Nagy Krisztián - A naplóm

Végre sikerült az első elfogatható fényképem filmre a SufniFusi 1. gépemmel. Az elkészült negatívot kontakt eljárással világítottam rá papírra, majd laboráltam, 18x13cm-es méretben. Papír hívásnál kipróbáltam még a nyári táborra kifejlesztett denzitás ábrát, hogy tudjam mennyi ideig világítsam majd a nagy papírra a fényképet. A 9x13cm-es papíron úgy tűnt az 5 másodperc körüli (kicsit több) megvilágítás lesz majd jó. Rá is világítottam 18x13cm-es papírra is a negatívot, de sajnos csal a tesztábra. Az 5 másodperces világítás kevés lett, megismételtem 8 másodperces idővel, de még az sem lett elég kontrasztos. Úgyhogy maradnak a tesztcsíkok. Még egy absztrakttal is próbálkoztam a végén: Lassan körvonalazódik bennem a SufniFusi 2. fényképezőgép, rendes nagyformátumú optikával (remélem az orosz eladó ma már jelentkezik az adásvétel miatt), erős Afgán fotóbox ráhatással. A fenti képről elismerő kritikát kaptam a fotovilag.hu oldalon, Horváth Péter fotográfustól:

Az idei fotótábor jó alkalom volt arra, hogy az új nagyformátumú fényképezőgépemet kitapasztaljam. Egész nap szaladgáltam a felállított tábori labor és a fényképezőgépem között. Az egy napig tartó ottlétem alatt összesen 18 db papírnegatívot, 1 hagyományos negatívot és ennek felhasználásával 1 cianotípiát készítettem. Ez digitális szemmel nézve elenyésző mennyiség, de belegondolva a folyamatba: papír vágás, kazettába helyezés, rohanás a tábor túlsó felén felállított fényképezőgéphez, modell leültetés, képkivágás beállítása, fókuszálás, fókusz állító hátfal ki - kazetta be, exponálás, majd vissza a laborba ahol a papírt előhívtam... Egy szó mint száz - nem csak az exponáló gombot kell nyomni! A fényképezőgépem elkészültekor készített teszképeim egész tűrhetőek voltak, így bizakodtam, hogy a nap végére kitapasztalom a kamerámat. Főleg az exponálási idő kikalkulálására fektettem a hangsúlyt, mivel a múltkori tesztjeimnél nagyon sötétek lettek a negatívok - tehát túlexponáltam -

Az előző bejegyzésben írtam, hogy elkészült a nagyformátumú fényképezőgépem. Természetesen le is teszteltem a kamerámat! Fotópapírt raktam a hátfalba és ezzel próbálkoztam. A fényképezőgép optikája egy régi, 9x6cm-es gépnek a lencséje. A papír amit használtam 9x13cm-es. Minden optika nagyobb képet tud rajzolni, mint amire használják (persze a túlméretes rész már rosszabb minőségű) de bíztam benne, hogy a 13-cm-es méret még talán belefér ebbe a tartományba. Az első felvétel fényt kapot...  Második próba: szomszéd házak, jó a vázon a végtelen fókusz!  Harmadik próba, a fénymérő adataira támaszkodva nem adott jó eredményt a kép, alig rajzolt valamit a papírra a fény. Csak utómunkát követően élvezhető a kép.  A negyedik felvétel sem az igazi...  Ötödik: a fénymérőt elhagyva elkezdtem kísérletezni, szórt fény, F6.3, 2 sec., a kép beégett, a papírhívás során 10-20 másodperc alatt kikaptam a hívóból. Szkenneléssel feljavítva.  Hatodik: szórt fény, F6.3, 1

Elég sok dolgom volt az elmúlt időszakban, így a nagyformátumú kamerám építése halasztódott, egészen mostanáig... Mivel a kameratest elkészült, a fókuszálást és annak rögzítését kellett kitalálnom. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy házi körülmények között nagyon nehéz lenne olyan fókuszállítási módot is kivitelezni, hogy a frontlencse dönthető és fordítható is legyen - így lemondtam erről. A kihuzat hosszát eddigiekben úgy terveztem, hogy a frontlencse és a hátfal között 5-től 10 cm-es mozgástér legyen beállítható. Ennek megfelelően egy olyan csúszósínt találtam ki, hogy ezt a kb. 5cm-es m mozgásteret fokozatmentesen tudjam állítani. Ennek legegyszerűbb módja egy menetes szár, melyet forgatva a hátfalat előre-hátra tudjam mozgatni. Ennek tengelynek a tartására és a sínezésnek MDF lapból kivágott alaplapot találtam ki: Az alaplapon egy 60mm széles és 100mm hosszú kimarás lett készítve - mint csúszósín. Ebben a kimarásban egy 60mm széles és 40mm hosszú téglalap il

