2017. április 17., hétfő

Csigák földjén

Még karácsonykor kaptak gyerekeim a nagyapjuktól, kartonból készült lapokat - amelyekből kiszedve az alkatrészeket - összeragasztva egy autót lehetett barkácsolni.
Megtetszett a kicsi kocsi, így elhatároztam, hogy le is fényképezem kollódiumos nedves eljárással.
Készítettem mellé egy kis terepasztalt: felvittem egy vödör homokot a fotóműhelyembe, kerestem kiszáradt faágakat és találtam egy pár csigaházat és kavicsokat is.
Az első kép el is készült fekete alumínium lapra:

24x18cm kollódium nedves eljárás, fekete alumíniumon
Tessar 210mm-es optika F8-on, 60 sec exponálás

A nagy formátumú kamera mélységélessége igen kicsi az ilyen jellegű fényképeknél, ezért kihasználtam azt a lehetőséget, hogy az optika képalkotó síkját elforgattam kb. 10 fokkal. Így nem csak az autó orra-első kereke lett éles a képen, hanem az egész autó oldala.

Alap esetben az optika-, és kép síkja párhuzamos egymással,
piros vonal mutatja a mélységélességi tartományt

Scheimpflug effekt

Az optika síkját elforgatva azok a felületek lesznek élesek, amelyek kivetítve egy pontban keresztezik a kép-, és optika síkjainak vonalát. Természetesen a mélységélesség vele együtt "fordul".

Az első kép után elhatároztam, hogy üvegnegatívot is készítek a "terepasztalomról" - így majd papírképként is viszont láthatom a fényképet.
Picit felturbóztam a kompozíciót, az autóra készült egy tetőcsomagtartó - jól felpakolva csigaházakkal. Az ilyen "sivatagi" képek elmaradhatatlan látványvilágához pedig kell egy dögkeselyű a fa ágaira, ami fekete fotókartonból lett kivágva.

Beszkennelt és oldalhelyesre visszatükrözött üvegnegatív.

A tetőcsomagtartón és sziklán lévő csigaházak kissé túlexponáltak lettek a szkennerem számára. Szerencsére ezt a papírra készült kontakt másolásnál "analóg photoshoppal" lehet korrigálni.
A negatívról készítettem VanDyke brown eljárással papírképet, ahol is az egész képre 12 perc exponálás kellett. Ezen felül, a képet kitakarva és csak egy lyukon keresztül átengedve az UV fényt a csigaházak kaptak még további 2 percet.

VanDyke Brown print, A4 méretű papíron

600dpi szkennelés 1:1 méret részlet

600dpi szkennelés 1:1 méret részlet

2017. február 14., kedd

Evolúció

Ahhoz, hogy egy kollódiumos fényképről papírképet lehessen készíteni ugyancsak archaikus technikával, ritkán elegendő csak az, hogy az elkészült üvegre fényképezett képet érzékenyített papírra helyezzük. - Illetve ha úgy jó papírképet lehet belőle készíteni, akkor bizony maga az üvegkép nem nyújt esztétikai élményt.
Eleve ha üvegnegatívot szeretnénk készíteni, egész másként kell hozzálátni a képkészítésnek. Más expozíciós idővel, más hívási idővel és bizony kissé eltérő vegyszermennyiségekkel kell dolgozni. Mindemellett különböző eljárások is léteznek, amivel el tudjuk érni a kívánt negatívot.
Ma egy új eljárást próbáltam ki, amely merőben eltér az általam eddig alkalmazott technikától.
Ezúton is köszönöm Giorgio Bordin segítségét, hogy megismerhettem ezt az eljárást.

Kollódiumos nedves eljárás - üvegnegatív (18x24cm)
210mm, F8, 40sec

Részletek a valós, 1220dpi szkennelésből:






VanDyke brown print

Részletek a 600dpi szkennelésből:



A kép elkészítése elsősorban tesztnek indult.  Épp keresgéltem valamit, ami jó lehet a célnak, amikor a gyerekeim szobájában megláttam a kép jobb oldalán látható fa bábot. Ezt a babát a kissebbik fiammal készítettem pár évvel ezelőtt. Ő nagyon benne volt a Minecraft nevű játékban, térbeli házakat és szerkezeteket fabrikált a játékon belül és papírból már egész ügyesen készített kockákat, amelyeket egymásra ragaszgatott. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk fából egy egyszerű Minecraft embert, amit utána filctollal ki is színezgetett a játékhoz hasonlatosan. (Aki nem ismerné a játékot, annak elmondom, hogy egy olyan térbeli világban lehet a számítógépen játszani, amiben minden kocka. Kockákból van a világ, a fák, az emberek, állatok... olyan 8 bites Commodore 64 stílusban, a játékok őskorából. Viszont lehet benne építkezni is.)
Visszatérve a képre: a régi minecraft szögletes kocka figura mellé tökéletes ellentétet képez az Ikeában kapható, ugyancsak fából készül, íves - csuklós másik fabábú. Két ellentét, két korszak, két generáció, egy evolúciós ugrás...
Úgy érzem, ez a negatív készítési eljárás, amit most megtanultam is egy evolúciós ugrás számomra, a kollódiumos fényképezés technikájában.


