Nagy Krisztián - A naplóm

Eltört egy likőrös poharunk, ami éppcsak eldőlt a pulton. Olyan minimális koccanása volt, hogy elcsodálkoztam - mekkora feszültség, vagy láthatatlan rejtett repedés lehetett már az üvegben... Ez adta az ihletet egy kép elkészítéséhez. Jelen világunk most telis-tele van feszültséggel, rejtett félelmekkel. Egy tollpihe finom érintése is elegendő lehet, hogy ez a sok sok feszültség törést okozzon. De ki tudja, hogy hol lehet ez a határ!? Mikor érjük el azt a pontot, amikor visszafordíthatatlanná válhat egy tény: törékeny világunk a végét járja...

Már jó pár hónapja vettünk egy rajzasztalt, amelynek üveg a lapja. Már akkor kitaláltam, hogy át lesz világítva alulról, hogy ha készítek üveg negatívot, jobban szemügyre tudjam venni, illetve ha kell - tudjak retusálni. Erre a célra egy 30x30cm-es LED panel választottam, amit kettő darab keskeny rétegelt falemez segítségével rögzítette, az asztal fém vázához. A lapos lámpatest bőven elfért az üveglap alatt, nem fogattam le fixen, így ha szükséges lenne - jobbra balra elcsúsztatható. Gyári üvegasztal 30x30cm-e LED panel Elkészült asztal

Már április óta küzdök a jobb szememben kialakult gyulladással. Ez adta az ihletet a kép elkészítéséhez. Kettő felvételt készítettem, az egyik fekete alumíniumra készült, a másik pedig üveg lapra amelyből negatívot készítettem a későbbi papírképhez. Nagy formátumú fényképezőgép egyik nagy előnye, hogy jó esetben a kamerán tudunk a kép készítéséhez korrekciókat végezni. Jelen esetben a Scheimpflug korrekciót használtam, amely segítségével a mélységélességet a kompozíciómra tudtam "fektetni". Az optika F8-as rekeszével, hagyományos párhozamos optika-képsík esetén a mélységélesség csak kb. 10-15cm lett volna, tehát maximum a kinyitott könyv középső tartománya lett volna éles. Az optikát megdöntve a hátfal - optika - kompozíció síkjai metszik egymást egy pontban, így a megdöntött élességi síkban jóval nagyobb térrészlet tudott éles lenni. Kollódiumos nedves eljárás, üveg negatív, illetve fekete alumínium lapra fényképezve (18x24cm) Scheimpflug hatás:

Feladat: saját versikéhez / gondolathoz fényképet készíteni "Porondmester - Ringmaster Életed porondján járod a köröket Mindig játszol, de változó a szereped:       Fent szárnyalsz, vagy a súlyt emeled. De a szünetekben találsz örömöket Bohóc készít bohócokról képeket. You walk around the circle of your life in circus floor You always play, but your role is changing of all: You flying on top or lifting weight  But you will find joy in the breaks Clown takes pictures of friends." Nedves kollódiumos eljárás, fekete üvegen (Ambrotípia) és üvegnegatív 10x7cm

Végre, tavaly április óta elkészültünk a fotóműhelyemmel! Újra tudok laborálni, immár rendesen felszerelt sötétszobával. Vége a mosógépen való laborálásnak! Kettő képet készítettem az elmúlt napokban, a Kecskeméti Fotókör belső pályázatára "Megfogható csend" témára. A gondolat amit megpróbáltam képbe önteni az az volt, hogy egy kis feszültséget viszek a fényképbe azzal, hogy egy nagyon illékony egyensúlyi állapotot fényképezek le. Ezen célból készítettem egy kártyavárat, a tetején egy egyensúlyozó tollpihével. A legkisebb légmozgás, szellő megbonthatja ezt az egyensúlyt, óvatosan, a legnagyobb koncentrációval - csendben lehet ezt csak létrehozni. Az egész kompozíciót meghintettem finom porral, ezzel is erősítve a "Szélcsend"-et "Szélcsend" Kollódiumos nedves eljárás, üvegnegatív (18x24cm) Két felvételt készítettem, az egyik fekete alumínium lapra került, a másik pedig üvegnegatívnak és ebből pedig VanDyke brown print eljárással papírképet. A

