Nagy Krisztián - A naplóm

Eltört egy likőrös poharunk, ami éppcsak eldőlt a pulton. Olyan minimális koccanása volt, hogy elcsodálkoztam - mekkora feszültség, vagy láthatatlan rejtett repedés lehetett már az üvegben... Ez adta az ihletet egy kép elkészítéséhez. Jelen világunk most telis-tele van feszültséggel, rejtett félelmekkel. Egy tollpihe finom érintése is elegendő lehet, hogy ez a sok sok feszültség törést okozzon. De ki tudja, hogy hol lehet ez a határ!? Mikor érjük el azt a pontot, amikor visszafordíthatatlanná válhat egy tény: törékeny világunk a végét járja...

A fekete-fehér fotózás korában is igény volt arra, hogy a képek színesek legyenek. Akkoriban viszont még nem volt színes eljárás, maximum az egész képet lehetett vegyszeresen valami árnyalattal megbolondítani. Egyetlen egy módja volt annak, ha szelektíven is szerettek volna színeket alkalmazni, hogy a képet pigmenttel vagy valamilyen festékkel, ecset segítségével megfestették. Sokan láthattunk olyan régi képet, ahol erőteljes színekkel a képet itt-ott megszínezték. Portréknál jellegzetes pirospozsgás arc, erős vörös ajkak, esetleg a modell ruhájának valami mintája. Öt évvel ezelőtt volt egy próbálkozásom már ambrotípia színezésével, amit most úgy gondoltam felelevenítek - néha jó visszatérni egy-egy témához, eljáráshoz. Egyrészt láthatjuk a fejlődésünket, másrészt nem merül feledésbe a tudás. Így készítettem egy orchideás képet. Volt egy kis küzdelmem a képpel, mostanában vakukkal fényképezem, így elszoktam az állandó fényekkel való fotózástól, illetve a használt kollódium is

Boldog és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak! Kollódiumos nedves eljárás, fekete alumíniumlapra fényképezve (18x24cm)

Már április óta küzdök a jobb szememben kialakult gyulladással. Ez adta az ihletet a kép elkészítéséhez. Kettő felvételt készítettem, az egyik fekete alumíniumra készült, a másik pedig üveg lapra amelyből negatívot készítettem a későbbi papírképhez. Nagy formátumú fényképezőgép egyik nagy előnye, hogy jó esetben a kamerán tudunk a kép készítéséhez korrekciókat végezni. Jelen esetben a Scheimpflug korrekciót használtam, amely segítségével a mélységélességet a kompozíciómra tudtam "fektetni". Az optika F8-as rekeszével, hagyományos párhozamos optika-képsík esetén a mélységélesség csak kb. 10-15cm lett volna, tehát maximum a kinyitott könyv középső tartománya lett volna éles. Az optikát megdöntve a hátfal - optika - kompozíció síkjai metszik egymást egy pontban, így a megdöntött élességi síkban jóval nagyobb térrészlet tudott éles lenni. Kollódiumos nedves eljárás, üveg negatív, illetve fekete alumínium lapra fényképezve (18x24cm) Scheimpflug hatás:

Kollódiumos nedves eljárás, fekete alumíniumra fényképezve Optika: Industar-51, 210mm, F8-on Kihuzat: ~500mm Fény: 2 x (2db 105W + 2db 75W kompakt fénycső) Exponálás: 15 sec Lakk: szandarak Backstage:

Egy régi tintás üvegbe ültettünk egy kis fát, egy egyszerű kompozícióval szerettem volna lefotózni: Kollódiumos nedves eljárás, fekete alumínium lapra fényképezve (18x24cm) Optika: 210mm, F8-on Exponálási idő: 10 másodperc Fényforrás: 2 x (2db 105W + 2db 80W) Szandarak lakkozás Backstage:

Végre, tavaly április óta elkészültünk a fotóműhelyemmel! Újra tudok laborálni, immár rendesen felszerelt sötétszobával. Vége a mosógépen való laborálásnak! Kettő képet készítettem az elmúlt napokban, a Kecskeméti Fotókör belső pályázatára "Megfogható csend" témára. A gondolat amit megpróbáltam képbe önteni az az volt, hogy egy kis feszültséget viszek a fényképbe azzal, hogy egy nagyon illékony egyensúlyi állapotot fényképezek le. Ezen célból készítettem egy kártyavárat, a tetején egy egyensúlyozó tollpihével. A legkisebb légmozgás, szellő megbonthatja ezt az egyensúlyt, óvatosan, a legnagyobb koncentrációval - csendben lehet ezt csak létrehozni. Az egész kompozíciót meghintettem finom porral, ezzel is erősítve a "Szélcsend"-et "Szélcsend" Kollódiumos nedves eljárás, üvegnegatív (18x24cm) Két felvételt készítettem, az egyik fekete alumínium lapra került, a másik pedig üvegnegatívnak és ebből pedig VanDyke brown print eljárással papírképet. A

