Nagy Krisztián - A naplóm

The collodion mixed with halogen-salts (called: salted collodion), which is the binder material of the wet plate collodion process, start to deteriorate over time. The main reason is, that the collodion, when aged, starts to acidifying and the result is the liberation of the Iodine from its salt and then the free Iodine turn the collodion from a pale straw color to a cherry color state. The color differences would not be a big problem, but the too much free iodine (some is necessary in the collodion) makes the pictures too hard and losing its sensitivity. My friend Attila Venczel found a paragraph of scripture about, how the old masters "corrected" this problem. The title of the book was: "Sir William de Wiveleslie Abney - Instruction in Photography". Actually, the idea is very simple: if you have a dog that chews the rug, throw him a bone to play with. So if you have free iodine, which chews the collodions, give it a „bone”. There are two metals consi

A kollódiumos nedves eljárás "nyersanyaga" a halogénsókkal kevert kollódium idővel megromlik. Ennek legfőbb oka, hogy az oldatban idővel szabad a jód válik ki, amitől az oldat színe kezd a szalma sárga színből borostyán színűvé változni. A színeltérés nem is lenne nagy baj, viszont savasodó oldat miatt kiváló szabad jód elég agresszív anyag, így magát a kollódiumot kezdi tönkretenni, így a kép nem tapad jól a hordozóra, illetve veszít az érzékenységéből a nyersanyag. Egy régi 150 éves könyvben: "Sir William de Wiveleslie Abney - Instruction in Photography", Venczel Attila barátom talált egy bekezdésnyi írást, hogy a régi mesterek ezt hogyan "korrigálták". Tulajdonképpen a gondolat pofon egyszerű: ha van egy kutyád, ami szétrágja a szőnyeget, dobj neki csontot, hogy azzal játszon. Tehát ha van a jód, ami szétrágja a kollódiumot, adjunk neki csontot. A csont szerepére két fém jöhet szóba: a cink és a kadmium. A kollódiumos nedves eljárásban nagy