Nagy Krisztián - A naplóm

Már jó ideje megvan egy 9x12cm-es képméretű IBSOR D.R.P. kamerám (bár ez az elnevezés csak az optika és zárszerkezet neve), de valahogy elsiklottam felette, ezidáig... Így utólag visszagondolva, mindig is bennem volt, hogy majd egyszer kipróbálom, hiszen szereztem hozzá lemezes kazettát és még egy Rada rollfilm adaptert is.

Első vakuval készült ambrotípia fényképem. 18x24cm ambrotípia üveglapon 2db 400Ws vakuval, bal oldalról alap reflektorral, jobbról ezüst ernyővel. (a kész kép tükörfordított)

18x24cm kollódiumos üveg negatív 300mm, F4,5, 5sec

A múltkoriban elkészült kollódiumos üvegnegatívról elkészült a cianotípia papírkép is. 18x24cm-es üvegnegatív  21x30cm-es papír cianotípia (kávé tónus)

13x18cm Ambrotípia üveglapon 210mm-F4.5, 15sec exponálás, 30sec hívás

Ambrotípia, 13x18cm üveglapon  25 másodperc exponálás, 1 perc hívás

Kriszta Ambrotípia, 13x18cm üvegen Mátyás Ambrotípia, 13x18cm üvegen

Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 9x13cm-es üveglapra készítve Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 9x13cm-es üveglapra készítve Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 13x18cm-es üveglapra készítve Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 13x18cm-es üveglapra készítve

Végre elkészültem a nagy fa kamerámmal! Tegnap betekertem az utolsó csavarokat, átnéztem - szigeteltem a fényréseket és jöhetett az első teszt! Mivel a fények így télen a délutáni - esti órákban nem ideálisak a kb. ISO6 érzékenységű papírnak, ezért vakufényt használtam. Eddigi tapasztalataimban bízva úgy gondoltam a vakuknak legalább kétszer kell villanniuk, hogy megfelelő legyen az exponálás. A fényképezőgép kihuzata is nagyobb volt mint a 210mm, így ott is fényvesztés van. Elég sok volt így a véletlen faktor, ezért régi - kissé megszürkült fotópapírt használtam. Ha esetleges rosszul exponálok, akkor a kukába iktatása miatt nincs nagy veszteség... De szerencsére nem így történt! Megfogadtam még a kamera készítése során, hogy a legelső képet feleségemről fogom készíteni. Bárhogy is sikerül az első felvétel Ő legyen az első, akit lefotózok a saját tervezésű és készítésű "igazi" nagyformátumú fényképezőgépemmel. No1. Light 1. & Light 2. 2-2 vi

Végre sikerült az első elfogatható fényképem filmre a SufniFusi 1. gépemmel. Az elkészült negatívot kontakt eljárással világítottam rá papírra, majd laboráltam, 18x13cm-es méretben. Papír hívásnál kipróbáltam még a nyári táborra kifejlesztett denzitás ábrát, hogy tudjam mennyi ideig világítsam majd a nagy papírra a fényképet. A 9x13cm-es papíron úgy tűnt az 5 másodperc körüli (kicsit több) megvilágítás lesz majd jó. Rá is világítottam 18x13cm-es papírra is a negatívot, de sajnos csal a tesztábra. Az 5 másodperces világítás kevés lett, megismételtem 8 másodperces idővel, de még az sem lett elég kontrasztos. Úgyhogy maradnak a tesztcsíkok. Még egy absztrakttal is próbálkoztam a végén: Lassan körvonalazódik bennem a SufniFusi 2. fényképezőgép, rendes nagyformátumú optikával (remélem az orosz eladó ma már jelentkezik az adásvétel miatt), erős Afgán fotóbox ráhatással. A fenti képről elismerő kritikát kaptam a fotovilag.hu oldalon, Horváth Péter fotográfustól:

