Letaszított - Fallen

Úgy gondolom, hogy a digitális képek utómunkálataiban otthonosan mozgok, hiszen ebben "nőttem fel". Talán most már el merem azt is mondani, hogy az archaikus fényképészeti technikák ismerete is csörgedezik az ereimben. Sok analóg képet digitalizáltam már - sok jobb lett a monitoron nézve mint az eredeti. Hiszen pár gombnyomással pillanatok alatt be lehet állítani a görbéket, szinteket, kontrasztot, szaturációt. Ráadásul az adobe programozóinak köszönhetően rétegekkel lehet még szebbé varázsolni egy-egy képet.

Tegnap viszont olyan dolog történt velem (végre?), hogy az általam készített üvegnegatív digitalizálásával egyszerűen nem boldogulok! Hiába a nagy nyomdai speciális negatív-szkenner, többszöri próbálkozás és több órás utómunkával egyszerűen csak közelíteni tudom azt a látványt a monitoron, mint amit ugyanez az üvegnegatív tíz perces laborálással a fényérzékeny papírral tesz!

A kész papírképet gond nélkül be tudom digitalizálni, de az eredeti üvegnegatív kifog rajtam - nem tudom monitoron visszaadni azt, mint ami az üvegbe van zárva, csak megközelítőleg és az eddigi bejegyzéseimmel ellentétben, picit átalakítva... Így eltartott egy jó darabig, mire a 18x24cm-es üvegnegatívból, nyomtatható 60x80cm-es képet fabrikáltam. (Mert én még az az ósdi fényképész vagyok, aki szereti a képeit nagy méretben a falon látni...)

Így ez a kép - "Letaszított" - számomra több jelentéssel is bír. Hiszen ez a kép letaszította a trónról a digitális technikát, mint a pici fehér toll a másikat.

Több órás digitális utómunka után a kollódiumos üvegnegatív 

Tíz perces laborálás után a VanDyke barna nyomat