Örömteli hírt kaptam a napokban! A Sopronban megrendezett V. "Múlt és jelen" fotópályázaton a monohcrom  - papírkép kategóriában az "Evolúció" című, kollódiumos üvegnegatívról készült VanDyke barna nyomatom II. helyezést ért be. Elfogadásra került ugyanebben a kategóriában "Szárnyvesztett" - ugyancsak kollódiumos üvegnegatívról készül, VanDyke printem. A színes digitális kategóriában pedig a "Rend" című fényképem kerül a falakra. A kiállítás megnyitójának időpontja 2018. július 21. szombat 15 óra. Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor  Közgazdaságtudományi Kar aulája: Sopron, Erzsébet utca 9. Köszönöm szépen a zsűri és a szervezők munkáját! "Evolúció" 18x24cm kollódiumos üvegnegatívról kontakt másolat VanDyke brown print eljárással  "Szárnyvezett" 18x24cm kollódiumos üvegnegatívról kontakt másolat VanDyke brown print eljárással  "Rend" digitális fénykép A pályázat statisztikája: M

Már egy ideje szerettem volna magamról készíteni (egy kis segítséggel) egy klasszikus portrét. Apránként összejöttek a hozzávalók, hiszen már legalább egy éve a zsibpiacon vásároltam egy festmény reprót háttérnek, a feleségem még a Szentesen megrendezett "111 éves Fridrich fényírda" emlékkiállításra varrt mellényt, februárban a születésnapomra kaptam egy igazi angol keménykapalot valamint bővítettem a vakuparkomat. Fényforrások: főfény - 2db 400Ws vaku szoftboxal (belső terelő nélkül) derítőfény - 260Ws vaku beauty dish hajfény a kalapon - 260Ws vaku reflektorral Fényképezőgép: 300mm, F4.5 Tessar rendszerű optika, 18x24cm-es képméret Két felvétel készült, egy fekete alumíniumra fényképezett kollódiumos nedves eljárással direkt pozitív, valamint egy üveglapra fényképezett ambrotípia, amelyet tovább erősítve és feketítve negatívként lehet használni. Erről a negatívról készült kontakt másolattal VanDyke barna nyomat papírkép.

A "Madártollak" kollódiumos üvegnegatívról készítettem egy 60x80cm-es nyomtatást. Így a hasonló témájú sorozatom bővült egy újabb taggal a nappalink falán. 

A tegnapi üvegnegatívról elkészítettem a papírképet... VanDyke brown print 18x24cm-es nedves kollódiumos üvegnegatívról 8 perc exponálási idő UV fénycsövekkel 25cm-ről

Már két hónapja nem fényképeztem kollódiumos nedves eljárással. Itt volt az ideje elővenni a felszerelést. Egy alapos tisztítással kezdtem a munkát, kazettát áttöröltem, portalanítottam, vegyszereket leszűrtem. Két felvételt készítettem, az elsőt fekete alumíniumra, a másodikat pedig üvegnegatívnak készítettem. Reményeim szerint holnap egy kontaktmásolatot is tudok készíteni papírképnek. Kollódiumos nedves eljárással készült üvegnegatív (18x24cm) 210mm-es Tessar rendszerű optika, F8-on kihuzat ~400mm 25sec exponálási idő, hívás 90sec + erősítés Backstage videó:

Ahhoz , hogy egy kollódiumos fényképről papírképet lehessen készíteni ugyancsak archaikus technikával, ritkán elegendő csak az, hogy az elkészült üvegre fényképezett képet érzékenyített papírra helyezzük. - Illetve ha úgy jó papírképet lehet belőle készíteni, akkor bizony maga az üvegkép nem nyújt esztétikai élményt. Eleve ha üvegnegatívot szeretnénk készíteni, egész másként kell hozzálátni a képkészítésnek. Más expozíciós idővel, más hívási idővel és bizony kissé eltérő vegyszermennyiségekkel kell dolgozni. Mindemellett különböző eljárások is léteznek, amivel el tudjuk érni a kívánt negatívot. Ma egy új eljárást próbáltam ki, amely merőben eltér az általam eddig alkalmazott technikától. Ezúton is köszönöm Giorgio Bordin segítségét, hogy megismerhettem ezt az eljárást. Kollódiumos nedves eljárás - üvegnegatív (18x24cm) 210mm, F8, 40sec Részletek a valós, 1220dpi szkennelésből: VanDyke brown print Részletek a 600dpi szkennelésből: A kép e

Boldog Új Évet Kívánok! 24x18cm kollódiumos üveg negatív VanDyke barna kontakt másolat papíron

18x24cm kollódiumos nedves lemez üvegnegatív Fekete alumínium lemezre fényképezve lakkozás után

