2012. július 15., vasárnap

Nagyformátumú fényképezés (Teszt 5.0)


Az előző bejegyzésben írtam, hogy elkészült a nagyformátumú fényképezőgépem. Természetesen le is teszteltem a kamerámat! Fotópapírt raktam a hátfalba és ezzel próbálkoztam. A fényképezőgép optikája egy régi, 9x6cm-es gépnek a lencséje. A papír amit használtam 9x13cm-es. Minden optika nagyobb képet tud rajzolni, mint amire használják (persze a túlméretes rész már rosszabb minőségű) de bíztam benne, hogy a 13-cm-es méret még talán belefér ebbe a tartományba.

Az első felvétel fényt kapot...


 Második próba: szomszéd házak, jó a vázon a végtelen fókusz!

 Harmadik próba, a fénymérő adataira támaszkodva nem adott jó eredményt a kép, alig rajzolt valamit a papírra a fény. Csak utómunkát követően élvezhető a kép.

 A negyedik felvétel sem az igazi...

 Ötödik: a fénymérőt elhagyva elkezdtem kísérletezni, szórt fény, F6.3, 2 sec., a kép beégett, a papírhívás során 10-20 másodperc alatt kikaptam a hívóból. Szkenneléssel feljavítva.

 Hatodik: szórt fény, F6.3, 1 sec. Kezd jó lenni, de még mindig ki kellett kapnom a hívóból mert kezdett itt is nagyon beégni a felvétel.

Hetedik: erős napsütés, F8, 1 sec. Szinte ugyanaz lett mint a hatodik próba, de erősen látszanak az árnyékok.

Nyolcadik, saját magam a feleségem segítségével fotózva: borús égbolt, F6.3, 1 sec. Egész jó középszürke lett a negatív (sajnos a fókusz nem tökéletes)

Az összes felvétel Photoshoppal fel lett húzva, mert a negatívok még nem lettek tökéletesek. Sok próbalfelvétel kell még majd... A kamera és a modell távolsága kb. 40cm volt, a kihúzat pedik kb. 8cm.

A hármas képsorozat a szkennelés után, teljesen nyers formában:

Örülök az elért eredménynek, ha majd tökéletesítem az exponálási időket, akkor remélem sokkal jobb minőségű képeket is sikerül majd fényképeznem és kevesebb utómunkával tökéletes negatívokat fotóznom!

Nagyformátumú fényképezés (Kivitelezés 5.0)

Elég sok dolgom volt az elmúlt időszakban, így a nagyformátumú kamerám építése halasztódott, egészen mostanáig...
Mivel a kameratest elkészült, a fókuszálást és annak rögzítését kellett kitalálnom. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy házi körülmények között nagyon nehéz lenne olyan fókuszállítási módot is kivitelezni, hogy a frontlencse dönthető és fordítható is legyen - így lemondtam erről.
A kihuzat hosszát eddigiekben úgy terveztem, hogy a frontlencse és a hátfal között 5-től 10 cm-es mozgástér legyen beállítható. Ennek megfelelően egy olyan csúszósínt találtam ki, hogy ezt a kb. 5cm-es m mozgásteret fokozatmentesen tudjam állítani. Ennek legegyszerűbb módja egy menetes szár, melyet forgatva a hátfalat előre-hátra tudjam mozgatni. Ennek tengelynek a tartására és a sínezésnek MDF lapból kivágott alaplapot találtam ki:


Az alaplapon egy 60mm széles és 100mm hosszú kimarás lett készítve - mint csúszósín. Ebben a kimarásban egy 60mm széles és 40mm hosszú téglalap illeszkedik - mint szánszerkezet. Az alaplap és a szán is centrikusan ki lett fúrva 9mm fúróval, ebben van az M8-as menetes szár, melynek a végére fogantyút szereltem a könnyebb tekerhetőség miatt. A szán furatába előröl és hátulról is beütős anyát raktam.


Összerakva jól látszik, hogy az alaplemez furataiban a menetes szár könnyel el tud fordulni és mivel mindkét oldalon rögzítve van, fixen a helyén is marad. Eközben a szán beütős anyái a tengely forgatása során előre-hátra tud mozogni. A szán a sínben nem tud elfordulni, mivel minimális illesztése miatt képtelen rá.


A próba után a menetes szár kitekerésével a szán kivehető és így már a fényképezőgép hátfala alá könnyen felcsavarozható - centrikusan középre!


Az alaplemezre visszarakva a helyére a szánt látszik, hogy az egész hátfal teljes szélességében felfekszik az alaplemezen - azon csúszik a szán mozgatásának segítségével. Amint a menetes szárat a helyére tekerjük, már képtelenség a szánnak a sínből kifordulnia - kizárólag előre-hátra tud mozogni.

Már csak az előlapot kell merőlegesen az alaplapra erősíteni. Erre erős, derékszögben meghajtott vas kötőelemeket használtam:


Kisebb fémmunkát követően a helyükre felrajzoltam és nagyon pontosan felfúrtam, majd rögzítettem az alaplemezre a vasakat. Ezután az előlapot átmenő furatokkal, csavarokkal, alátétekkel, anyákkal rögzítettem.


Fontos, hogy az előlap a hátfallal párhuzamos legyen, különben eltolódhat a fókusz síkja és elronthatja a felvételünket. Ha mégsem sikerül 100%-osan párhuzamos futást elérni, nem kell kétségbe esni. Mivel az előlap négy helyen van rögzítve, egy-egy csavarnál a sarkok távolsága pár alátét segítségével közelebb helyezhető a hátfalhoz (a vasalat és a frontpanel közé helyezve az alátétet).


Még pár apróság hiányzik a 100%-os használhatósághoz, még alulról majd felcsavarozok egy zárólapot, hogy a szán még biztosabban a helyén legyen. Erre a záró alátétlapra kerül még a sarkoknál egy-egy gumis láb az asztali használathoz, illetve egy állványmenetet is rakok majd középre, hogy kameraállványra felrögzítve is lehessen használni a fényképezőgépet.