Örömteli hírt kaptam a napokban! A Sopronban megrendezett V. "Múlt és jelen" fotópályázaton a monohcrom  - papírkép kategóriában az "Evolúció" című, kollódiumos üvegnegatívról készült VanDyke barna nyomatom II. helyezést ért be. Elfogadásra került ugyanebben a kategóriában "Szárnyvesztett" - ugyancsak kollódiumos üvegnegatívról készül, VanDyke printem. A színes digitális kategóriában pedig a "Rend" című fényképem kerül a falakra. A kiállítás megnyitójának időpontja 2018. július 21. szombat 15 óra. Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor  Közgazdaságtudományi Kar aulája: Sopron, Erzsébet utca 9. Köszönöm szépen a zsűri és a szervezők munkáját! "Evolúció" 18x24cm kollódiumos üvegnegatívról kontakt másolat VanDyke brown print eljárással  "Szárnyvezett" 18x24cm kollódiumos üvegnegatívról kontakt másolat VanDyke brown print eljárással  "Rend" digitális fénykép A pályázat statisztikája: M

Nagyjából tíz nap múlva egy új élet születik. Kedves ismerősömnek már jó ideje tartoztam egy fotózással, amit most így a második gyerkőcük születése előtt meg is ejtettünk... Tudtam, hogy a kettő éves fiuk is szerepelni fog a képen, ami jelentősen megnehezíti egy kollódiumos nedves eljárással készülő fénykép megvalósítását. Hiszen neki még az izgő-mozgó funkciói igen erőteljesek, így még csak gondolati úton sem merült fel bennem, hogy hosszú 5-6 másodperces expozícióval próbáljam meg lefotózni a családot. Hevenyészett, enyhén Picasso stílusú vázlatot készítettem az elképzelésemről, ahol talán majd el tudom csípni azt a pillanatot, hogy mindenki éppen jó helyen lesz a képen és mindenki a mélységélességi tartományon belül marad: Ahhoz, hogy ne mozduljanak be az expozíció alatt, szinte az összes stúdióvakumat mozgósítottam: Összesen 1460Ws vakuteljesítmény, 210mm-es optika F4.5 rekesszel Úgy gondoltam, hogy a szobát lesötétítem, így akár több másodpercig is nyitv

Már egy ideje szerettem volna magamról készíteni (egy kis segítséggel) egy klasszikus portrét. Apránként összejöttek a hozzávalók, hiszen már legalább egy éve a zsibpiacon vásároltam egy festmény reprót háttérnek, a feleségem még a Szentesen megrendezett "111 éves Fridrich fényírda" emlékkiállításra varrt mellényt, februárban a születésnapomra kaptam egy igazi angol keménykapalot valamint bővítettem a vakuparkomat. Fényforrások: főfény - 2db 400Ws vaku szoftboxal (belső terelő nélkül) derítőfény - 260Ws vaku beauty dish hajfény a kalapon - 260Ws vaku reflektorral Fényképezőgép: 300mm, F4.5 Tessar rendszerű optika, 18x24cm-es képméret Két felvétel készült, egy fekete alumíniumra fényképezett kollódiumos nedves eljárással direkt pozitív, valamint egy üveglapra fényképezett ambrotípia, amelyet tovább erősítve és feketítve negatívként lehet használni. Erről a negatívról készült kontakt másolattal VanDyke barna nyomat papírkép.

A "Madártollak" kollódiumos üvegnegatívról készítettem egy 60x80cm-es nyomtatást. Így a hasonló témájú sorozatom bővült egy újabb taggal a nappalink falán. 

A tegnapi üvegnegatívról elkészítettem a papírképet... VanDyke brown print 18x24cm-es nedves kollódiumos üvegnegatívról 8 perc exponálási idő UV fénycsövekkel 25cm-ről

Még karácsonykor kaptak gyerekeim a nagyapjuktól, kartonból készült lapokat - amelyekből kiszedve az alkatrészeket - összeragasztva egy autót lehetett barkácsolni. Megtetszett a kicsi kocsi, így elhatároztam, hogy le is fényképezem kollódiumos nedves eljárással. Készítettem mellé egy kis terepasztalt: felvittem egy vödör homokot a fotóműhelyembe, kerestem kiszáradt faágakat és találtam egy pár csigaházat és kavicsokat is. Az első kép el is készült fekete alumínium lapra: 24x18cm kollódium nedves eljárás, fekete alumíniumon Tessar 210mm-es optika F8-on, 60 sec exponálás A nagy formátumú kamera mélységélessége igen kicsi az ilyen jellegű fényképeknél, ezért kihasználtam azt a lehetőséget, hogy az optika képalkotó síkját elforgattam kb. 10 fokkal. Így nem csak az autó orra-első kereke lett éles a képen, hanem az egész autó oldala. Alap esetben az optika-, és kép síkja párhuzamos egymással, piros vonal mutatja a mélységélességi tartományt Scheimpflug effekt

