Fluxus-kondenzátor

Recept - hozzávalók:

- válaszd ki az alkalmas helyet a "főzéshez"

- vény fél tucat különböző színű LED lámpácskát

- válassz egy jóállású kocsit és alaposan mosd le

- mikor közeledik az este gyors mozdulatokkal vedd elő az állványt

- extra ízesítéshez használd a karácsonyról kimaradt csillagszórókat

Recept - elkészítés:

Miután kitaláltam, hogy mit is szeretnék a Kecskeméti Fotókör márciusi fotótémájára (fényjáték) készíteni kimentem a határba, egy olyan útszakaszt keresve, ahol kicsi a forgalom. Tudtam is ilyen helyet és úgy álltam le a kocsival, hogy a háttérben lévő fa a majdani képnek a szerves részét képezze majd.

Kicsit előre, kicsit hátra, tesztkép - majd a kocsikerék és a kamera helyének megjelölése (nemzetközileg elismert kis szemétkupacok és eldobott kólás pohár segítségével) és az optika állásának megjegyzése után, jöhetett a kocsi lemosása.

Este felhívtam barátomat Józsefet, hogy segítsen a fotózásban. Egyrészt  nem szerettem volna az út szélén hagyni a fényképezőgépet, másrészt segített a csíkhúzásban, harmadrészt a jó társaság sosem árt!

A fényképezőgép természetesen állványra volt rakva, B záridőt használva távkioldó segítségével. Kis kísérletezés után ISO200 érzékenységnél, a rekesz F6,3-ra lett beállítva - ekkora nyílásnál jó látszódtak a csíkok és nem is égett ki a kép. A záridők különböző hosszúságúak voltak, az egy-egy kép elkészítésénél.

Mivel a végső kép csak az utómunka során alakul ki, ezért sok képet készítettünk, nem tudva előre melyik is lesz felhasználva.

Kicsit bosszantó volt, hogy a kihalt útszakasz persze ilyenkor szint sztrádává alakult át, de utólag felhasználtam olyan képeket is, ahol szánt-szándékkal az elhaladó autók piros féklámpájára nyomtam B záridőt - illetve a kezemmel takartam le az optikát addig, míg az elhaladó autó fényszórója nagyon világította az enyémet.

A háttérben látható fa külön fényt kapott. Kettő-három próbakép után kialakult, hogy hogyan fessem meg a fát. A vak sötétben a szántások bebotorkáltam, barátom a fényképezőgépnél a B záridőt elindította, majd én a fényképezőgép felé eső oldalán a fát négy irányból vakuval két-két (így összesen nyolc) villantással fénybe borítottam.

A fa megvilágításán kívül kapott még más is külön fényt: három villantás van a kocsi alatt - mintegy fénypárna, az utastérben lehúzódva  két villantás festi meg a belső teret, és végül a kocsiból kihajolva a vaku fényét szűkítve (Józsi segítségével) én is rákerültem a képre.

Az extra feltét a végére került, csillagszóróval körbejártam az autót egyszer alul, másszor fentebb húzva a miniüstökösöket. (Utómunkánál a felső csillagszóró csíkból csak a végét hagytam meg, kitakarta nagyon engem.) 

Recept - utómunka:

A kiválasztott képeket egymás tetejére dobáltam Photoshopban. A rétegeknél csak a megfestett és csíkhúzott részekre volt szükségem. Szerencsére a programban ez  könnyedén megoldható: a rétegek tulajdonságánál egyszerűen a "normal" állapotot kell "lighten"-re átkapcsolni. Így máris csak a fényes csíkok látszódnak az alatta lévő rétegen. Mivel sok kép volt, ami aránylag hosszabb záridővel készült mint a többi - ezeknél a képeknél a háttér is aránylag világos lett- és ezek összeadódtak a rétegek "lighten" funkciójával - ezeket a területeket az említett képekről kimaszkoltam. Így kimaszkolásra került pl. az elhaladó autók által megvilágított aszfalt is.

 Az elkészült képre meg egy kis vignettálást raktam, hogy a képszélek ne legyenek élesen elhatárolhatók.