Az előző bejegyzésemben a kartonból vágott szoftbox maszk teszképei után megkaptam, hogy milyen szörnyű képet töltöttem fel drámai feldolgozásban. Ezután már kötelező egy glamour képet is feltöltenem! Utómunka: bőrhibák eltüntetése után a következő rétegek kerültek a képre alulról haladva felfelé: 1., Alapkép 2., Fogak kontrasztjának beállítása (Curves) 3., Fogak fehérítése (Saturation -54) 4., Fogak fényerejének módosítása (Levels) 5., A háttér és a ruha fényerejének lehúzása, maszkolással (Curves) 6., Az egész kép kontrasztjának beállítása, kivéve szemek (Curves) 7., Száj színtelítése (Saturation +17) 8., Írisz kiemelése (Curves) 9., Szem fehérjének színtelenítése (Saturation -39)

Egy időben felkapott / vitatott volt a portrék optika köré elhelyezett körvakuval való bevilágítása. Két táborra szakadt a fotóstársadalom: van akinek tetszik - van akinek nem, hogy a modell szemében karika csúcsfényű fehér fénytükröződés van. Ezek a vakuk nem éppen az olcsóságukról híresek, ezért várható volt, hogy előbb utóbb megjelennek olcsóbb alternatívák. Ma már több gyártótól is lehet kapni "körvakut", ami tulajdonképpen a fényképezőnkre rakott rendszervakunkra illesztett fényterelő, amelynek a belső fényes felülete a vakunk fényét az optika köré vezeti. Ezeknek a viszonylag olcsó megoldásoknak is létezik házilag elkészített még jobban olcsósított változata, különféle megoldásokkal. A napokban felötlött bennem, hogy kipróbálom új munkatársamat, a nemrégiben vásárolt stúdióvakut és a már meglévő szoftboxomat. Egy egyszerű átalakítással körvakut készítettem belőle egy csakugyan filléres megoldással: egy 50x70-es kartonból kivágtam egy körgyűrűt és egy csip

A most bemutatásra kerülő portré elkészítése cseppet sem mondható műterminek. Mivel a tél beálltával a   padlás stúdiómban most igencsak hideg van, ezért gyorsan összerakott, a háztartásban megtalálható kellékek segítségével fotóztam pár képet a feleségemről. Balról a vaku egy rajztáblára rakott fehér papírlap segítségével adta a szórt főfényt. Az arcot a jobb oldalon látható szék karfájára erősített autókban használt hőtükör verte vissza - derítésként. A szobában található lámpákat felkapcsoltam, de ezeknek a fénye a vakuhoz képest annyira elenyésző, hogy a képalkotásba nem szólnak bele, inkább csak a fókuszálást segítették. Az elkészült fénykép Canon 450D, 70-200L optika, 200mm-es álláson, F4, 1/100s, ISO200 Egy kis utómunkával "feltúrbózva" így mutat a portré: Retro feldolgozásban  Fekete-fehérben

Miután az előző bejegyzésben írt Praktica-t visszaszolgáltatom a gazdájának, felmerült bennem, hogy beszerzek valami hasonló analóg tükrös gépet. Délelőtt ki is mentem a családommal a bolhapiacra. A kacatok bejárása közben ráakadtam egy Zenit E-re, melyet kis alkudozás után meg is vettem. Nagy meglepetésemre még működik a belső fénymérője is, amely egy ilyen jószágnál már szinte a csodával határos. (Utánanézve a gépnek, a Moszkvai olimpia alkalmával adták ki 1979-1980-ban .) Mivel a délutánt kis kirándulással akartuk folytatni, így áldottam az előrelátásomat, hogy még a reggel a kabátom belső zsebébe raktam egy ezer éves, még kézzel feltöltött orsójú filmet. A fényképezőgép kis tanulmányozás után (ISO beállítás, fénymérő működése, blende, záridő) bele is raktam a gépbe. Ahogy hazaértünk késő délután, rögtön mentem a hívótankért, 7 perc hívás, öblítés, 7 perc fixálás, sok öblítés, szárítás, hatosával felvágás, szkennelés, photoshop: A régi filmen az emulzió fino