Ahhoz , hogy egy kollódiumos fényképről papírképet lehessen készíteni ugyancsak archaikus technikával, ritkán elegendő csak az, hogy az elkészült üvegre fényképezett képet érzékenyített papírra helyezzük. - Illetve ha úgy jó papírképet lehet belőle készíteni, akkor bizony maga az üvegkép nem nyújt esztétikai élményt. Eleve ha üvegnegatívot szeretnénk készíteni, egész másként kell hozzálátni a képkészítésnek. Más expozíciós idővel, más hívási idővel és bizony kissé eltérő vegyszermennyiségekkel kell dolgozni. Mindemellett különböző eljárások is léteznek, amivel el tudjuk érni a kívánt negatívot. Ma egy új eljárást próbáltam ki, amely merőben eltér az általam eddig alkalmazott technikától. Ezúton is köszönöm Giorgio Bordin segítségét, hogy megismerhettem ezt az eljárást. Kollódiumos nedves eljárás - üvegnegatív (18x24cm) 210mm, F8, 40sec Részletek a valós, 1220dpi szkennelésből: VanDyke brown print Részletek a 600dpi szkennelésből: A kép e

Boldog Új Évet Kívánok! 24x18cm kollódiumos üveg negatív VanDyke barna kontakt másolat papíron

18x24cm kollódiumos nedves lemez fekete alumíniumon

Eddig ritkán fényképeztem a gyerkőceinket, egyrészt mert nehezen tudnak nyugton maradni, másrészt mert unják a pózolást. Most viszont nem úszták meg, hogy a kamera elé üljenek. A két felvétel 18x24cm-es fekete alumínium lapra készült, 300mm-es, ~F4-5 fényerejű triplet rendszerű optikával. A fényeket összesen három vaku adta, jobbról-balról 400-400Ws, szemből egy kisebb 180Ws teljesítményű. Egy villanás volt a felvétel alatt. A hívás talán lehetett volna a szokásos 15-, de mindkettőnél 20 másodpercet adtam a képeknél, így a maximalista szemléletemmel hangyányit túlhívtam a képeket, viszont ez meg jót tett a sötétebb tónusoknak.  Kristóf Krisztián Ezekkel a technikai paraméterekkel még nem próbáltam kollódiumra fényképezni, de mint a képek is mutatják, szépen együtt dolgozott a vaku+optika+kollódium+hívás. A végén a szandarak lakkozás is egész szépre sikerült. Így készült:

Egy kis analóg photoshop... VanDyke barna kontaktmásolat kollódiumos üvegnegatívról Bal oldalon 3 perces UV fény levilágítás - kitakarás nélkül Jobb oldalon 6 perces UV fény levilágítás - szakáll kitakarva 3 percet. A kitakart (maszkolt) szakáll és szemöldök ugyanolyan világos maradt mint az első tesztképnél. Elkészült kép részlete - 300dpi szkennelés

18x24cm kollódiumos nedves lemez üvegnegatív Fekete alumínium lemezre fényképezve lakkozás után

Úgy gondolom, hogy a digitális képek utómunkálataiban otthonosan mozgok, hiszen ebben "nőttem fel". Talán most már el merem azt is mondani, hogy az archaikus fényképészeti technikák ismerete is csörgedezik az ereimben. Sok analóg képet digitalizáltam már - sok jobb lett a monitoron nézve mint az eredeti. Hiszen pár gombnyomással pillanatok alatt be lehet állítani a görbéket, szinteket, kontrasztot, szaturációt. Ráadásul az adobe programozóinak köszönhetően rétegekkel lehet még szebbé varázsolni egy-egy képet. Tegnap viszont olyan dolog történt velem (végre?), hogy az általam készített üvegnegatív digitalizálásával egyszerűen nem boldogulok! Hiába a nagy nyomdai speciális negatív-szkenner, többszöri próbálkozás és több órás utómunkával egyszerűen csak közelíteni tudom azt a látványt a monitoron, mint amit ugyanez az üvegnegatív tíz perces laborálással a fényérzékeny papírral tesz! A kész papírképet gond nélkül be tudom digitalizálni, de az eredeti üvegnegatív kifog rajta