Nagy Krisztián - A naplóm

Elkapott a gépszíj, filmre fotózgattam megint. Megjött a kitt amit rendeltem: darabokban egy tüköraknás, két optikás, műanyag kis fényképezőgép. Csavaronként, rugónként rengeteg darabból, összeszerelési útmutatóval. Így az összelegózás kb. két órát vett igénybe, de működik a dolog! Lejárt diát raktam bele, negatívként előhívva (cross process), majd szkennelve a képeket. Az első sorozat a Kecskeméti Fotókör bográcsolós délutánján készültek: Fekvő képet horrorisztikus a géppel készíteni, mivel minden irány megfordul a tüköraknában. Ráadásul az exponáló kart is nehézkes, így kezelni így ezek a képek könnyen bemozdulnak. Következő turnus kint a határban, hogy lássam ugyanazokon a helyeken hogyan viselkedik, ahol már fotóztam régebben digitális géppel: Közben csináltam két kis portrészerűséget gyerekeink nagyapjáról és dédpapájáról: A végére már csak két kocka maradt a fotó táborra: Mire elfogyott a 36 képkocka, 27 exponált kép sikerült. jópár kép azért veszett el, me

A Cross Process eljárás a filmes fotózásnál használták. A lényege tömören annyi, hogy a nyers filmet a nem teljesen hozzá való vegyszerrel hívták elő. A negatívot diának, a diát negatívnak. Így a végeredmény szinte kiszámíthatatlan lett, a színek elmentek, a tónusok megváltoztak. Arra gondoltam, ezt a kicsit felkavarodott színvilágot használom utómunkának egy érdekesnek ígérkező kísérletemhez. Amit ki szerettem volna próbálni, azt nem én találtam ki, de mivel mindig is szerettem a szelektív élességeket a fényképeken, gondoltam kipróbálom ezt a régi trükköt.  Első lépésben elmentem egy üvegeshez és vágattam 2mm-es üvegből lapokat. A lapok  megegyeznek a Cokin P széria szűrőinek a méretével, mivel az optikám elé szerettem volna helyezni őket. A Lapok éleit és sarkait célszerű lecsiszoltatni, a későbbi balesetek elkerülése miatt. Fel is tekertem a szűrőtartót az 50mm-es fix Canon optikámra és a frontlencséhez legközelebbi szűrőhelyre be is raktam a teljesen áttetsző üveglapot. Ezután már