Nagy Krisztián - A naplóm

Az áprilisi fotótéma alapján -Kecskeméti Fotókör- két képet készítettem. Nagyon szeretem Lao Ce: Tao Te King bölcsességeit (Weöres Sándor fordításában) és ezek közül választottam. Az első kép és idézet a következő: Ránézek, de nem látom,ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-fűzére. Lao Ce: Tao Te King (14) Számomra ez a vers tökéletesen ráillik egy szál füstölőre. Maga a buddhizmus - taoizmus a füstölővel teljes összhangban van, akár meditációs kellékként is. Maga a vers is szinte sorról-sorra erősítette bennem az elkép

A "műterem" nagyjából elkészült. Beüzemeltem a világítást, kitaláltam a felfogatási helyeket, bevertem egy rakás szöget a tetőszerkezet tartófáiba, drótokat hajtogattam és a fekete hátteremnek is kitaláltam a felfogatását. Kicsit becsapós a fénykép, mert kisebbnek tűnik a tér a valóságosnál: A bal oldalon található szoftbox egy hosszú drótpályán fut, amely így előre-hátra mozgatható. A magasságát úgy lehet szabályozni, hogy a drótpálya fentebb lehet helyezni. A derítőlap tartórúdját szinte bárhova fel tudom akasztani. A rudat szét lehet húzni - illetve nyomni, így a felfogatási pont és a padló közé könnyedén befeszíthető. A rúdra a derítőlap egy erős csipesz segítségével bárhogy felfogatható. A hajfény fent van középen, dőlésszöge állítható. Vele szinte egy magasságban a háttérfény vakuja van. Jobbról a nagy ernyő az állványával szabadon mozgatható és ezüst ernyőre cserélhető. A fekete hátterem (1,5 méter széles) papírcsőre van feltekerve, amely egy tengelyen lóg, így könn

Végre nekiveselkedtem régen áhított, többszörösen kigondolt kis kuckóm megépítéséhez, ahol remélhetőleg szép fényképeket tudok majd készíteni. A házi stúdióm alapötlete akkor kezdett körvonalazódni bennem, amikor elkészült családi házunkban először felmentem a padlásunkra. Már akkor mondtam a feleségemnek, hogy "stippi-soppi, a padlás az enyém!" Így adott a tér, de ez még kevés a műteremhez. Az elmúlt évben sok kelléket szereztem / készítettem, hogy végre időben és térben is összefussanak a dolgok és nekilássak eddigi legnagyobb terjedelmű barkácsolásomnak. Egyetlen dolog hiányzott még a "műteremhez": a háttér. Fehéret, vagy középszürkét szerettem volna - fehér lett belőle. Vásároltam 3x5 méter lepedővásznat, ami a célnak úgy tűnik tökéletesen jó lesz! Úgyhogy irány a padlás! Látszik, hogy kb. 3 méter széles és 6 méter hosszú tér áll rendelkezésre. Egy gyors sepregetés után, leterítettem a földre szüleimtől elhozott régi padlószőnyeget, hogy puhább legyen majd a