Nagy Krisztián - A naplóm

Esküvőfotózás Kecskemét, Arborétum 2012.07.28.

Az eddig elkészült videóimat összefűztem egy filmnek: HD felbontás

Az elmúlt napok forrósága és száraz levegője reménnyel kecsegtetett, hogy végre meg tudom fotózni éjszaka azt a tanyát, amit már jópárszor megpróbáltam már. Már napnyugta környékén elfoglaltam a helyemet, így még világosban be tudtam állítani a fényképezőgépet (záridő, rekesz, fehéregyensúly, jpg, ISO, manuális fókusz). Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve egy új eszköz is felhasználásra került. A gyerekeim kiszuperált buborékfújó repülőgépe tökéletesen megfelelt az optika levegővel való fújására. Lehet a meleg miatt amúgy sem párásodott volna le az optika frontlencséje mint az előző esetekben, de most biztosra mentem. A kihalt tanya oldalába ismét beállítottam a petróleum lámpát, amely rögtön az elején majdnem tönkretette a kitalált fényképemet. A begyújtás előtt kintebb akartam tekerni a kanócát, de rossz irányba forgattam a karját, így beleesett a tartályba. Nem kicsi kínlódás után sikerült csak kivenni a szűk nyíláson át és újrafűzni. Ezután visszatérve a fényképezőgéphez e

Elkapott a gépszíj, filmre fotózgattam megint. Megjött a kitt amit rendeltem: darabokban egy tüköraknás, két optikás, műanyag kis fényképezőgép. Csavaronként, rugónként rengeteg darabból, összeszerelési útmutatóval. Így az összelegózás kb. két órát vett igénybe, de működik a dolog! Lejárt diát raktam bele, negatívként előhívva (cross process), majd szkennelve a képeket. Az első sorozat a Kecskeméti Fotókör bográcsolós délutánján készültek: Fekvő képet horrorisztikus a géppel készíteni, mivel minden irány megfordul a tüköraknában. Ráadásul az exponáló kart is nehézkes, így kezelni így ezek a képek könnyen bemozdulnak. Következő turnus kint a határban, hogy lássam ugyanazokon a helyeken hogyan viselkedik, ahol már fotóztam régebben digitális géppel: Közben csináltam két kis portrészerűséget gyerekeink nagyapjáról és dédpapájáról: A végére már csak két kocka maradt a fotó táborra: Mire elfogyott a 36 képkocka, 27 exponált kép sikerült. jópár kép azért veszett el, me

Kicsit elcsábultam a régi analóg filmes világ felé. De mint általában, nekem valahogy sosem elég csak az, ahogy mások csinálják. Venni egy tekercs negatívot, belefűzni a gépbe, ellőni 36 képkockát, majd a visszacsévélés után irány a labor. Ez így nekem kevés! Ilyenkor jön a "Mi lenne, ha..." gondolat, mely rendszerint egy akkora kutyulmányt szül, hogy a végeredmény szinte megjósolhatatlan. Mindenesetre jó játék! Nézzük csak mit sikerült most kifőznöm, ebbe a mindent bele levesből. Az egész történet elég messzire nyúlik vissza, valószínűleg az 1930-40-es évekig, amikor is gyermekeim dédszülei megvettek egy fényképezőgépet. Precisa névre hallgató papírharmonikás fényképezőgép 120-as rollfilmre dolgozik és mint most kiderült 6x6-os képet, tehát középformátumú képet rajzol. Gondoltam kipróbálom ezt a masinát, de próbálkozásnak kicsit költséges lett volna eltapsolni egy rollfilm-, előhívás-, papírképek árát. Így egy merész gondolattal: "nem lehet ebbe valahogy a tömegáru 3