Nagy Krisztián - A naplóm

Egy régebbi fényképemből elraktam egy madártollat későbbi felhasználásra. Beleraktam egy viszonylag nagy szájú üvegbe - itt biztonságban megmarad, a huzat sem viszi el és nem is fog sérülni a következő felhasználásig. Már jó ideje fent volt a műhelygarázs polcán. Közben elkészítettem a mostani nagy fa kamerámat , fúrtam-faragtam-csiszoltam. A finom csiszolópor apránként lerakódott az üveg száján keresztül a tollra. Így most ez lett a főtémám - újból használva lett egy képnél a madártoll, egy picit kapcsolódva a " Titok az üvegben " képsorozatomhoz. Egy kis csavart is raktam a fényképbe. Egy nagy gyűjtőlencsét támasztottam az üveghez. Így jobban látszódik a toll és a porszemek, valamit az üveg szélességéhez és mélységélességi különbségekhez ad egy pici rafináltságot. Szintén hozzátesz a képhez, hogy használtam a nagyformátumú fényképezés egyik előnyét (már amelyik kameránál ez lehetséges) és az optika síkján picit billentettem, hogy a toll minél nagyobb síkja éles legye

Új (régi) optikám első tesztje. Vásároltam egy 210mm-es, F4.2 fényerejű Petzval rendszerű optikát.  Elsősorban készítenem kellett hozzá egy lens boardot (optikatartó lap), hogy a kamerámra rá tudjam rakni: Egy kupakot is keresnem kellett az exponáláshoz (majd később készítek egy normálisabbat). Erre a célra tökéletesen megfelelt most a légpuska lövedékek alumínium dobozának teteje: Egy kis szigetelőszalag segítségével könnyűvé vált a levétele és visszarakása. Az elkészült kép - fekete alumíniumon, 30sec exponálás Másfajta kollódiumot használtam mint eddig, ismeretlen optikával, kevés fénnyel és kissé öreg hívóval... azt hiszem ennek ellenére első felvételként - tesztképnek megfelel az elvárásaimnak a fénykép. A Petzval optikákra jellemző örvénylő bokeh hatás - háttérelmosás most nemigazán látszik. Ehhez leginkább szabadtéri felvétel kellene, de a mai ködös, párás időjárásban ezt most nem jött volna össze. A tiszta kadmiumos kollódium is másként viselk

Nedves kollódiumos eljárás fekete alumínium lemezen 13x18cm