2018. május 3., csütörtök

Minion vs Godzilla - (kollódium vs mobilfotó)

Makró felvétel készítése nagyformátumú kamerával nem a legegyszerűbb feladat. Persze egyszerűnek is mondható, hiszen csak jó nagy kihuzat kell, egy jó optika, élességállítás és már kész is....
A valóságban viszont elég összetett a feladat, hiszen a közeli téma miatt a világítás már nem is olyan egyszerű, hiszen a kamera saját maga árnyékolja le a fényeket. A nagy kihúzat miatt, a kameraállvány sokkal jobban igénybe van véve, könnyebben beremeg a kamera. A nagy kihúzat miatt számolni kell a fényérték esésével. A nagy nagyítás ráadásul a kis mélységélességet is hozza magával, ami miatt rekeszelni kell az optikát, így további fényérték vesztés lép fel.


Ezek mellett a kollódiumos fényképezés nehézségei csak fokozzák a kép elkészítésének a menetét, hiszen tökéletesen tisztának kell lennie a hordozónak, szépen kell megönteni a felületet, az exponál ideje sem lehet túl hosszú, hiszen csak nedves állapotában használható a megöntött lemez. Ott van még a hívás is, amivel további nehézségi faktort viszünk a képkészítésbe...

Esetembe a csiga tengeri sünnek indult... Már minden a helyére került, élesség beállítva, tökéletesen megpucolt és öntött üveglap, bevilágítva, kazetta a helyén (ez így kb. 90 perces munka) amikor is gondolt egyet az optika sapkája és lecsúszott... és agyoncsapta az utolsó még egészben lévő tengerisün vázat, amit a legutóbbi tengerparti nyaralásunkon gyűjtöttünk... Természetesen a megöntött lemez is fényt kapott a képmezőből kimozdult és száz darabra tört semmit megörökítve... Jöhetett újból az új modell keresés, fókusz állítás, lemeztisztítás....

Így a következő próbálkozásomra már csak csigaházra futotta...
De az eredmény kárpótolt és ismét tanultam egy fontos dolgot: ne bízz a függőlegesen beállított kamera optikájának kupakjában!


Ezt a képet a Kecskeméti Fotókör idei kiállítására készítettem, egy mini "időutazás" sorozat első képéhez. A második kép a falon mellette Szabó Maya 6db-os polaroid kép összeállítása, velük szemben pedig egy 100db-os fotókollázsom kapott helyet.
A 160 évvel ezelőtt használt kollódiumos eljárással egy kép készült - és annak jónak kellett lennie, a közelmúlt analóg képkészítési eljárásaival (jelen esetben polaroid) 5-10 jó kép is született, míg a jelen digitális képalkotásaival már százszámra készülnek a képek... Egy-egy képnek a mérete nagyságrendileg megegyezik, mégis mennyire más...

"Spirál"
Kollódiumos nedves eljárás, fekete üvegen (9x11cm)

"Ezt dobta a gép"
digitális print vászonra (95x95cm)

A fotókollázsomat már hosszú ideje dédelgetem. Jártam Kecskemét lakótelepeit, ugyanazzal a telefonnal és effektel készítettem rengeteg graffitiről fényképet. Végül kb. 150 db kis kép jött össze, ebből készítettem el a 10x10-es rácsba elrendezett nagy képet.

A mobil telefonok kamerája egyre jobb minőségű képet készítenek. Ez jó dolog. Rengeteg program is létezik, amelyekkel a képeket pár gombnyomással (vagy lehet még az sem kell) "csodálatos" képet varázsolhatunk pár pillanat alatt a lefotózott képből.
De vigyázzunk ez egy csapda!
Attól nem lesz jobb egy fénykép, ha lilás színűre vagy épp vignettálással, textúrával telepakoljuk! Nagyon vékony az az elválasztó vonal, amelynek az átlépésével a kép nem művészi, hanem like-vadász lesz. A kis japán programozók úgy készítik a szoftvereket, hogy a legsilányabb, leglaposabb, semmitmondó képből is fantasztikus művésszé avanzsálja a mobiltulajdonost... "Művészi" lesz-e az a kép ami így készül? Gyanítom sok like-ot fog hozni a közösségi médiákban, de nem több. Így azt az utat járjuk amit a programozó a készülékünkbe integrált.

