100 éves hangulat

Már jó ideje megvan egy 9x12cm-es képméretű IBSOR D.R.P. kamerám (bár ez az elnevezés csak az optika és zárszerkezet neve), de valahogy elsiklottam felette, ezidáig...

Így utólag visszagondolva, mindig is bennem volt, hogy majd egyszer kipróbálom, hiszen szereztem hozzá lemezes kazettát és még egy Rada rollfilm adaptert is. Ez a rollfilm adapter nagyon jó szolgálatot tehet, ha több felvételt is szeretnénk a kamerával készíteni, hiszen a gyári - lemezből készült síkfilm kazettába csak egy film fér, így annyi képet tudunk készíteni, amennyi filmhez van elegendő tartónk és ezt mind vinnünk kell magunkkal.

A rollfilm adapterbe viszont filmet fűzve 8db képet készíthetünk - igaz, "csak" 6x9cm-es méretben. 

Amikor nekifutottam, hogy felélesszem a gépet - amit a régmúltban már kicsit tuningolt valamelyik gazdája - szembesültem az első nehézséggel: nincs hozzá mattüvegem, amely segítségével az élességet lehet beállítani. No problémó, mattüveget már jópárat készítettem, így egy szűk óra alatt el is készült az új kiegészítő a géphez.

Következő nehézséget az adta, hogy a 2mm-es mattüveget a fényképezőgép hátára csúsztatva, ugyanakkora távolságban kell lennie a gépváztól, mit a rollfilm adapterbe fűzött film síkja. Magán a fényképező vázán van egy távolság méret skála, amely a végtelen állásból indulva, kettő méter fókusztávig mutatja a fotózni kívánt tárgy távolságát. De ez elég pontatlan, hiszen gépvázon a felíratok kb. 2cm hosszú a skálán helyezkednek el és ebbe van belezsúfolva a ∞, 15, 8, 5, 3, 2 méter állása. Hosszas méregetés után sikerült behatárolnom, hogy a rollfilm milyen mélyen van az adapterben (kb. 2mm) és hosszas kísérletezés után sikerült beállítanom a mattüvegre ragasztott több réteg textilfilc segítségével a távolságot, hogy a méter skála értékére állítva a fókuszt, a mattüvegen is éles képet lássak.

- Elméletileg ezzel így már lehet majd éles képet készíteni: Mattüveg a gépen, élességállítás, mattüveg kihúz, rollfilm adapter becsúsztatva a helyére, adapter shield-jét kihúzni, exponálás, shield vissza, tekerés következő filmkockához...

Harmadik probléma: éppen a filmtovábbítás. A rollfilmek hátára közvetlenül a film háta mögé, egy fekete fényzáró papírcsík van elhelyezve. Ez biztosítja a fényzárást, illetve ennek a külső felén vannak feltüntetve a képkockák számozásai. A fényképezőgépek hátán pedig egy kis kémlelő nyílás található, ahol ott van épp az ablak, ahol a fényképezőgépre jellemző képméretnek megfelelően fut a rollfilm hátán a számsor. Ez a számsor három szalagban helyezkedik el a filmháton: fent a 6x9-es képméretnek megfelelő 1-től 8-ig, középső sáv a 6x6-os képméretnek megfelelő 1-től 12-ig, majd az alsó sáv a 6x4,5-ös képméretnek megfelelő 1-től 16-ig.

Ez teljesen jó megoldás, egyszerű mint a faék. Tekeri a fotós a filmtovábbító orsót addig, míg jön a következő szám a film hátán.... és ekkor jött a felismerés: a Rada rollfilm adapteren nincs ablak kivágva a 6x9-cm-es számornál, csak a 6x6 és 6x4,5-nél! Jött az agyalás, rosszul fűztem be a filmet? Vagy régen a rollfilmen fejjel lefelé volt a számsor? ... aztán kis rávezetéssel jött az Isteni szikra: semmi probléma, a 6x4,5-ös számsor kell nézni, csak épp duplán kell a számsort tekerni, minden páratlan számra tekerve a filmet - logikus 4,5+4,5=9...

Követező talány: a száz évvel ezelőtti filmek ortokromatikusak voltak, ez annyit tesz, hogy piros fényre nem érzékenyek, így szabadon és könnyen lehetett velük labormunkát végezni, hiszen a labor piros fényében látja a fotós, hogy mit is csinál. A mostani filmek viszont már pankromatikusak - érzékenyek a piros fényre is, tehát ezeket vak sötétben kell laborálni...

