Nagy Krisztián - A naplóm

A napokban kipróbáltam a szénnyomat (carbon transfer) eljárást. Az első fő mozzanata a munkafolyamatnak (a vegyszer bekeverések után), a tökéletes transzfer "kendő" (tissue) elkészítése. Ehhez teljesen vízszintes asztal szükséges, ugyanis a majdnem víz sűrűségű meleg - feloldott zselatinnal kell bevonni kb. 1-2mm vastagságban a transzfer papírt. A papír lefogatására illetve, hogy pereme legyen amiben megáll a zselé - mágneses csíkok használatával a legegyszerűbb. Így az asztal lapjának egy vaslapot kell használni. 40x40cm vaslap 30x30cm bútorlap, 3db marok csavarfej, 3db M8-as 40mm-es csavar, 3db fába üthető körmös anya  Marok anya összeszerelése a csavarral  Elkészült marok-csavar - ami tulajdonképpen talpnak szolgál majd Jöhet a fúrás    A furatok két sarokba és oldalközépre kerülnek A körmös-anya szorosan illeszkedik a furatba, melyet kalapáccsal  lehet beütni A három felfogatási pont elkészült   Egy láb betekerve 

Dekantálás - más néven ülepítés az egyik legrégebbi folyadék tisztító eljárás. A szennyeződés a folyadék alján összegyűlik, a tisztát pedig a tetejéről leválasztjuk. Ha csak egyszerűen leöntenénk a felső réteget akkor a folyadék (főleg a vége felé) biztosan felkeveredne és átkerülne belőle a tisztított edényünkbe. A dekantálás nem egy ördöngős folyamat, az eljárás egyszerű: a légmentesen zárható leülepedett tartályunkba két csövet vezetünk be. Az egyik amelyiken távozik a tiszta folyadék - majdnem leér az üveg aljáig - célszerű kissé a szennyeződés felett megállni. A másik cső épphogy a tartályunkba ér, a folyadékszint feletti légtérben áll meg. Ha a "levegő" csőbe óvatosan levegőt fújunk az üvegünkben nyomás keletkezik, ami lefelé nyomja a folyadék szintjét. Így a "tiszta" csövön keresztül távozik a folyadék egészen addig, míg a "koszos" folyadék szintje el nem éri a belerakott csövünk végét. Tisztítandó folyadék / liquid to be purified by

13x18cm kollódiumos nedves lemez - képkeret 18x24cm méretű 2mm-es kartonból kivágtam 18x24cm-es lapot és beborítottam két oldalú ragasztóval  Az ragasztós kartont ráfektettem textilre, majd körbevágtam a karton mentén  Elkészült borítás  A képet a hátlap közepére helyeztem, majd bejelöltem a sarkokat  A jelöléseknél kilyukasztottam a hátlapot Ezüstözött drótból kapcsok készültek a sarkokhoz Sarok felfogatása  Hátulról visszahajtva a drót szépen tartja a képet  Mind a négy sarok rögzítve A kép a keretbe helyezve

Fogjuk ki az aranyhalat az ezüst-nitrátból! Akinek sikerül, annak lehet három kívánsága! Természetesen képletesen mondva pecázunk csak, de talán egy kívánságunk az aranyhal nélkül is teljesülni fog: készítünk egy etalont a 10%-os ezüst-nitrát oldatunk ellenőrzéséhez!  A Hydrométer (folyadék sűrűség mérő) elve nagyon hasonló a horgászok által használt úszóhoz... Kr.e. 160. környékén már Arkhimédész rájött, hogy minden folyadékba vagy gázba merülő testre  felhajtóerő  hat, amelynek nagysága egyenlő a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával. Ezt használjuk mi is azzal a különbséggel, hogy a folyadékba mártott úszó állandó súlyú, viszont a folyadék sűrűsége más - így az úszónkra más felhajtóerő fog hatni! Felhasznált anyagok: Sniccer, 3 ml-es műanyag pipetta,  függöny nehezék zsinór, fogó, hurkapálca, alkoholos filc, vonalzó A függöny zsinórt bontsuk szét és szedegessük le róla az ólom súlyokat a fogó segítségével Az ólom söréteket rakjuk bele a pipet