Viszont ha tudatosan alkalmazza a fotós a mobiltelefonos szoftvereket (szándékosan nem kamerát írok, hiszen az egy képkészítő eszköz, ami az alapanyagot biztosítja) és esetleg mondanivalója is van a fényképnek, egy kellemes - esetleg művészi kép is születhet... De ne essünk a csapdába, a canis merda akkor is büdös, ha vignettálnak a sarkok.
Én a mobilos képeket szándékosan ugyanúgy készítettem (Old Television effekt), mert arra készültem, hogy a képeket majd szorosan egymás mellé helyezve, szépen rácsba rendezi majd a képeket. Ugyancsak fontos volt, hogy nagyjából hasonlóak legyenek a kis képek színvilágai, fényei, hiszen rengeteg helyen és nem egy időben készültek a képek - így viszont az effekt használatával egységessé fogtam össze a képeket. 
Tulajdonképpen a mobilos képeket használtam fel építőtéglákként egy nagy, végleges kép elkészítéséhez.

Még egy fotóm kiállításra került az idei tárlaton:

"Szárnyvesztve"
Kollódiumos üvegnegatívról (18x24cm)
digitális print (60x80cm)


Köszönöm a kiállításmegnyitón készült képeket Nyikos Norbertnek és Gyarmati Józsefnek!


2018. március 18., vasárnap

Családi fotózás

Nagyjából tíz nap múlva egy új élet születik. Kedves ismerősömnek már jó ideje tartoztam egy fotózással, amit most így a második gyerkőcük születése előtt meg is ejtettünk...
Tudtam, hogy a kettő éves fiuk is szerepelni fog a képen, ami jelentősen megnehezíti egy kollódiumos nedves eljárással készülő fénykép megvalósítását. Hiszen neki még az izgő-mozgó funkciói igen erőteljesek, így még csak gondolati úton sem merült fel bennem, hogy hosszú 5-6 másodperces expozícióval próbáljam meg lefotózni a családot.

Hevenyészett, enyhén Picasso stílusú vázlatot készítettem az elképzelésemről, ahol talán majd el tudom csípni azt a pillanatot, hogy mindenki éppen jó helyen lesz a képen és mindenki a mélységélességi tartományon belül marad:

Ahhoz, hogy ne mozduljanak be az expozíció alatt, szinte az összes stúdióvakumat mozgósítottam:

Összesen 1460Ws vakuteljesítmény, 210mm-es optika F4.5 rekesszel

Úgy gondoltam, hogy a szobát lesötétítem, így akár több másodpercig is nyitva maradhat az optika. Hiszen a kevés fény az aránylag érzéketlen kollódiumra nem nagyon tud addig képet rajzolni, amíg a vakukat el nem lövöm. Az elsötétítés a hátteret is eltünteti, így a képen nem lesz zavaró.
Mindenki beállt / ült a helyére, élességet állítottam, kis-srác csak előre hátra tudott így mozogni, tehát kis szerencsével a mélységélességi tartományba is marad majd. Levettem az optika kupakot, ujjam a vaku kioldón, felnéztem, pár pillanat, mindenki okés - bumm! Kupak vissza!

Az elkészült kép:

24x18cm kollódiumos nedves eljárás üveglapon (ambrotípia)

Nagyon ügyes volt mindenki, így elsőre sikerült megörökítenem ezt a soha vissza nem térő alkalmat. Sok szerencsét és jó egészséget kívánok a kis újszülöttnek és az egész családnak!

2018. február 28., szerda

XVI. Csak tiszta forrásból...

Az idei év első képelfogadásomat köszönhetem a Békéscsabán megrendezésre került, XVI. "Csak tiszta forrásból..." fekete fehér képeket elfogadó pályázatnak.



