Megfogható csend
Végre, tavaly április óta elkészültünk a fotóműhelyemmel! Újra tudok laborálni, immár rendesen felszerelt sötétszobával. Vége a mosógépen való laborálásnak!
Kettő képet készítettem az elmúlt napokban, a Kecskeméti Fotókör belső pályázatára "Megfogható csend" témára.
A gondolat amit megpróbáltam képbe önteni az az volt, hogy egy kis feszültséget viszek a fényképbe azzal, hogy egy nagyon illékony egyensúlyi állapotot fényképezek le. Ezen célból készítettem egy kártyavárat, a tetején egy egyensúlyozó tollpihével. A legkisebb légmozgás, szellő megbonthatja ezt az egyensúlyt, óvatosan, a legnagyobb koncentrációval - csendben lehet ezt csak létrehozni. Az egész kompozíciót meghintettem finom porral, ezzel is erősítve a "Szélcsend"-et
Két felvételt készítettem, az egyik fekete alumínium lapra került, a másik pedig üvegnegatívnak és ebből pedig VanDyke brown print eljárással papírképet.
A papírkép készítésénél picit analóg "photoshoppoltam". Üresnek, picit sterilnek éreztem a kártyalapok és toll körülötti teret, így a másoló keretemre átlátszó, alaktalan hegyi kristályokat szórtam, amelyek így foltot, fénytörést hagytak maguk után. A képet 5 percig világítottam UV fénnyel, de a tollpihe fehér részei további +5 percet kaptak egy kartonlapból kitépett lyukon keresztül.
A másik fényképemhez, kölcsönkértem munkatársam lányát, köszönöm szépen Fanninak a modellkedést:
Az elgondolásom az volt, hogy egy pici kettősséget viszek a képbe. Hiszen mit látunk elsőként? Egy becsukott szemű lányt, tollal a száján, orra előtt - nem lélegzik - csak nem élettelen?
Lehet sokaknál itt megáll a történet...
De ugyanakkor megfordulhat a néző fejében az is, hogy esetleg a fiatal lány játszik a tollal, ábrándozik valamiről. Valamiről, ami éppcsak gondolataiban létezik, egy törékeny ábránd, egy álom... Tollpihe, puhaság, pici lehelettől is elillanó apró, könnyed csoda. Csoda, amely mindenben ott van, csak vigyázni kell rá, nehogy eltűnjön és elreppenjen... akár egy boldogságot hozó angyali érintés...
Kettő képet készítettem az elmúlt napokban, a Kecskeméti Fotókör belső pályázatára "Megfogható csend" témára.
A gondolat amit megpróbáltam képbe önteni az az volt, hogy egy kis feszültséget viszek a fényképbe azzal, hogy egy nagyon illékony egyensúlyi állapotot fényképezek le. Ezen célból készítettem egy kártyavárat, a tetején egy egyensúlyozó tollpihével. A legkisebb légmozgás, szellő megbonthatja ezt az egyensúlyt, óvatosan, a legnagyobb koncentrációval - csendben lehet ezt csak létrehozni. Az egész kompozíciót meghintettem finom porral, ezzel is erősítve a "Szélcsend"-et
"Szélcsend"
Kollódiumos nedves eljárás, üvegnegatív (18x24cm)
Két felvételt készítettem, az egyik fekete alumínium lapra került, a másik pedig üvegnegatívnak és ebből pedig VanDyke brown print eljárással papírképet.
A papírkép készítésénél picit analóg "photoshoppoltam". Üresnek, picit sterilnek éreztem a kártyalapok és toll körülötti teret, így a másoló keretemre átlátszó, alaktalan hegyi kristályokat szórtam, amelyek így foltot, fénytörést hagytak maguk után. A képet 5 percig világítottam UV fénnyel, de a tollpihe fehér részei további +5 percet kaptak egy kartonlapból kitépett lyukon keresztül.
✤
A másik fényképemhez, kölcsönkértem munkatársam lányát, köszönöm szépen Fanninak a modellkedést:
"Angyalálom"
Kollódiumos nedves eljárás - üvegnegatív (18x24cm)
Lehet sokaknál itt megáll a történet...
De ugyanakkor megfordulhat a néző fejében az is, hogy esetleg a fiatal lány játszik a tollal, ábrándozik valamiről. Valamiről, ami éppcsak gondolataiban létezik, egy törékeny ábránd, egy álom... Tollpihe, puhaság, pici lehelettől is elillanó apró, könnyed csoda. Csoda, amely mindenben ott van, csak vigyázni kell rá, nehogy eltűnjön és elreppenjen... akár egy boldogságot hozó angyali érintés...
Az előhívott, fekete alumíniumra készült fénykép fixálása, amikor a végleges kép megjelenik
Backstage
Megjegyzések
Megjegyzés küldése