Nagy Krisztián - A naplóm

Már jó pár hónapja vettünk egy rajzasztalt, amelynek üveg a lapja. Már akkor kitaláltam, hogy át lesz világítva alulról, hogy ha készítek üveg negatívot, jobban szemügyre tudjam venni, illetve ha kell - tudjak retusálni. Erre a célra egy 30x30cm-es LED panel választottam, amit kettő darab keskeny rétegelt falemez segítségével rögzítette, az asztal fém vázához. A lapos lámpatest bőven elfért az üveglap alatt, nem fogattam le fixen, így ha szükséges lenne - jobbra balra elcsúsztatható. Gyári üvegasztal 30x30cm-e LED panel Elkészült asztal

A napokban kipróbáltam a szénnyomat (carbon transfer) eljárást. Az első fő mozzanata a munkafolyamatnak (a vegyszer bekeverések után), a tökéletes transzfer "kendő" (tissue) elkészítése. Ehhez teljesen vízszintes asztal szükséges, ugyanis a majdnem víz sűrűségű meleg - feloldott zselatinnal kell bevonni kb. 1-2mm vastagságban a transzfer papírt. A papír lefogatására illetve, hogy pereme legyen amiben megáll a zselé - mágneses csíkok használatával a legegyszerűbb. Így az asztal lapjának egy vaslapot kell használni. 40x40cm vaslap 30x30cm bútorlap, 3db marok csavarfej, 3db M8-as 40mm-es csavar, 3db fába üthető körmös anya  Marok anya összeszerelése a csavarral  Elkészült marok-csavar - ami tulajdonképpen talpnak szolgál majd Jöhet a fúrás    A furatok két sarokba és oldalközépre kerülnek A körmös-anya szorosan illeszkedik a furatba, melyet kalapáccsal  lehet beütni A három felfogatási pont elkészült   Egy láb betekerve 

Mivel az archaikus fényképezés érdekel leginkább, így érthető módon kedvelem / gyűjtöm a régi fényképeket. Most hozzájutottam közel 150db, 1930-as években készült üvegnegatívhoz. Ahhoz, hogy értékelhetően láthatóak legyenek a felvételek, a negatív képeket át kell fordítani pozitívvé. Laborálhatnám őket napokon keresztül papírra, de lényegesen egyszerűbb őket számítógépen pár gombnyomás segítségével megnézni. Igen ám, de a negatív képet csak úgy lehet számítógépre vinni, ha átvilágítjuk a képet és valamilyen módon digitalizáljuk. Ehhez a legprofibb eszköz a negatív szkenner. De mivel az üvegnegatívok nagyobbak, mint a hagyományos 35mm-es kisfilm - egy másik megoldáshoz folyamodtam. Építettem egy átvilágító dobozt, amely homogén fénnyel világít és így a képeket egyesével be tudom fényképezni a digitális fényképezőgépemmel... Későbbiekben is jó lesz majd az asztal, amikor a kollódiumos üvegnegatívokat szeretném majd digitalizálni!

Szerencsére elmúltak a téli hidegek, így felmentem a padlásra a fotóműhelyemet a téliesítésből kibontani. Tárgy fotót szerettem volna készíteni, így nem tekertem le csak a  fekete hátteremet. A vakut felraktam állványra és ezután kezdődött a "cirkusz"! Egy kis asztalkára lett volna szükségem, amire a kompozíciót összeállítom... Össze vissza vergődve, kartondobozokra felrakva egy bútorlapot oldottam meg a tárgyasztalt. Ekkor döntöttem el, hogy a következő barkácsolásom egy fotóasztal lesz! Amit kigondoltam, az nem egy nagy faragott lábú bükkfa asztal intarziával, csupán két kis bak, amiket össze lehet csukni használaton kívüli állapotában, a tetejére pedig bútorlapot, vagy ha a téma úgy kívánja plexilapot fogok helyezni. A asztal magasságnak kb. 70cm-t terveztem, így kerekítve a lábhosszakat 75cm hosszúságúakra számoltam (lábhossz=70/cos20=74,49cm), a bakok szélességét pedig kis gondolkodás után 50cm-re választottam, mivel anyagfelhasználás szempontjából így gazdaságosan