2017. február 6., hétfő

Kihuzat

Egy japán gyártmányú Toyo Field kamera került hozzám, új kihuzat készítés és a régi cseréje okán...


Örülök, hogy sikerült a szép új harmonika és ezzel újra életre kelthettem egy régi nagyformátumú kamerát!

2016. december 31., szombat

2016. december 28., szerda

Refreshing Collodion

The collodion mixed with halogen salts, which is the "raw material" of collodion wet process deteriorates over time. The main reason is that the time in solution of free iodine separates out, making the color of the solution to turn into amber from a straw-color. The color differences would not be a big problem, but the free iodine is an aggressive material, so it starts to destroy collodions - acidify the solution - so the picture does not adhere well to the plate or lose the sensitivity of the material.

My friend Attila Venczel found a paragraph of scripture about, how the old masters "corrected" this problem. The title of the book was: "Sir William de Wiveleslie Abney - Instruction in Photography".

Actually, the idea is very simple: if you have a dog that chews the rug, throw him a bone to play with.

So if you have free iodine, which chews the collodions, give it a „bone”. There are two metals considered to play the role of the „bone”: zinc and cadmium.

There are a wide variety of recipes in collodion wet process, that can help you to create a collodion solution. Each of the is the same in the way, that iodide and bromide salts (ammonium, potassium, cadmium) can be found in them. The potassium salts are soluble in water, but the cadmium salts are soluble either in water, or in alcohol. Accordingly the cadmium has been chosen because the iodine in the solution reacts with the metal cadmium and cadmium iodide is formed with this method. Since this solution is mixture of alcohol and ether, the new cadmium iodide can dissolve back to the original solution.

I chose John A. Coffer's Poe Boy collodion, as a test subject. This collodion's components are potassium bromide and potassium iodide. The biggest advantage of this collodion is its cheapness – and its major drawback is, however, that the mixture can deteriorate approx. after three months because of the reasons mentioned above.

I took to 50-50 ml from the solution, one of them was the reference, and the other is the experimental solution and I put 1gr of cadmium in solution.

After a few days it could have been seen,that the solution of cadmium started turning bright. In two weeks it has become apparent several shades lighter. After 22 days was only half as dark as the reference solution.



Then I made the first test image, and it has been  already seen on the finished picture that the "blond" collodion sensitivity is bigger, than sensitivity of the reference solution:

First test ~4 month old Poe boy - right side with cadmium

But I was waiting to see what will happen to the cadmium solution until the previous day.
I decided that I will make a final test. After 53 days, the solution got a nice straw yellow color. We should remember, that meanwhile the reference solution got older, too, it was so far nearly five months - which is well beyond the boundaries of normal usability.

Test results:

Lens: 210mm, F8
Expozition time: 40 sec.
Developing time: 15 sec.
600dpi scan



Conclusion:
The result speaks for itself, the sensitivity of the collodion improved - or stock solution  deteriorated much more. The collodion before the test began to deteriorate - although nicely executed cadmium. The collodion on the right side actually became an unspecified mixture of  potassium bromide, potassium iodide and cadmium iodide.

I think, that life of the solution could be significantly increased puttint the cadmium metal into a fresh Poe Boy mixture, preventing the destructive effects of the free iodine – and the solution could have been used much longer, than  3 months. This requires further experimentation.

I do not know, if improvement could be so spectacular under other recipe of collodion, but I think, it would make a similarly positive result.

In any case, we should not expect miracles when the collodion is already dead. It will not be like a new mix:

Lens: 210mm, F8
Exposure time on upper image: 40 sec.
Exposure time on bottom image: 20 sec.
Developing time: 15 sec.

The collodion reference picture at the bottom is about 1 month old and is made of ammonium and cadmium salts, with half of the exposure time. All conditions were the same in the case of the two photos.
In the reference image it is visible, that the rays of lights projected to the two teddybears are not completely symmetrical (little shadow on the inner half of the left side) - turn the bottles around the same light enters. The two bottle is significantly different on test image!

I think it is worth the great old masters to learn and study in their work, this is a greater treasure!



Many thanks to Venczel Attila the help so far!

Update:
My cadmium's shape is little drops. So these easy to put them in the bottle but it can be difficult to remove.


I put all of cadmium in glass test tube and heating them. The cadmium's melting point is 321°C. This is thawed quickly and I spilled it onto a glass plate. The molten metal was quickly again hard.


At the bottom of the test tube remained loss-cadmium oxide but this is not good for the conclusion of free iodine. Then I rolled up the thin stick of cadmium to snail.


It will be easy to remove any bottle!