Nagy Krisztián - A naplóm

Ezüst derítőernyő átalakítása "oktoboxá": 110cm-es ezüst ernyő Bélés selyem borítás  Négy felé hajtott textilre könnyebb kört rajzolni, illetve egy madzag is jól jön 110cm / 2 = 55cm   Megakörző Óvatosan vágva, hogy az egymásra rakott négy réteg textil ne csússzon el egymásról  Kivágva  Gyors próba  Körben elszegve  Vasalás  A vaku méretének megfelelő középső lyuk kivágása, amelynek a középpontja nem egyezik meg a kör középpontjával! Az ernyő rúdja a vaku alatt van betolva, tehát el kell tolni a kivágást! Vaku helyének szegése...  ...és gumi szalag behúzása  Vakura illesztve  Az ernyő pálcáira pici gumi bújtatók lettek rakva  Belülről a vakufej Első villantás Különbség: ugyanolyan beállítások mellett készült tesztképek Ezüst ernyő  Ezüst ernyő a lágyító borítással Az ernyő a lágyítás nélküli fénye keményebb és erősebb csúcsfényeket ad. Lágyítással az árnyéko

A fejemben motoszkált egy fénykép, ami ellenfényben készül és csak fénysávok világítják meg a modellt. Most hogy elkészült a fényvisszaverős ernyőm, újból elgondolkodtam a megvalósításon. Így tegnap éjszakába nyúlóan nekifogtunk a kísérletezésnek, amelynek az alapjaival tisztában voltam, de hogy mekkora erősségű villanást, milyen rekesszel és a hozzá tartozó záridővel kell dolgoznom, az csak menet közben derült ki. Elmélet és beállítások: Gyakorlatban: Természetesen nem elsőre sikerült eltalálnom a beállításokat, kísérleteztem a vakuk teljesítményével, rekeszeléssel, záridővel. Ami ezek alapján leszűrhető: az záridőt azért állítottam a legrövidebb 1/200s sebességre, hogy a szoba 60W-os izzója ne játsszon szerepet a képben. Ez magával hozta, hogy a vakuknak elég nagyot kell hogy villanjanak, hogy a fénysáv szépen kirajzolódjon, így azokat a maximumon járattam (48-as és 58-as kulcsszámú vakuk). Ezekhez pedig választottam egy szűk rekeszt. Nyers fénykép: Az utómunka első lépése a RAW

Már régebb óta szerettem volna egy ezüst fényvisszaverő ernyőt készíteni. Jópár hónapja vagy talán már egy éve is volt, amikor megvettem hozzá egy szürke színű ernyőt. Azért váratott ennyi ideig az elkészítése, mert nem tudtam igazán kitalálni, hogy hogyan is változtassam át a szürke neylont ezüst fényvisszaverős felületre. Gondoltam, hogy valami ezüst festékkel kifújom a parabolát, vagy kicserélem az egész huzatot valamilyen ezüst szövetre - amit persze sehol nem tudtam beszerezni... Egész az elmúlt hétvégéig váratott magára a dolog, ahol is egy barkácsáruházban megláttam hozzá a megoldást, ami egyszerűségében és nem utolsó sorbán árfekvésben is tökéletes megoldással kecsegtetett. Ez a megoldás a tetőcserép alá berakható, hőtükrös párazáró fólia! Erős, könnyen formálható és "olcsó". Így elkezdtem a kivitelezést: Elsőként a merevítő pálcák felénél található levarrásokat vágtam el sniccerrel. Érdemes nagyon odafigyelni, mert a vágás során könnyen megsérülhet a vászon! Másod

Végre volt annyi kis időm, hogy összeállítsam a leendő főfényemet: állvány, vaku-ernyőtartó fej, ernyő, Canon Speedlite 540Ez, slave vaku elvillantó illesztés. Egész szépen derít az ernyő, bár még csak magát a rendszert próbáltam ki. Az ernyővakut 1/4-ed teljesítménnyel villantottam, a fényképezőgép ISO100, 1/200, F8 beállításokkal, a gépen pedig a fővaku éppcsak 1/128-ad teljesítménnyel súrolta a mennyezetet - mivel ez a villanás oldja ki az ernyővakut. A képen a RAW konvertálásnál kicsit sötétítettem, hogy lássam az árnyékokat. Konklúzió: Féláteresztő használat esetén az ernyő túloldalán a kis hangfalam mögött az árnyék egész kellemesen lágy lett, a reflekció felé még nem tudom a hatást, de gyanítom nem lesz vele probléma! A vakut majd még valahogy lentebb kell billentenem, vagy egy kis fényterelést alkalmazni, hogy az ernyő közepét érje a fény a legjobban.  Érdekes fent a mennyezeten és lent a falon az ernyő árnyéka... Lehet, hogy a vakun zoomolnom kell majd? Most 35mm-e