Nagy Krisztián - A naplóm

Több mint tíz éve fotóztam utoljára csillagokat, néha jó dolog feleleveníteni a régi tudományomat... A felvételhez a kis Olympus MILC fényképezőgépemet használtam, amelyben gyárilag rendelkezik Time Lapse funció. Ez azért jó, mert nem egyetlen felvételből készül a kép, hanem jelen esetben 300db, egyenként 30 másodperces képből. Ha ezt összeszorozzuk, 9000sec = 150min = 2,5 órás felvételi időt jelent. Ennyi ideig egy digitális fényképezőgép képérzékelő lapkája túlmelegedne, ami egyrészt a készülék, másrészt a kép rovására menne, a túlmelegedés okozta hot pixelek miatt. A fényképezőgépre felraktam a manuális halszem optikámat F3.8-as rekesszel, a gép beállítása M módban 30sec záridő, Timelapse beállítás: 30sec exponálás + 1sec szünet, (kép SD kártyára mentéséhez). Manuális fehéregyensúly, mindenféle hosszú záridős és hotpixel szűrés kikapcsolva. Természetesen egy stabil fotós állványra is szükségünk van a képkészítések közben, amely garantálja a be- és elmozdulás elkerülését

Ha karácsony , akkor csillagszűrő! Tavaly is megragadott a kecskeméti főtér hangulata, ahogy karácsonyi díszben pompázik - idén sem volt ez másként. Így évente egyszer előveszem a hatcsillag szűrő optikaelőtétemet és egy kis körutat teszek állvánnyal felszerelve a fényárban. Ami az érdekes volt a fotózás közben, hogy tavalyhoz képest most az emberek teljesen mindennapos tevékenységként fogadták, hogy az állványra szerelt fényképezőgépemmel helyezkedek, komponálok és fotózok. A képek hosszú, 1 és 8 másodperc közötti záridővel, F7.1-es rekesszel, ISO100 érzékenység mellett, 10 másodperces késleltetéssel készültek. Az optika főleg nagylátószögön 18-55 mm állásban volt, a frontlencse elé pedig egy hatcsillag szűrőt helyeztem, amely a képen látható fénycsúcsokat kissé "felerősítve" hat ágú csillaggá formálja. Létezik ez a szűrő négy és nyolc ágú változatban is, de a négyet kevésnek-, a nyolcat soknak tálálom (néha már a hat is kicsit túlzottan harsánnyá fokozza a képet - a karácso

Az elmúlt napok forrósága és száraz levegője reménnyel kecsegtetett, hogy végre meg tudom fotózni éjszaka azt a tanyát, amit már jópárszor megpróbáltam már. Már napnyugta környékén elfoglaltam a helyemet, így még világosban be tudtam állítani a fényképezőgépet (záridő, rekesz, fehéregyensúly, jpg, ISO, manuális fókusz). Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve egy új eszköz is felhasználásra került. A gyerekeim kiszuperált buborékfújó repülőgépe tökéletesen megfelelt az optika levegővel való fújására. Lehet a meleg miatt amúgy sem párásodott volna le az optika frontlencséje mint az előző esetekben, de most biztosra mentem. A kihalt tanya oldalába ismét beállítottam a petróleum lámpát, amely rögtön az elején majdnem tönkretette a kitalált fényképemet. A begyújtás előtt kintebb akartam tekerni a kanócát, de rossz irányba forgattam a karját, így beleesett a tartályba. Nem kicsi kínlódás után sikerült csak kivenni a szűk nyíláson át és újrafűzni. Ezután visszatérve a fényképezőgéphez e

A csillagok mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Fotós szemmel az égre tekintve nem a horoszkópok, ascendensek vagy épp a GPS műholdak jutnak az eszembe, hanem inkább a látvány fog meg illetve a kihívás, hogy hogyan lehet ezt megörökíteni fényképen! Nem az asztrofotózásra gondolok, ahol speciális távcsövekkel, óramechanikával a föld forgását figyelembe véve bolygókat, csillagrendszereket fotóznak, hanem az egyszerű tájképben a csillagos égboltra. Mi is kell nekünk ehhez? Ami biztos az a stabil állvány és a fényképezőgép... na de mit is szeretnénk? Olyan képet, ahol a csillagok kis pixelként világítanak a sötét égbolton, vagy ahol a csillagok szép körívet rajzolnak a sarkcsillag körül elfordulva? A "csíkhúzós" képekhez hosszú záridő dukál, akár órákban mérhetően. Ez a hagyományos filmes fényképezőgépekkel nem okozott problémát, B záridővel a gépet lerakva egyszerűen megoldható volt. Digitális géppel viszont a túl hosszú záridő több problémát is fel