Nagy Krisztián - A naplóm

A fekete-fehér fotózás korában is igény volt arra, hogy a képek színesek legyenek. Akkoriban viszont még nem volt színes eljárás, maximum az egész képet lehetett vegyszeresen valami árnyalattal megbolondítani. Egyetlen egy módja volt annak, ha szelektíven is szerettek volna színeket alkalmazni, hogy a képet pigmenttel vagy valamilyen festékkel, ecset segítségével megfestették. Sokan láthattunk olyan régi képet, ahol erőteljes színekkel a képet itt-ott megszínezték. Portréknál jellegzetes pirospozsgás arc, erős vörös ajkak, esetleg a modell ruhájának valami mintája. Öt évvel ezelőtt volt egy próbálkozásom már ambrotípia színezésével, amit most úgy gondoltam felelevenítek - néha jó visszatérni egy-egy témához, eljáráshoz. Egyrészt láthatjuk a fejlődésünket, másrészt nem merül feledésbe a tudás. Így készítettem egy orchideás képet. Volt egy kis küzdelmem a képpel, mostanában vakukkal fényképezem, így elszoktam az állandó fényekkel való fotózástól, illetve a használt kollódium is

Régebben készítettem orchideáról ambrotípiát (üveglapon direkt pozitív kép). Már régebben is próbálkoztam ezeknek a kollódiumos képeknek a színezésével. Ez nem egy újkeletű dolog, hiszen már 150 évvel ezelőtt is voltak színezett kollódiumos képeket. A napokban láttam az interneten egy színezett ambrotípiát és újra felötlött bennem a kísérletezés lehetősége. Eddig finom pasztellkréta porral és puha ecsettel ütögettem a kollódiumos kép színén a porózus rétegbe a színes szemcséket. A lakkozásnál viszont a lakk sok krétaport lemosott a kép felszínéről - így fakult a kép. Most kipróbáltam egy más módszert: a kész kép a hátoldalán - az üvegre festettem akril festékkel a színeket. A festett oldal nem néz ki valami szépen - erős színek, tónusok és részletek nélküli "pacsmagolás". Viszont a kép megfordítva, a virágok szirmait alkotó ezüst kitakarja a túloldali festést, illetve tónusok és részletek is megjelennek a képen.  Eredeti kép  Hátoldali festés Sz

Ambrotípia, 18x13cm, F8, 30sec exponálás, 20sec hívás Ambrotípia, 18x13cm, F8, 20sec exponálás, 15sec hívás

A kollódiumos nedves eljárásnál a kép, a "ragasztó" anyag a kollódium tetején létrejött ezüst "szemcsékből" áll. Ahol "sűrűbb" az ezüst ott világosabb a kép, ahol pedig nincs fedettség ott átlátszik az üveg - tehát a fekete háttér fog látszódni. Ezen ezüst részecskék közötti "rések" porfesték segítségével kitölthetőek, finom ecsettel és óvatos mozdulatokkal. Ez bizony manufktura... Első ecset pamacsolások  Szirmok készen Barna színnel egy kis árnyékolás Lakkozás után  Száradás utáni szkennelés

Ambrotípia, 18x13cm üveglapra fotózva 210mm fókusztáv, F8 rekesz, 5 perc exponálás, 15 másodperc hívás Első "makro" próbálkozásom nagy kamerával. A virág kb. 8cm-es a valóságban, a képen pedig 11.5cm. Ehhez a fényképezőgép kihuzatát az optika gyújtótávolságának több mint 2-szeresére kellett nyújtanom, ami így kb. 55cm lett. Így természetesen nagyon sok fény elveszik, ami számítás után kb. +2,5Fe értéket jelentett, egy végtelenbe fókuszáláshoz képest. Beállítás Ambrotípia, 18x13cm üveglapra fotózva 210mm fókusztáv, F8 rekesz, 4 perc exponálás, 20 másodperc hívás

Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 9x13cm-es üveglapra készítve Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 9x13cm-es üveglapra készítve Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 13x18cm-es üveglapra készítve Ambrotípia, kollódiumos nedves fotó 13x18cm-es üveglapra készítve

A virágfotózás általában nálam a makrózást jelenti, mint amit pár bejegyzéssel előbb lehet látni. Viszont a most "kitalált" projekt egész-alakos beállítás nélkül nemigazán tetszene. Az orchidea kecsességét, gyönyörű virágaival megfotózni egy képre viszont már egy kis kihívás. Előkészületek (sajnos a werk-képet elfelejtettem): Pár méter fehér papírt felerősítettem a falra és a virág cserép alá terítettem ki. Igazából két fényforrás alkalmaztam (a helyi fényektől eltekintve). A főfényt egy fehér ernyőről visszavert vaku villanása adta. Szerettem volna kicsit sávos háttérvilágítást alkalmazni, így egy másik vaku elé rácsot raktam és ezt irányítottam a fehér háttérre. A fényt módosító rács nem volt egyszerű eset: jópár eszköz és tesztkép elkészülése után a nyerő megoldás a sajtreszelő lett! Igen-igen: "Szegény ember vízzel főz!" Próbáltam mindenféle dolgot a vaku elé rakni, ami hirtelen a kezem ügyébe került: tésztaszűrő, gyerekjáték, stb. de a végén két gumigyűrűvel

Makrózgattam egy kicsit. Eddig még nem próbáltam ezt a technikát, így gondoltam kipróbálom a Canon 70-200F4 L optika elé berakni a 0,45x nagylátószögű előtétlencsém - dioptriás makró lencserészét. A képen egy orchidea virágkelyhe látható: Canon EOS450D, Canon 70-200F4/L + 5(?) dioptriás előtétlencse, ISO100, F16, 1/100 Ahhoz, hogy az előtétlencsét az optikára illesszem step-down adaptergyűrűt használtam, mivel a makrolencse 58mm-es, az optika pedig 67mm szűrőmenettel van ellátva. Az érdekesség még a fénykép készítésekor, hogy a 70-200-as közelpontja alap esetben 1,2 métertől ad éles képet. Az előtétlencsével pedig ez kb. 5 cm lett. A fókusz manuális állásban volt, de nem a fókuszgyűrűt használtam fotózáskor, hanem én billegtem előre-hátra pár centimétert - millimétert, majd az éles részt megtalálva exponáltam. A zoom 70mm-es állásban volt, 200mm-en már nagyon látszódtak az előtétlencse hibái, illetve túl nagy volt a nagyítás mértéke. Az utómunka minimális: a RAW beállítások után e