Úgy tűnik mostanában a tesztelés és a kipróbálások idejét élem. Már jó ideje befészkelte magát az a gondolat a fejembe, hogy ki kellene próbálni egy aránylag kis méretű negatívot felnagyítani papírra - archaikus technikával. Ezidáig kettő dolog tartott vissza a teszteléstől: Nem volt olyan kis méretű kollódiumos negatívom amit a nagyító gépembe be tudtam volna rakni Az archaikus technikák másolása UV fény segítségével jön létre - leginkább napsütésbe kirakott másolókeretben, kontakt eljárással. Az első pontban említett kis méretű üvegnegatív problémája, a múltkoriban átalakított régi Polaroid fényképezőgéppel készült képpel megoldódott. A második pontban lévő UV fény hiánya pedig egy 20W-os UV LED segítségével próbáltam orvosolni. Ez viszont újabb problémát vetett fel, ugyanis az "UV fényt" így kimondva az embernek elsőre a pénzvizsgáló és a disco sötétjében világító fehér szín jut az eszébe. Viszont ha UV LED-et szeretnénk vásárolni egyből öt-hat féle választá

Úgy gondolom, hogy a digitális képek utómunkálataiban otthonosan mozgok, hiszen ebben "nőttem fel". Talán most már el merem azt is mondani, hogy az archaikus fényképészeti technikák ismerete is csörgedezik az ereimben. Sok analóg képet digitalizáltam már - sok jobb lett a monitoron nézve mint az eredeti. Hiszen pár gombnyomással pillanatok alatt be lehet állítani a görbéket, szinteket, kontrasztot, szaturációt. Ráadásul az adobe programozóinak köszönhetően rétegekkel lehet még szebbé varázsolni egy-egy képet. Tegnap viszont olyan dolog történt velem (végre?), hogy az általam készített üvegnegatív digitalizálásával egyszerűen nem boldogulok! Hiába a nagy nyomdai speciális negatív-szkenner, többszöri próbálkozás és több órás utómunkával egyszerűen csak közelíteni tudom azt a látványt a monitoron, mint amit ugyanez az üvegnegatív tíz perces laborálással a fényérzékeny papírral tesz! A kész papírképet gond nélkül be tudom digitalizálni, de az eredeti üvegnegatív kifog rajta

 18x24cm kollódiumos nedves eljárással készített üvegnegatív VanDyke print a negatívról (30cm-ről, 4 perc expo)

Régen is retusálták a képeket. Igaz, kisebb volt az eszközök palettája, mint a mai digitális fotográfiában. Az előző bejegyzésemben bemutatott "Kalózok kincse" című képemet picit finomítottam a papírképhez. Az elgondolásom az volt, hogy a képen látható kristálygömbből fénynyalábok törjenek ki - mintha csakugyan világítana. Ennek megvalósításához csak egy darab pauszpapír és puha ceruza kellett...  Retusálás előtt Retusált elkészült kép

Már jó ideje motoszkált ez a kép a fejemben. Közel egy évig gyűjtögettem hozzá a kellékeket. A hétvégén a bolhapiacon találtam rá a ládára - már csak az hiányzott a kitalált fényképhez. Közel három órán át rendezgettem a kompozíciót és állítgattam a kamerát - döntöttem, elforgattam és el is csavartam az optika síkját, hogy a képen az amúgy kicsi mélységélesség pont jó helyre kerüljön.  A kamera mattüvegén így látszott a kompozíció (180 fokkal elforgattam a  befotózott képet, mert a valóságban fejjel lefele és tükörfordítva látszik a fókuszüvegen az eredeti kép): A laborálás utolsó mozzanata a fixálás: Három felvételt készítettem, az első amolyan tesztkép (fekete alumínium lemezre) - exponálási idő meghatározásához - de az is olyan jól sikerült, hogy megtartom. A második egy ambrotípia - üveglapra fényképezve. A harmadik szintén üvegre készült, de azt negatívnak - későbbi papírképek készítéséhez fényképeztem meg. Beszkennelve az üvegnegatív 1200dpi-ben, 101,1 MPixele

Tegnap az önarcképem mellett folytattam az "Ezüst levelek" sorozatomat, amelyből immár a harmadik kép készült el. 18x24cm kollódiumos üvegnegatív  Van Dyke Brown eljárás, 5 perces exponálás után Kimosás utáni fixálás közben Kész kép szkennelve  600dpi felbontás 1:1 képméret

Kollódiumos üvegnegatív (18x24cm) és arról készült Van Dyke Brown eljárással papírkép. A negatív szkennelve és átfordítva pozitív képnek Kollódiumos üvegnegatív (18x24cm) Optika: 300mm, F4.5  Exponálás: 20 sec. Fény: 4x105W ezüst ernyővel + 4x75W kompakt fénycső + természetes fények Van Dyke Brown (21x30cm) Exponálás: 7 perc, érzékenyítő: 4,5ml exp.táv: 25cm