Nagy Krisztián - A naplóm

Még tavaly kaptam a dédipapától egy régi 1947-ben gyártott Praktiflex cserélhető optikás, tüköraknás fényképezőgépet. A fényképezőgép érdekessége, hogy Moszkvában vásárolta egy bizományi áruházból, ahova nagy valószínűséggel a háború után kerülhetett. Az oroszok vittek magukkal mindent a "felszabadított" területekről. Így ennek a kelet-Németországban készült fényképezőgépnek kalandos útja lehetett. Gondoltam kipróbálom a gépet és fotóztam vele fél tekercs filmet. Azért csak fél tekercset, mert nem voltam benne biztos, hogy tökéletesen működik a gép, így a 16. exponálás után sötétben ki lett belőle véve a film - elvágva és ment is az exponált film a hívótankba. Mivel színes FujiColor Superia X-tra ISO400-as film volt benne, ezért otthoni körülmények között csak egyféle megoldást tudok, hogy látható kép legyen a filmen: Caffenol filmhívást alkalmaztam (fekete-fehér lesz a színes). Amikor elkészültem a hívással, fixálással és kivettem a filmet a hívótankból, beigazo

Miután az előző bejegyzésben írt Praktica-t visszaszolgáltatom a gazdájának, felmerült bennem, hogy beszerzek valami hasonló analóg tükrös gépet. Délelőtt ki is mentem a családommal a bolhapiacra. A kacatok bejárása közben ráakadtam egy Zenit E-re, melyet kis alkudozás után meg is vettem. Nagy meglepetésemre még működik a belső fénymérője is, amely egy ilyen jószágnál már szinte a csodával határos. (Utánanézve a gépnek, a Moszkvai olimpia alkalmával adták ki 1979-1980-ban .) Mivel a délutánt kis kirándulással akartuk folytatni, így áldottam az előrelátásomat, hogy még a reggel a kabátom belső zsebébe raktam egy ezer éves, még kézzel feltöltött orsójú filmet. A fényképezőgép kis tanulmányozás után (ISO beállítás, fénymérő működése, blende, záridő) bele is raktam a gépbe. Ahogy hazaértünk késő délután, rögtön mentem a hívótankért, 7 perc hívás, öblítés, 7 perc fixálás, sok öblítés, szárítás, hatosával felvágás, szkennelés, photoshop: A régi filmen az emulzió fino

Hozzám került egy Praktica régi analóg fényképezőgép átnézésre- Nem mintha értenék ezeknek a gépeknek a mechanikájához, de a működését le tudtam ellenőrizni... A váz fénymérője nem működik, az optika blendéje nem ugrik be - így minden felvétel 50mm; F1.8-al készült. Gyorsan fényképeztem különösebb koncepció nélkül, majd a filmet előhívtam. Szeretem a hangulatát ezeknek a képeknek, mint egy időutazás.

Elkapott a gépszíj, filmre fotózgattam megint. Megjött a kitt amit rendeltem: darabokban egy tüköraknás, két optikás, műanyag kis fényképezőgép. Csavaronként, rugónként rengeteg darabból, összeszerelési útmutatóval. Így az összelegózás kb. két órát vett igénybe, de működik a dolog! Lejárt diát raktam bele, negatívként előhívva (cross process), majd szkennelve a képeket. Az első sorozat a Kecskeméti Fotókör bográcsolós délutánján készültek: Fekvő képet horrorisztikus a géppel készíteni, mivel minden irány megfordul a tüköraknában. Ráadásul az exponáló kart is nehézkes, így kezelni így ezek a képek könnyen bemozdulnak. Következő turnus kint a határban, hogy lássam ugyanazokon a helyeken hogyan viselkedik, ahol már fotóztam régebben digitális géppel: Közben csináltam két kis portrészerűséget gyerekeink nagyapjáról és dédpapájáról: A végére már csak két kocka maradt a fotó táborra: Mire elfogyott a 36 képkocka, 27 exponált kép sikerült. jópár kép azért veszett el, me