Már jó ideje megvettem A/4-es méretű  Fresnel lencséket . Ez egy teljesen egyszerű víztiszta műanyag lap, amelyben koncentrikus körökben finom "bemarás" van. Ez a műanyag lap tulajdonképpen gyűjtőlencseként funkcionál. A nagy kamera fókuszállító mattüvegére a fény az optikából - tulajdonképpen egy pontból - kúposan vetül a mattüvegre. Itt a matt felületen képet rajzol és tulajdonképpen halad tovább az egy pontból érkező kúp mentén a szemünk felé. Tehát a képet a mattüvegen ott láthatjuk legjobban, ahol ez a kúposan érkező fényre merőlegesen tudunk nézni. Ha a Fresnel lencsét a mattüvegre rakjuk, akkor a kúpos palást mentén haladó fényeket "összefogja" és a mattüveg síkjára merőlegesen egyenesen a néző felé irányítja. Így megszűnik a peremsötétedés és az egész kép világossá válik, mivel az összes fényt a mattüvegről összegyűjti és könnyebben kiértékelhetővé teszi!

Egy időben felkapott / vitatott volt a portrék optika köré elhelyezett körvakuval való bevilágítása. Két táborra szakadt a fotóstársadalom: van akinek tetszik - van akinek nem, hogy a modell szemében karika csúcsfényű fehér fénytükröződés van. Ezek a vakuk nem éppen az olcsóságukról híresek, ezért várható volt, hogy előbb utóbb megjelennek olcsóbb alternatívák. Ma már több gyártótól is lehet kapni "körvakut", ami tulajdonképpen a fényképezőnkre rakott rendszervakunkra illesztett fényterelő, amelynek a belső fényes felülete a vakunk fényét az optika köré vezeti. Ezeknek a viszonylag olcsó megoldásoknak is létezik házilag elkészített még jobban olcsósított változata, különféle megoldásokkal. A napokban felötlött bennem, hogy kipróbálom új munkatársamat, a nemrégiben vásárolt stúdióvakut és a már meglévő szoftboxomat. Egy egyszerű átalakítással körvakut készítettem belőle egy csakugyan filléres megoldással: egy 50x70-es kartonból kivágtam egy körgyűrűt és egy csip

A most bemutatásra kerülő portré elkészítése cseppet sem mondható műterminek. Mivel a tél beálltával a   padlás stúdiómban most igencsak hideg van, ezért gyorsan összerakott, a háztartásban megtalálható kellékek segítségével fotóztam pár képet a feleségemről. Balról a vaku egy rajztáblára rakott fehér papírlap segítségével adta a szórt főfényt. Az arcot a jobb oldalon látható szék karfájára erősített autókban használt hőtükör verte vissza - derítésként. A szobában található lámpákat felkapcsoltam, de ezeknek a fénye a vakuhoz képest annyira elenyésző, hogy a képalkotásba nem szólnak bele, inkább csak a fókuszálást segítették. Az elkészült fénykép Canon 450D, 70-200L optika, 200mm-es álláson, F4, 1/100s, ISO200 Egy kis utómunkával "feltúrbózva" így mutat a portré: Retro feldolgozásban  Fekete-fehérben

Ez a bejegyzés most tényleg tíz perces és nem csak gyerekeknek: Szitálj homokot (illetve az ember gyerekei gyorsan megteszik), majd vonulj be vele a laborodba. Piros lámpánál készíts ki egy tálcára fotópapírt. Finom mozdulatokkal szórd le a homokot a papírt, hogy lehetőleg vékonyan eltakarja az egész felületet. Ügyes mozdulatokkal az ujjaddal rajzolj a homokba úgy, hogy a papír kilátszódjon alatta. Ha kész a mű, kapcsold fel a villanyt mondjuk 10 másodpercre (hogy fényt kapjon a papír). Miután lekapcsoltad a szoba világítását és újra csak a piros lámpa világít a laborban, a homokot szórd le a papírról és mehet a laborálás: a hívás szinte csak pár másodperc és már fekete is lesz a papír ott ahol fényt kapott, öblítés, fixálás, mosás, szárítás. Krisztián (6 éves)   Kristóf (4 éves)  Apa (35 éves) Persze nem csak homokot rakhatunk a papírra, de egy üveglap nem árt a minél jobb lapításhoz! Gyerekeim élvezték, ahogy a "titkos" fénykép megjelenik a papíron... Jó játék!