Orchidea - kézzel színezett ambrotípia

A fekete-fehér fotózás korában is igény volt arra, hogy a képek színesek legyenek. Akkoriban viszont még nem volt színes eljárás, maximum az egész képet lehetett vegyszeresen valami árnyalattal megbolondítani. Egyetlen egy módja volt annak, ha szelektíven is szerettek volna színeket alkalmazni, hogy a képet pigmenttel vagy valamilyen festékkel, ecset segítségével megfestették.

Sokan láthattunk olyan régi képet, ahol erőteljes színekkel a képet itt-ott megszínezték. Portréknál jellegzetes pirospozsgás arc, erős vörös ajkak, esetleg a modell ruhájának valami mintája.

Öt évvel ezelőtt volt egy próbálkozásom már ambrotípia színezésével, amit most úgy gondoltam felelevenítek - néha jó visszatérni egy-egy témához, eljáráshoz. Egyrészt láthatjuk a fejlődésünket, másrészt nem merül feledésbe a tudás. Így készítettem egy orchideás képet.

Volt egy kis küzdelmem a képpel, mostanában vakukkal fényképezem, így elszoktam az állandó fényekkel való fotózástól, illetve a használt kollódium is más volt, mint öt évvel ezelőtt, ráadásul az is meg volt picit bolondítva egy kis extra jóddal. Ráadásul a kamerám kihuzata is dupla akkora volt  mint az optikám fókusztávja, így a fényerő eséssel is számolnom kellett.

Ezen sok változós képlet hatására az első képen az expozíciós időt jelentősen túllőttem, így még kétszer megismételtem a felvételt, mire megkaptam a jónak mondható ambrotípiát (üveglapra fényképezett nedves kollódiumos eljárás).

A kép száradása után kapott egy lakkréteget a kép. - Igen lelakkoztam, még színezés előtt... ilyesmit nemigazán szoktak...

ugyanis már öt évvel ezelőtt kipróbáltam valamit: a fénykép hátulját, az üveg felől festettem meg, alulról. Ennek a nagy előnye, hogy a kép biztonságban van, ha esetleg elrontanánk a színezést, illetve ha nem tetszik ami kapunk, egy pengével bármikor lekaparható az üveglapról a festékréteg.

A festék pedig egyszerű vizes, bázisú akril festék. Jó erős színekkel kell dolgozni ahhoz, hogy a képet nézve, a képalkotó áttetsző ezüstréteg alatt hatással legyen az eljárás. Nem kell festőművésznek lennünk ahhoz, hogy a kép árnyalataira figyelnünk kelljen, hiszen ezt megoldja helyettünk maga a fotó. Egy dolgot kell szem előtt tartanunk, hogy a körvonalakat meglehetősen pontosan kövessük a képháton.

Ez jelentősen egyszerűbb, ha van egy retusáló asztalunk és átvilágítjuk a képet a festés alatt.

Kézzel színezett, kollódiumos nedves eljárás, üveglapon (18x24cm)

A kép installálása megegyezik az ambrotípiák keretezésével, az üveglap alá fekete hátteret kell raknunk. Így a rétegrend alulról haladva: fekete háttér, akril festék, üveglap, kollódiumos kép, védőlakk. Összeraktam videóba a rész munkafázisokat: