Nagy Krisztián - A naplóm

Már több napja észrevettem, hogy a varjak kiülnek Kecskemét határában a fákra és villany vezetékekre és oszlopokra. Ma reggel munkába menet nálam volt a fényképezőgépem, lőttem is pár felvételt. Az utómunkánál két különféle stílusban "hívtam" elő a képeket:

Mostanában nemigazán készítettem tájképeket, de most valahogy munka után kedvem támadt egy kis fotózásra, így kimentem a határba. Igazándiból céltalanul vittem a felszerelést, majdcsak adódik valami. Erről eszembe jut egy fotós szállóige: "Mi a különbség a fotós és a vadász között? ... A fotós sosem megy haza üres kézzel!" A tanyák mellett elhaladva kikötött ló legelésztek így megálltam, hogy a fotós táskámat elővegyem a csomagtartóból és a gépemet is felkészítsem: babzsák elő, gépre a 70-200-ast feltekertem. Pár kép a paciról és irány tovább. A széles földútról lekanyarodva elindultam a kocsival az alig kitaposott füves úton, alapjáraton döcögve - figyelve a határt, a tájat, égboltot, a nap állását, a füvet és valami hatodik érzékkel az út kanyargását és a rajta található nagy gödröket és sárfoltokat kerülgetve. Pár száz méter megtétele után meg is láttam első fotótémámat, az úttól kb. 10 méterre.  Egy fácán hasalt a fűben és csak a feje látszott ki. Leállítottam az autót...

A hideg beálltával a varjak egyre bentebb merészkednek a melegebb városba. Külvárosi részen lakom, így amikor a számítógépem mellett ülve kinéztem az ablakon, a kertben jópár madarat láttam. Canon EOS 450D, Canon 70-200F4L, ISO200, 1/125, F4 Fel is tekertem gyorsan a 70-200-as optikát és az ablaküvegen keresztül készítettem pár felvételt. Még szerencse, hogy nem régen lettek tisztítva az ablakok. November 1-én, halottak napjához közeledve és ennek jegyében, kicsit eljátszottam a fotóval. Ami talán a legtöbbet dobta a kép utómunkájánal, az a fekete-fehérré konvertálásnál a kék szűrő használata. A varjú tollazatának van egy érdekes kékes árnyalata, amit a kék színszűrő ki is emelt, így a képen jobban kivehető a madár és nem csak egy sötét folt.

A Tisza-tónál - Abádszalókon volt szerencsénk nyaralni. A tó körül egy autóval is járható, aszfaltozott gát húzódik végig. Erre a gátra nem lehet "csak úgy" felhajtani, gáthajtási engedély kell hozzá. Ez az engedély elsőre számomra megközelíthetetlennek tűnt, egészen addig amíg a város központjában lévő turisztikai információs irodában rá nem kérdeztem. Kiderült, hogy ott helyben ki lehet váltani napi 280 Ft-ért, úgyhogy másnap amikor ezt a kis "körutazást" beterveztük (kb. 60km) ki is váltottam az engedélyt. Maga a töltésen vezető út a vízparttól néhol 5-6, másutt 10-20 méterre van, a szintkülönbség pedig kb 5 méter lehet. Természetesen a vízimadarak nem karnyújtásnyira vannak az úttól, így a 70-200-as optikám elé raktam még a 2-szerezőt. Nem voltam maximálisan rákészülve a madárfotózásra, tisztában voltam azzal hogyha "igazi" madarakat akarok fényképezni, akkor bizony hajnalban kellene felkelni, mellcsizmában egy lagúnában a vízben állva, leálcázva...

A kertbe kiülve láttam meg a kis madarat, ahogy hangos trillázással ült egy fa oszlop tetején. Hamar megtanultam az énekének a dallamát és játszottam egy kicsit: elkezdtünk "beszélgetni". Én fütyültem, ő válaszolt. Annyira kezdte billegetne és beleélni magát, hogy be kellett hogy menjek az 500mm-es teléért...

A hétvégén ismét voltam kint a Vadász kastélynál egy kis madárfotózásra. Sajnos most valamiért a madarak nagyon ijedősek voltak, illetve a víz sem nagyon csábította őket a napokban történt esőzések után. Valahogy most nagyon zavarta őket a fényképezőgép zárhangja is, a múltkor sorozatlövésekre sem rebbentek meg, most pedig egy exponálás után is "menekültek". Nem sok kép készült, egy lett közülük ami tetszik is. Canon EOS 450D, Canon 70-200F4 L, ISO 200, F5, 1/200s Az utómunka nem túl bonyolult, a Quick Mask segítségével kijelölöm a módosítani kívánt területet és beállítom a kívánt értékeket. Rétegek: 1., alapkép 2., az egész kép középtónusának megemelése 3., háttér sötétítése a görbék segítségével, középre rakva egy megfogási pontot és egy enyhe ívvel lehúzva 4., az egész kép kontrasztjának beállítása, a Cureve-en belül az egyenes 45 fokos vonalat két megfogási ponttal megtörve, egy enyhe S alakot formálva 5., a víz és a moha fényerejét még egy kicsit csökkentettem, mert na...

Az elmúlt napokban kimentem az erdőbe Robi barátomhoz, a Szarvas kastélyhoz . Még tavaly épített egy leshelyet itatóval kisebb madarak számára. Magáról az építményről első látásra  elmondható, hogy nem egy luxusszálló, az ott megtalálható faanyagból, kartonbéléssel, fekete nejlon borítással készült, de a célnak tökéletesen megfelel! Beültem a lesre és ekkor a technika közbeszólt: a gépem nem kapcsolt be. Az akkumulátorok megadták magukat..., pedig két napja még jelét sem mutatták a merülésnek. Szerencsére a portrémarkolathoz kétfajta akkubetétet adnak: amit általában használok, az a fényképezőgép akkumulátorából dupla töltet, vagy a másik betét, amivel hat darab AA méretű elemet lehet a géphez csatlakoztatni, úgyhogy rohantam haza ceruzaakksikért. Ezután már csak várni kellett. A madarak kettő dolog miatt jönnek a leshely közelébe. Az egyik az itató, amelyből isznak - szerencsés esetben fürdenek, a másik ok pedig az etetés. Lett is kirakva nekik félbetört dió a héjjába  h...