Nagy Krisztián - A naplóm

Jó ideje nem készítettem már makro fényképeket, most bepótoltam. Igazság szerint ez már a mikro világ... Felszerelés: stabil állvány, Canon 650D, optika megspékelve: 13mm+21mm+31mm közgyűrűsor, 70-200mm-es optika (általában 135mm-es állásban), fordított állásban régi analóg optika (~50mm-es). A két optika egymáshoz fordító gyűrűvel csatlakozik egymáshoz, ami azt jelenti, hogy a 70-200-as optika 67mm-es szűrőmenetét átalakítja 58mm-esre, így a kis optika szűrőmeneténél fogva rá lehet tekerni a nagy optika végére. Fényképezőgép beállítása: ISO 100, 2 másodperces visszaszámláló exponálás az érintőképernyő segítségével, nagy optika: 135mm-en, kicsit rekeszelve (F5,6), fordított kicsi optika szintén kicsit rekeszelve (F5,6). Tárgytávolság: ~5cm Az így kapott képek mélységélessége nagyon kicsi, utólag kiszámolva kb. 0,05mm! A képeken látható viszonylag nagy mélységélességet focus stacking technikával értem el. Ez azt jelenti, hogy az optika manuális élességállítás segítség

A múltkoriban készített óramű makró üvegnegatívról készítettem papírképet. Van Dyke Brown (kallitípia) eljárást választottam. 6 perces exponálás UV fénnyel 50cm-ről  1200dpi felbontásban így néz ki a papíron a kép

Archaikus eljárásokkal készítek fényképeket - így mondhatni szeretem a régi dolgokat. Ezen felül szeretem a karórákat is. Talán nem is meglepő, hogy hagyományos analóg (mutatós) órát hordok. Minden reggel felhúzom az óraszerkezetet és indulhat a nap. Szerettem volna a karórámról egy fényképet, igazán nagy nagyítással, így a fa kamerámra felraktam egy 210mm-es optikát, a harmonikát amennyire csak lehet kihúztam (750mm). Ekkora kihuzattal még nem töltötte ki a 18x24cm-es képméretet az órám, így gondoltam egyet és az óra - optika közé beraktam egy nagyítólencsét. Elég sokáig eltartott mire kikísérleteztem, hogy az órától milyen messzire rakjam a nagyítólencsét, illetve a nagyítótól az optikát, de végül sikerült a beállítást megtalálnom. Ezután jöhetett a kalkulálás... vajon milyen hosszú záridővel készítsem a képet!? Alap esetben pl. egy portrénál 5-6 másodperces záridővel dolgozom. Dupla kihuzatnál (tehát a 210mm-es optikánál 420mm kihuzat) a záridő is megduplázódik. Jelen

Rózsa pasztel-rózsaszín virág Ambrotípia, 13x18cm üveglapon 210mm-F8, exponálás: 60 másodperc, kihuzat: 55cm, tárgytávolság: 35cm, világítás: 25cm-ről 2x(2x105W+2x75W) kompakt fénycső hívás: 20 másodperc Szegfű fehér virág  Ambrotípia, 18x13cm üveglapon 210mm-F8, exponálás: 60 másodperc, kihuzat: 60cm, tárgytávolság: 35cm, világítás: 30cm-ről 2x(2x105W+2x75W) kompakt fénycső A nagy kihuzat és a 210mm-es optika miatt kb. 2:1 nagyításúak a képek - tehát makro felvételeknek mondhatóak.

A kertünkben a farakásnál találtunk egy gyík csontvázat. Valószínűleg egy ráeső fa alá szorult be, majd a hangyák és más rovarok lekopasztották az ehető részeket. Így megmaradt nekem egy nagyszerű fotótéma... A csontvázat ráraktam egy faháncsra, ez adta az alapot. A kompozíció eltalálásához nagyon sokféle beállítást próbáltam ki mire meglett az amit szerettem volna. A nehézséget a főleg kis mélységélesség okozta, ezért úgy kellett beállítanom, hogy az optika síkjával párhozamos legyenek a fő "alkatrészek" de ezért valamelyest térbeli legyen az elhelyezkedés. A megvilágítással is sokat bíbelődtem, mindenféle derítéssel, ellenfénnyel, de végül balról egy szoftbox, jobbról pedig egy fehér gépírólap derítette a témát. A fényképezőgép fókuszpontját és nagyítását feljavítottam egy makro előtétlencsével. A fókuszt manuálisan állítottam be. Utómunka: Szerettem volna kicsit röntgenkép szerű - fémes hatást elérni, így a fekete-fehérré alakítást infraszűrővel kombináltam. A többit

