Over the limit - Túl a határon

Eltört egy likőrös poharunk, ami éppcsak eldőlt a pulton. Olyan minimális koccanása volt, hogy elcsodálkoztam - mekkora feszültség, vagy láthatatlan rejtett repedés lehetett már az üvegben...

Ez adta az ihletet egy kép elkészítéséhez. Jelen világunk most telis-tele van feszültséggel, rejtett félelmekkel. Egy tollpihe finom érintése is elegendő lehet, hogy ez a sok sok feszültség törést okozzon.

De ki tudja, hogy hol lehet ez a határ!? Mikor érjük el azt a pontot, amikor visszafordíthatatlanná válhat egy tény: törékeny világunk a végét járja...

A képet ezen gondolatok után nem is készíthettem másra, mint üveglapra (18x24cm). Az amúgy is kényes és bonyolultnak mondható kollódiumos nedves eljárást még fokoztam azzal, hogy üvegnegatívot készítettem, hogy utána papírképet is tudjak majd kontakt másolatban sokszorosítani.

A papír eljárásnál (21x30cm) VanDyke barna nyomatra gondoltam, szép barnás tónusaival, amelynek a meleg színvilága talán kicsit ellensúlyozza az elmúlást.

Az üvegnegatívot a fa kamerám majdnem teljes kihuzatával, 65-70cm-rel készítettem, 300mm-es optikával F8-as rekesszel. A kihuzat meghaladja az optika gyújtótávolságának a dupláját, így az elkészült képen picit nagyobb a pohár a valós fizikai méreténél (dupla kihuzatnál van, hogy 1:1 ugyanakkora a fizikai modell, mint a leképzett kép mérete).

Ezek a beállítások 20 másodperces exponálási időt kívántak a következő lámpákkal: jobbról-balról (2x100W+2x75W) kompakt fénycsöves armatúra, háttérre 2 villantás 200Ws-os vakuval.

A kamera meg volt billenve lefelé, hogy a pohár törésvonalát minél jobban be tudjam mutatni, de a kis mélységélesség miatt az optikát visszabillentettem szinte függőleges állásba és el is elfordítottam, hogy a tollpihéből is minél több maradjon a mélységélességi tartományban.

A papírképnél az első exponálás 7 percig tartott, UV lámpákkal, 25-30cm távolságból. Ez egy hangyányit túlexponált lett. A második képnél 5:30 percet kapott az egész kép, + 1 percet csak a toll csúcsfényei, máskülönben ott ne jöttek volna elő a részletek.

Videó összeállítást is készítettem a fotózásról és a VanDyke eljárás is látható a mini filmben:

A kész papírképpel még egy játszottam. Méhviasz segítségével fél-fényűvé szép bevonatot lehet készíteni a képre. Ezt az ejárást természetesen az egész kép felületére lehet használni, de gondoltam picit érdekesebbé teszem a képet úgy, hogy csak a pohár felületét teszem csillogóssá.