Nagy Krisztián - A naplóm

Végre akadt  egy kis szabadidőm, így a  múltkoriban felrakott piros laborfényeimet  tudtam tesztelni. A fényforrás RGB LED szalagból készült, csak a piros ledek felhasználásával (illetve asz összes szín - tehát fehér fény pl. üveglapok tisztításánál). Felmerült a kérdés, hogy vajon az RGB színekből, a zöld színre vajon érzékeny-e a kollódiumos lemez (elméletileg a zöld színre nem érzékeny a nyersanyag). Így egyszerre két tesztet hajtottam végre 1., piros és zöld ledek világítanak 2., a szokásos laborálási munkaközegben, csak a piros ledek világítanak Az üveglapot megöntöttem, érzékenyítettem minimális - már bevált piros fények mellett. A tesztet 30-30 másodpercig végeztem, hívás pedig 15 másodperc volt, majd fixálás. Picit hibáztam a teszt közben, az RG ledeket ki kellett volna kapcsolni mielőtt csak a piros ledek alá rakom az érzékeny lemezt, de szerencsére ez a fényszennyezés olyan rövid ideig tartott, hogy nem hagyott nyomot a csak pirossal világított fél lemez

Piros fényben úszik a fotólaborom. Már volt a laboromban piros fény a mosogató tálcám fölött, de amikor üveglapokat, edényeket tisztítok, jól jött volna több fény annál, mint amit a mennyezeten lévő lámpa biztosított.

Építkezésből kaptam négy darab fénycsöves armatúrát. Már ezeket is lehetett volna használni fényképezéshez, de méretük, súlyuk és ebből fakadóan a kezelhetőségük is igen körülményes lett volna. Így szétszedtem őket és átépítettem egybe mind a nyolc fénycsövet. Az elképzelés az volt, hogy 4 különálló lapra szerelem kettesével a fénycsöveket, majd ezeket a lapokat zsanérokkal fogatom össze. Így ívesre lehet hajtani az egész armatúrát, illetve összecsukva hasábnak - könnyebb a tárolása és a mozgathatósága.  Az eredeti armatúra Szétszedés után az elektronikára van csak szükség Az új OSB lapokra szerelve a új foglalatok és a régi gyújtótrafók Zsanérok felszerelve  Gyors festés fehérre Működés közben 8x36W fénycső

Egy időben felkapott / vitatott volt a portrék optika köré elhelyezett körvakuval való bevilágítása. Két táborra szakadt a fotóstársadalom: van akinek tetszik - van akinek nem, hogy a modell szemében karika csúcsfényű fehér fénytükröződés van. Ezek a vakuk nem éppen az olcsóságukról híresek, ezért várható volt, hogy előbb utóbb megjelennek olcsóbb alternatívák. Ma már több gyártótól is lehet kapni "körvakut", ami tulajdonképpen a fényképezőnkre rakott rendszervakunkra illesztett fényterelő, amelynek a belső fényes felülete a vakunk fényét az optika köré vezeti. Ezeknek a viszonylag olcsó megoldásoknak is létezik házilag elkészített még jobban olcsósított változata, különféle megoldásokkal. A napokban felötlött bennem, hogy kipróbálom új munkatársamat, a nemrégiben vásárolt stúdióvakut és a már meglévő szoftboxomat. Egy egyszerű átalakítással körvakut készítettem belőle egy csakugyan filléres megoldással: egy 50x70-es kartonból kivágtam egy körgyűrűt és egy csip

Recept - hozzávalók: - válaszd ki az alkalmas helyet a "főzéshez" - vény fél tucat különböző színű LED lámpácskát - válassz egy jóállású kocsit és alaposan mosd le - mikor közeledik az este gyors mozdulatokkal vedd elő az állványt - extra ízesítéshez használd a karácsonyról kimaradt csillagszórókat Recept - elkészítés: Miután kitaláltam, hogy mit is szeretnék a Kecskeméti Fotókör márciusi fotótémájára (fényjáték) készíteni kimentem a határba, egy olyan útszakaszt keresve, ahol kicsi a forgalom. Tudtam is ilyen helyet és úgy álltam le a kocsival, hogy a háttérben lévő fa a majdani képnek a szerves részét képezze majd. Kicsit előre, kicsit hátra, tesztkép - majd a kocsikerék és a kamera helyének megjelölése (nemzetközileg elismert kis szemétkupacok és eldobott kólás pohár segítségével) és az optika állásának megjegyzése után, jöhetett a kocsi lemosása. Este felhívtam barátomat Józsefet, hogy segítsen a fotózásban. Egyrészt  nem szerettem volna az út szélén hagyni a fényképe

A fényképem címe részben utal arra, hogy hol készült a felvétel. Reggeli ébredés után a fürdőszobánk üvegtégláján a felkelő nap fénye ilyen absztrakt mintát rajzol. Elő is vettem a fényképezőgépemet és lefotóztam. Az utómunka nem volt túl bonyolult. Levágtam a  felesleges sallangot, fekete-fehér tónusok és a világos színek kiemelése - sötét árnyalatok lehúzása és a végén egy kis vignettálás.

Szerintem a mai digitális fotózásnál elengedhetetlen, hogy az utómunkát egy jó kép készítése után kihagyjuk. Persze itt nem csak feltétlenül azokról a fotókról van szó, amik férfimagazinok címlapján található "etalon nők"-ről szól (valljuk be őszintén, szívesebben nézünk egy ilyen képet, mint egy copfos, pattanásos, anorexiás fruskát), hanem akár egy tájkép égboltjáról, vagy egy jól sikerült családi emlékkép csinosítására gondolok. Szerencsére nagyon sok lehetőségünk van a számítástechnika és az internet segítségével a fényképeink "feljavítására" de azt hozzá kell hogy tegyem, ez a tuning csak igazán akkor ér valamit, ha alapból is jó a verdánk. Egy Trabant feltuningolva sem fog menni 200-zal, tehát egy jó alapkép elengedhetetlen! Sokszor használom arra az utómunkát, hogy elérjem azt, amit fotózáskor a szűkös kereteim között nem tudtam. Ha lenne stúdióm, nagy térrel, rengeteg féle-fajta világítással, hátterek, ködgép, stb, valószínűleg nem kellene ennyire "be