Április 29-én van a lyukkamera világnapja . Így egy héttel előtte elkeztem felkészülni, az épített nagyformátumú fényképezőgépemre készítettem egy "optikát". Természetesen a lyuk nem a képen látható 10mm-es lesz, hanem az alumínium lap háta mögé beragasztok egy tűvel épphogy átszúrt alufólia négyzetet. A szerkezet roppant egyszerű, egy ajtózsnért használok zárszerkezetnek, az előre láthatóan 30 másodperc körüli exponálási időkhöz. Egy kis kallantyúval tudom fixálni a bezárt nyílást. A zárófedél fekete tépőzár szöszös oldalával van borítva a fényzárást segítve. Fókusztávolságot az gépváz összecsukásával (harmónika kihuzat) tudom nagylátószögűre állítani, míg kihúzva tele állású képeket kapok. Mivel a lyuk-rekesz mérete nagyon kicsi, így a mélységélesség végtelen lesz, tehát minden éles a képen. Persze ez az élesség nagymértékben fog a kiszúrt lyuk minőségétől függeni, törekedni kell a tökéletes kör, sorja nélküli lyukra. Ezen a napon azért bebiztosítom

Tesztkép Kapitány a hajónaplónak: Csillagidő 20120218.19:24. Miután az időjárási viszonyok kedvezőre fordultak, az ablakokon beszűrődő csillagfény elégségesnek volt tekinthető a teszteléshez. A vázszerkezet stabilitása megerősítésére az egység tetejére került egy 5- és egy 7kg-os fémkorong, amelyek a földi gravitációval kölcsönhatásba lépve mozdulatlan állapotba hozták az épített nagyformátumú fotonrögzítőt. Egy fekete lepel segítségével a sötétség félhomályában a készülék hátlapján beállításra került a fotonokkal bombázott modelltárgyról visszavert fény legélesebb képe. Ezen hátfal kicserélésével egy kazetta került az üveglencséken át rajzolt kép középpontjába. Ez a kazetta tartalma fényérzékenyített műanyagalapú fotópapír, amelyre egy exponálózsinór segítségével az optikán beérkező élesített fotonsugár, a fénynyaláb intenzitásával arányosan a fényérzékeny rétegre vetült. Ezen műveletet az exponálási idő gondos mérése előzte meg, amelynél a fotópapírt ISO3 érzékenység

Fókusz-sín Tegnap egy nagyformátumú fényképezésről szóló előadáson voltam, az Ágens Fotóstúdió szervezésében. Érdekes volt az előadás, több ötletet is merítettem a régi gépek láttán. Elsősorban a fényképezőgépek fókusz állításait néztem meg, mivel egy kissé elakadtam a tervezésben. Így kapóra jött ez az esti program, melyért ezúton is köszönetet mondok a szervezőknek és Fejér Zoltánnak az előadásáért. Már-már lemondtam az optika síkjának elforgatásáról, de a tegnapi előadás után ismételten fontosnak találom ezt a beállítási lehetőséget. Egy órányi gondolkodás és a meglévő vázam kézben forgatása - nézegetése közben papírra vetettem egy vázlatot, amely aránylag könnyen megvalósíthatónak tűnik. Ezután jöhet a kitalált szerkezethez a felhasználási anyagok keresése/beszerzése, ami alapján már méretezett tervet is tudok készíteni. Nem gondoltam volna, hogy a fókusz állítás és annak rögzítése ennyire feladja majd a leckét, de mindenre van megoldás! Ezek után viszont le kell

Fémmunkák Mivel a fényképezőgép "könnyen" megmunkálható részei elkészültek, jöhet a "kemény munka". Ide tartozik az optika tartó lemez, a felfogató rendszer, illetve a hátfal alumínium sínjei. Elsőként a 7x7cm-esre levágott alumínium lap közepére kellett készítenem egy 3cm átmérőjű kör kivágást az optika felfogatásához: Mivel az optika tartó lemezt felfogatását könnyen eltávolíthatóra szerettem volna  elkészíteni, ezért a kamera előlapjára kissé átalakított rugós acél iratfűző kapcsot fogattam fel. Ez rugalmasan szorítja az optika lemezét a falapra. Ennek ellendarabjaként fentről csúszózárat helyeztem: A hátfalat tartó alumínium síneket 45 fokos szögben, pontos méretekkel lefűrészeltem, majd a favázra ragasztottam őket Még a kazettás hátfal készítésekor, a fókuszállításhoz is elkészítettem kartonból a matt üveg tartó hátfalat. Ez a hátfal tulajdonképpen csak egy üres keret, amely ugyanúgy becsúszik az alumínium sínek közé. Fontos, hogy a m