2012. április 17., kedd

"Körvakus" portré (Tízperces projekt XIII.)

Egy időben felkapott / vitatott volt a portrék optika köré elhelyezett körvakuval való bevilágítása. Két táborra szakadt a fotóstársadalom: van akinek tetszik - van akinek nem, hogy a modell szemében karika csúcsfényű fehér fénytükröződés van.
Ezek a vakuk nem éppen az olcsóságukról híresek, ezért várható volt, hogy előbb utóbb megjelennek olcsóbb alternatívák.
Ma már több gyártótól is lehet kapni "körvakut", ami tulajdonképpen a fényképezőnkre rakott rendszervakunkra illesztett fényterelő, amelynek a belső fényes felülete a vakunk fényét az optika köré vezeti. Ezeknek a viszonylag olcsó megoldásoknak is létezik házilag elkészített még jobban olcsósított változata, különféle megoldásokkal.

A napokban felötlött bennem, hogy kipróbálom új munkatársamat, a nemrégiben vásárolt stúdióvakut és a már meglévő szoftboxomat.


Egy egyszerű átalakítással körvakut készítettem belőle egy csakugyan filléres megoldással: egy 50x70-es kartonból kivágtam egy körgyűrűt és egy csipesszel a szoftboxra erősítettem. (Sajnos a karton kissebb volt, de tesztnek jó, hogy lássam az eredményt.) Nem akartam bajlódni a teljes kör kivágása után a korong pontosan középre visszarögzítésével, így négy negyed gyűrűcikk lett kivágva.


A sötét szobában állandó modellemet (feleségem) megkértem pár tesztkép erejéig, hogy lássam a vakuzás eredményét. Sajnos látszik, hogy szökik a fény a kitakarás széleinél: a karika mellett ott van az árulkodó egyenes sávok.

Utómunkával drámai hatásúra feldolgozott kép

A szoftbox lágy fénye miatt nincsenek kemény árnyékok. Az arc és a gyűrű között a távolság kb. 50cm, a vaku fényereje minimumon dolgozott, fényképezőgép beállítása: ISO100, F6.3, 1/200sec.
Ez a fényformálás természetesen elkészíthető más alapvilágítás kiegészítéséhez, akár egy állandó fényű lámpára is felszerelhetünk hasonló maszkot (vigyázva a gyulladásveszélyre!).
A kivágott nyílással további kreatív ötleteket találhatunk ki, például négy téglalap mintában - ablakon bejövő fényt formálva, vagy éppen egy nagy szív alakot kivágva a Valentin napi üdvözlőkártyánkhoz...

Konklúzió: minél nagyobbnak kell lenni a kivágott alaknak, hogy a modellnek ne keljen túl közel ülni a fényforráshoz. Ez a megoldás csak akkor ad szép eredményt, ha a modell pontosan a gyűrű közepébe néz - tehát sosem fog a kamera felé fordulni, mert akkor már a fénygyűrű nem a szembogár közepén lesz, hanem elcsúszva az íriszen.

U.i.: Glamour feldolgozás a következő bejegyzésemben!