2010. augusztus 27., péntek

Fotóműhely I.

Végre nekiveselkedtem régen áhított, többszörösen kigondolt kis kuckóm megépítéséhez, ahol remélhetőleg szép fényképeket tudok majd készíteni.

A házi stúdióm alapötlete akkor kezdett körvonalazódni bennem, amikor elkészült családi házunkban először felmentem a padlásunkra. Már akkor mondtam a feleségemnek, hogy "stippi-soppi, a padlás az enyém!" Így adott a tér, de ez még kevés a műteremhez. Az elmúlt évben sok kelléket szereztem / készítettem, hogy végre időben és térben is összefussanak a dolgok és nekilássak eddigi legnagyobb terjedelmű barkácsolásomnak.
Egyetlen dolog hiányzott még a "műteremhez": a háttér. Fehéret, vagy középszürkét szerettem volna - fehér lett belőle. Vásároltam 3x5 méter lepedővásznat, ami a célnak úgy tűnik tökéletesen jó lesz! Úgyhogy irány a padlás!

Látszik, hogy kb. 3 méter széles és 6 méter hosszú tér áll rendelkezésre. Egy gyors sepregetés után, leterítettem a földre szüleimtől elhozott régi padlószőnyeget, hogy puhább legyen majd a vásznon járni, ne legyen szálkás és így talán kevésbé rongálódik majd.

A szőnyegre kiterítettem a vásznat, amely hatalmasnak tűnt elsőre. De mivel nem csak a földön lesz, hanem a mennyezetről lóg majd le, így hamar eltűnik az 5 méteres hossz.

A kiterítés után összegyűjtöttem a kiszemelt szarufa alá a textilt és tűzőgéppel elkezdtem felerősíteni a fára a hátteret. Nem volt egyszerű az első kapcsot beleütni a fába, ilyenkor jól jönne pár polipkar!

Hamar feltűztem több helyen is a lepedőt, így már kezd körvonalazódni a "műterem" hátfala. Már jóideje gyűjtögettem össze hosszú papír hengereket, pl. a szobákban lévő padlószőnyegeink ilyenre voltak feltekerve, de a garázskapú sínje is ilyen erős és vastagfalú papír hengerben lett megvásárolva. Ha használaton kívül lesz a vászonháttér, akkor erre fogom majd feltekerni.

A fényképezőgépet kis létrára raktam és készítettem egy gyors tesztképet magamról, hogy álló ember hogyan fér el a képkivágásba.
Jónak tűnik! Talán még kinyújtott kézzel is elférnék a háttér előtt - de szerencsére ezt portrénál nemigazán kell. Ritka az egész alakos portré is, hátmég a nyújtózkodós! Amit még majd tenni fogok a háttérrel annyi, hogy gumiszalagokat erősítek majd a szélekre és kihúzom teljesen feszesre a textilt, az oldalakhoz.

Elérkezett a pillanat, hogy felvigyem a világítási kellékeimet is.

A fények elhelyezésével még sokat kell játszanom, mire beáll egy jó kis összhatás, de ezt már a következő napokra hagyom.