérre érkezve, hirtelen a bőség zavarával küzdve próbál minél több mindent a sajátévá tenni. Örültem neki, hogy ekkora élményt adtam számára azzal, hogy kihoztam magammal fotózni, biztosan sok jó képet készített ő is.

Na de vissza a  holdfogyatkozáshoz: mivel videót szerettem volna készíteni a fényképekből, a gyorsan felállított állvány és időzítő elindítása után, elvileg már csak várakoznom kellene...

De mielőtt ezt megtettem volna, próbáltam a bevezetőben írt "túljárok az eszén" dolgon ügyeskedni egy kicsit. Mivel holdfogyatkozást szerettem volna a tanya felett megörökíteni, ezért az épület árnyékos oldala volt a kamera felé, ami így természetesen sötétben van. Ezt még tetézte volna az eltűnő hold kevéske fénye. A napokkal ezelőtti két "helyszíntanulmány" meghozta a gyümölcsét: a holdfogyatkozás előtt délután egy mezőgazdasági boltban bevásároltam. Nem kell nagy dologra gondolni: vettem egy viharlámpát (petróleumlámpa) és természetesen hozzá olajat. A tartályát feltöltve és a kanócot meggyújtva, a szép kis lángocskát az épülettől kb 1.5 méterre leraktam, aminek a narancssárga meleg fénye szép összhangba volt a hold színével.

Ezután már tényleg csak a várakozni kellett volna, de figyelve a gép kattogását és a timer csipogását rájöttem, hogy bizony itt nemsokára állítanom kell az exponálásokon.

Kiindulásként 20 másodpercenként készítettem képeket és az automatikára bíztam a záridő hosszát, amikor kezdett a záridő 18 másodperc körüli lenni (mivel egyre sötétebb lett) a timert átállítottam 30 másodperces időközökre. Amikor már kezdte elérni a 28 másodperceket az exponálások ideje, újból állítanom kellett a konfiguráción. Végső beállításként az előző két nap próbáit vettem alapul: a gépet  átállítottam Manuálisra, B záridővel, legtágabb rekesszel. Az időzítőn beállítottam, hogy 30 másodpercig exponáljon a fényképezőgép, majd tartson 2 másodperc szünetet (kép mentési időnek kihagyva) és újból expó 30sec+2sec...

Sajnos ez a két állítgatás az elkészült videón látszik is - kis bemozdulást lehet észrevenni.

Második probléma a rettentő párás levegő lett. Olyan köd formálódott az esti takaró fátyolból, hogy szinte csak pár méter lett a látótávolság. Ez a köd pont a holdfogyatkozás teljes kitakarásakor érte el a tetőpontját. Éppen arra gondoltam, hogy lassan fordítanom kell majd a fényképezőgépen, hogy a növekvő holdat is fotózzam, amikor az autóhoz ért a kezem és nedves lett a lecsapódott párától. Upsz! Nézzük csak meg az optikán a mindig fent lévő UV szűrőt! Sajnos azt sem kímélte a pára, mattüveget készített a lencsevédőmből!

Így nem volt értelme folytatnom a felvételeket ezért összepakoltam és irány haza, majd a képek konvertálása, vágása és összefűzése.

Túl tudtam-e járni a természet eszén a viharlámpámmal? Az elején biztosan, de mindhiába... Végülis elkészült a videó és mint tudjuk nem biztos hogy egy sikertelen(?) próbálkozás hiábavaló lenne, mindig tanul az ember. Legközelebb biztosan kiviszek valami kis ventilátort magammal, hogy az optikát fújatva ne csapódjon ki rá a pára.

A ködöt most a szerencse vagy balsors számlájára lehet írni? Hmmm... az olvasóra bízom a döntést!