Nagy Krisztián - A naplóm

Az áprilisi fotótéma alapján -Kecskeméti Fotókör- két képet készítettem. Nagyon szeretem Lao Ce: Tao Te King bölcsességeit (Weöres Sándor fordításában) és ezek közül választottam. Az első kép és idézet a következő: Ránézek, de nem látom,ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-fűzére. Lao Ce: Tao Te King (14) Számomra ez a vers tökéletesen ráillik egy szál füstölőre. Maga a buddhizmus - taoizmus a füstölővel teljes összhangban van, akár meditációs kellékként is. Maga a vers is szinte sorról-sorra erősítette bennem az elkép

Február hónapra a Kecskeméti Fotókör "házi feladata", TÜKÖR-KÉP volt. Erre a témára a tükröződések, szimmetrikus dolgok és sok más téma adódhat. Én egy szimmetrikus, tükör-témát gondoltam ki: sakk tábla. Ez megfelel a témának: egymással szemben felállított ellenfelek egymás tükörképei, a tábla két térfele szimmetrikus. De ez így túl egyszerű lenne, így egy kicsit megtekertem a témát. A koncepció az volt, hogy felállítok egy gyalogot a táblára, elé rakok egy másik bábút - ez eddig egyszerű. A csavart az adja, hogy az egymással szemben felállított bábuk közé egy üveglapot raktam azzal a céllal, hogy a kamera felé eső bábunak a tükörképe látszódjon az üveglapban. Így az üveglap mint egy féláteresztő tükör működik és a képen ebben az esetben három bábu lesz látható, amelyből az egyik tükörképe az elsőnek. Amikor az ötlet kipattant a fejemből, gyorsan készítettem is egy vázlatot. Sokban segít egy ilyen vázlat rajzolása a fotózás folyamatában. "Kézzel foghatóvá" válik a

A Kecskeméti Fotókör januári témája a GOMB volt. Erre a "megmérettetésre" készítettem két képet. Biztosan emlékeztek páran arra régi "népi" játékra, amikor egy nagy gombot felfűztek spárgára, majd egy-egy kéz mutató-, és hüvelykújja közé kifeszítve és a feltekert/húzott gombot lehetett forgásban tartani, érdekes hang kíséretében. Ezt szerettem volna fotózni, de sajnos gyermekeim nemigazán akartak statisztálni ehhez a képhez. Egy értékelhetőbb képet sikerült csak készíteni, de több sebből is vérzik a fénykép (csukló törése, vágott újj, túl világos karok és beégettgyanús foltok), úgyhogy alternatív megoldáshoz kellett folyamodnom. Kirámoltam a ruháskosarat, két-két szöget benyomtam a vesszőfonott oldalába és közéjük feszítettem ki a madzagra fűzött gombot. Egyetlen fényforrást használtam a sötét szobában, egy polifommal körbetekert - szűkített vakut. (Sajnos a werk-kép nem lett a legjobb, a kis kompakt gépen nem ment a vaku - mire a következő képet készítettem v