A fényképezőgép hátán lévő kis ablak (a számsor nézéséhez) átlátszó piros üvegezésű, tehát amikor tekerjük a filmet és várjuk a következő filmkockát, a kint lévő természetes napfény bevilágít nekünk a piros üvegen keresztül, így látjuk a számsort... őőőő... na várjunk csak... bevilágít a piros fény!? Hiszen a modern film érzékeny a piros fényre is... igaz a filmhát papír fényzáró és elméletileg a túloldalán lévő filmet védi a káros fénytől... 100 éves lemezkonstrukció... hmmmm... a biztonság kedvéért csináltam a rollfilm kémlelő nyílására egy ragasztó szalag segítségével egy takaró fedelet, hogy legalább csak akkor menjen ott be fény, amíg gyorsan filmet továbbítok... lesz, ami lesz!

Még mindig nincs vége a rehabilitációnak: a kazetta, amikor a gépbe van csúsztatva, alul-felül egy plüss textil zárja el a fény útját, nehogy a nyersanyagra jusson. Ez a textil csík a 100 év alatt teljesen elporladt, így keresgélés, kutakodás után sikerült hasonló fényzáró csíkot készítenem. Remélhetőleg teszi is majd a dolgát...

Elfotózam egy tekercs filmet... Balaton... hazaérve nem siettem a film hívásával... pár nap múlva kivettem a filmet a gépből, majd bele lett rakva a hívótankban... szomorúan tapasztaltam, hogy a hígítatlan filmhívóm igencsak okkersárga már, na mindegy, majd rászámolok egy kicsit több hívásidőt. Hívás, öblítés, fixálás, film kivétel - mosásra már nem volt szükség... a filmcsík teljes mértékben üres volt... döglött volt teljesen a filmhívó...! A fixir pedig tette a dolgát, minden elő nem hívott (tehát a teljes filmet) szépen "kimosott".

Egy nagy szívdobbanás egy mély lélegzet... elengedtem...

Másnap nem hagyott a gondolat, hogy a kamerát kipróbáljam... a sok munkának ne legyen gyümölcse? Egyszerűsítettem a dolgon, laborban felvágtam fotópapírt akkora méretűre, hogy a rollfilm adapterbe be tudjam rakni a film helyére, így papír negatívot fogok kapni (6x9cm). Első tesztnél alulexponált lett a fotó, a képen csak a csúcsfényeknél jelent meg némi képrészlet, meglehetősen hosszú papírhívási idő után. Viszont ennek nagyon megörültem! Juhúúú...! Ezek szerint nincs fényszivárgás!!! Hiszen ha valahol lyukas lenne a rendszer, a képen egyből látszott volna a fekete beégés!

Második kép már teljesen jól sikerül! El is készült az első fotó, negatív papírkép. Közelebbről vizsgálva nyugtáztam magamban, hogy sikerült élesre készíteni, tehát a mattüveg és filmsík távolsága megegyezik!

6x9cm papírnegatív szkennelve, átfordítva pozitívnak

Következő teszt: egy lemez kazettába betöltöttem ugyanígy egy fotópapírt (9x12cm). Amikor a gép hátára raktam, rájöttem, hogy upsz... a lemezkazetta kisebb mint a rollfilm hátlap, a kamerába majd' beesik a lemez kazetta, lötyög az egész, épp csak, hogy nem esik ki. Na mindegy, ha már nekikezdtem, csináljuk végig... horrorisztikus volt a kazetta shield-jének kihúzása, nehogy fényt kapjon a film, lötyög az egész... na ha ebből lesz valami, megeszem a kalapom... 

... és lett kép! Hihetetlen, hogy egy 100 éves kamera, régmúltban barkácsolt hátfal tartóval, amelybe egy kisebb méretű lemezkazetta lett belerakva, lötyögő épp csak a helyén maradva, alig fényzáró textil pótlásokkal MŰKÖDIK! Meglett a második felvétel is.

A papírnegatívból lehet pozitív képet is készíteni, nincs más teendő, mit egy másik fotópapírral ügyesen, buborékok nélkül összeforgatni az új papír fényérzékeny felületét, az előhívott filmnegatív képével. Ezt letenni sík felületre. Laborban a sima fehér lámpát felkapcsolni (nálam ez most 5-8 másodpercet jelentett), két papírt óvatosan elválasztani egymástól és már lehet is előhívni az új, immár pozitív képet...

9x12cm papírnegatív szkennelve, átfordítva pozitívnak