Köszönöm a szervezők és a zsűri munkáját!

2018. február 17., szombat

Vaku reflektor

Nemrégiben a zsibpiacon belebotlottam egy aránylag nagy teljesítményű Bowens Mono 400D stúdióvakuba. Meg is vettem, hiszen ekkora teljesítményűek a mostani vakujaim is és mint tudjuk, fényből sohasem elég. A Bowens cég rendszerteremtő volt, hiszen Ők fejlesztettek ki egy bajonett rendszert, aminek a segítségével rengeteg féle kiegészítőt tudunk csatlakoztatni a vakufejekhez, pl. szoftbox, szűkítő, méhrács, stb.


Új szerzeményem, sajnos még a rendszeresített bajonett előtti lehet, így a meglévő szoftboxaimat, beautydish-t nem tudom rárakni - mivel ezen a vakun két csavaros fül tartja a kiegészítőket egy viszonylag nagy átmérőjű - 150mm-es belecsúsztatható körben. Így marad a barkácsolás, miután letisztítottam a piac porát elkezdtem hozzá kitalálni egy reflektort, amivel irányítani lehet majd a vaku villanását.

 150mm-es csatlakozó kör a rögzítő fülekkel.
Szerencsére ernyőnek van furat a foncsor alsó felén, így azt is lehet majd használni

Nem kellett túl sokáig agyalnom rajta, hogy miből lehetne készíteni egy kör alakú reflektort, minimális költségvetésből. Egy rozsdamentes lemez keverőtál tökéletes a célnak!

A tálra alkoholos filccel megrajzoltam a vágási vonalakt

Dremel mini vágókoronggal gyorsan megy a vágás

Meghagytam "+" alakban a negyedeket, ott tartanak majd a vaku fülei

Kihajtogattam a lemezeket

 A végüket levágtam, majd visszahajtottam a lemezt, így a vékony
anyagvastagság és a merevsége erősebb lett

Vakura felcsúsztatva a kivágott keverőtál - amit innentől reflektornak hívnak

Nem egy szépségdíjas megoldás, de a feladatát tökéletesen ellátja!

2018. február 13., kedd

Good Luck Box

Készítettem egy 7x10cm-es kicsi méretű, kollódiumos nedves eljárással fotózott fényképet, fekete üveglapra. Szerettem volna neki készíteni egy Steampunk stílusú installációt.

Egy fém bonbonos doboz nagy átalakulása (munkafolyamat és kész doboz)



Munkafolyamat részletei:

Maradék fa lécből készült a kép kerete 

Ragasztással összefogott keret - ez a külső fele,
ahova a borításkor az átlátszó üveg lesz rögzítve

A fa keret belső oldala, ide kerül majd a fénykép

Fém doboz tetejére felrajzoltam az ablakot...

...és kivágtam kicsi csiszoló koronggal

A doboztető és a fa keret rögzítése...

...négy sarkába egy-egy csavarral

Alkatrészek - doboztető a kivágott ablakkal, fa üveg és képtartó keret, külső üveg, a kép dobozával

A fa keret kicsi átalakítással LED világítást kap

Kicsi marófejjel gyorsan ki lehet forgácsolni a LED alumínium profil helyét

Fehér ledek a próbához

Első teszt a világítással

A fehér LED világítást lecseréltem RGB színes ledekre

Egyesével lesznek kapcsolhatók a színek...

...így három kapcsoló kerül beépítésre: piros - zöld - kék

A világításhoz 12V feszültség szükséges

Elektromos bekötés

A doboztető összeszerelve

Doboz összerakva

Egy régi rossz ébresztő órát szétszedtem és a fogaskerekeket letisztítottam

Fogaskerekek két komponensű epoxy ragasztóval rögzítettem a tetőre

A dobozra kerültek még virágminták és további steampunk stílusú fém alkatrészek is

Az elkészült doboz a fenti videó film végén látható, világítás teszttel!