Nagy Krisztián - A naplóm

Még múltkoriban építettem egy átvilágító asztalt , hogy az elkészült üvegnegatívokat egyenletes átvilágító fényben le tudjam fényképezni - digitalizálni. Ezt a lefényképezett negatívot utómunkával pár gombnyomással pozitív képpé lehet alakítani. A digitalizált kép felbontása így a digitalizáló fényképezőgép felbontóképességétől függ (pl. 18 MPixel). Most továbbgondoltam ezt az asztalt és építettem hozzá egy sínrendszert. Így vízszintesen és függőlegesen el tudom tolni a negatívot a fényképezőgép előtt. Az 24x18cm üvegnegatívot ezzel a módszerrel 4x5 képből fényképeztem be. A fényképezés után a képeket panoráma készítő program segítségével könnyen össze lehet fűzni egy képpé. Olyan programot kell keresni, ami nem csak egymás mellé tudja rakni a képeket, hanem a több soros fényképezéssel is megbirkózik. Az összefűzött kép így az egy befényképezett fotó 18 MPixele helyett 167,7 MPixel lett! (15006x11177 pixel) Ekkora felbontásból szívfájdalom nél

Szert tettem jópár régi üvegnegatívra az 1930-as évekből. A múltkoriban épített világító asztalom nagy segítséget nyújtott a digitalizálásban. Egyesével rakosgattam az üveglapokat a világító mattüvegre és a tükörreflexes fényképezőgépemmel egyesével befényképeztem őket. A fényképezőgép közvetlenül össze volt dugva a számítógéppel, így az exponálás egérrel történt, illetve élő képen láttam, hogy a képkivágásban jó helyre kerüljön a negatív. Másik előnye ennek a munkafolyamatnak, hogy a fényképezőgép közvetlenül a számítógépre menti a képeket. Ezután utómunkával fordítottam át a képeket pozitív képekké. Sajnos a negatívok némelyike nagyon rossz állapotban van. Szinte mindegyiküknek a szélén van már ezüstkiválás, amely az ezüst degredációja okoz - ez nem visszafordítható folyamat. Illetve a szakszerűtlen tároláskor valószínűleg beázhatott sok fénykép és a zselatin kötőanyag tönkrement, a gombásodás is megjelent.