Gondolom nem csak nálunk, hanem országosan sok szúnyog van most a sok esőzésnek köszönhetően. Estére a házunkban is jócskán akad a kis éhes vámpírokból, úgyhogy itt volt az ideje annak, hogy felvegyük velük a harcot. A biológiai hadviselés mellett döntöttem, így beszereztem egy párologtatós R-betűvel kezdődő nevű, halálbiztos terméket és ez kombináltam az optikai csalogatással: este lefekvés előtt elsötétített házban, az asztali lámpámat a mennyezetre irányítva a dolgozó szobámba csalom az áldozatokat. Mikor teljes a létszám, akkor bedugom az írtó jó terméket a konnektorba és rájuk csukom az ajtót, kis vigyorral a szám sarkában: jó éjszakát! Másnap egész szép példányok közül lehet válogatni egy kis makrózáshoz! A felszerelésem ilyenkor elég bizar: Canon EOS 450D, makro közgyűrűsor, 70-200F4/L, szűkítő és fordítógyűrű, majd egy régi Helios optika fordítva, beugrasztott rekesszel. Régebbi bejegyzésnél részletesebben leírtam a fotózás menetét.

Makrózgattam egy kicsit. Eddig még nem próbáltam ezt a technikát, így gondoltam kipróbálom a Canon 70-200F4 L optika elé berakni a 0,45x nagylátószögű előtétlencsém - dioptriás makró lencserészét. A képen egy orchidea virágkelyhe látható: Canon EOS450D, Canon 70-200F4/L + 5(?) dioptriás előtétlencse, ISO100, F16, 1/100 Ahhoz, hogy az előtétlencsét az optikára illesszem step-down adaptergyűrűt használtam, mivel a makrolencse 58mm-es, az optika pedig 67mm szűrőmenettel van ellátva. Az érdekesség még a fénykép készítésekor, hogy a 70-200-as közelpontja alap esetben 1,2 métertől ad éles képet. Az előtétlencsével pedig ez kb. 5 cm lett. A fókusz manuális állásban volt, de nem a fókuszgyűrűt használtam fotózáskor, hanem én billegtem előre-hátra pár centimétert - millimétert, majd az éles részt megtalálva exponáltam. A zoom 70mm-es állásban volt, 200mm-en már nagyon látszódtak az előtétlencse hibái, illetve túl nagy volt a nagyítás mértéke. Az utómunka minimális: a RAW beállítások után e

Makrózgattam a hétvégén, pár napja fogott elpusztult tücsök volt a "modellem". Összeállítottam a szettet, amivel hatalmas nagyítást tudok elérni: fényképezőgép - közgyűrűsor - 70-200 optika 200mm-en - 67-58mm szűkítőgyűrű - 58-52mm fordítógyűrű - Helios 50mm-es optika fordítva. A tárgytávolság kb. 4-6 cm. Ekkora nagyításnál kézből fotózni lehetetlen ha szép képet szeretnénk, így nem a fényképezőgép van mozgatva, hanem előtte a tárgy. Mivel a mélységélesség nagyon kicsi, ezért a végen lévő Helios optikán a rekeszt beugrasztom - így növelve az éles rész, ami így is csak kb. 1mm. Mivel a nagyítás óriási, a rekesz is szűk, ezért az exponálógombot el lehet felejteni, mivel bemozdítja az egész szerelvényt. Lehet visszaszámlálást vagy távkioldót használni, de van célravezetőbb megoldás is: a fényképezőgép rá van az USB porton keresztül kötve a számítógépre. Bekapcsolva az élőkép funkciót a kereső vagy az LCD kijelző helyett a monitor jóval nagyobb képén állítom a fókuszt és a