Praktiflex

Még tavaly kaptam a dédipapától egy régi 1947-ben gyártott Praktiflex cserélhető optikás, tüköraknás fényképezőgépet. A fényképezőgép érdekessége, hogy Moszkvában vásárolta egy bizományi áruházból, ahova nagy valószínűséggel a háború után kerülhetett. Az oroszok vittek magukkal mindent a "felszabadított" területekről. Így ennek a kelet-Németországban készült fényképezőgépnek kalandos útja lehetett.

Gondoltam kipróbálom a gépet és fotóztam vele fél tekercs filmet. Azért csak fél tekercset, mert nem voltam benne biztos, hogy tökéletesen működik a gép, így a 16. exponálás után sötétben ki lett belőle véve a film - elvágva és ment is az exponált film a hívótankba. Mivel színes FujiColor Superia X-tra ISO400-as film volt benne, ezért otthoni körülmények között csak egyféle megoldást tudok, hogy látható kép legyen a filmen: Caffenol filmhívást alkalmaztam (fekete-fehér lesz a színes).

Amikor elkészültem a hívással, fixálással és kivettem a filmet a hívótankból, beigazolódott a gyanúm. Nagyon kevés felvétel sikerült a kb. 16 filmkockából. Utólagosan gondolkodtam a miértjén és rájöttem, azok a felvételek nem sikerültek amelyek 1/500 záridővel készültek. Mivel a fényképezőgép használata igen nehézkes, fókuszállítás és komponálás a tüköraknába nézve majdnem felér egy lehetetlen küldetéssel és az exponáláskor is nagyon könnyen bemozdul a kamera, így törekedtem az 1/500-as záridő használatára - sajnos. Ebből adódóan ezek a képek nem sikerültek.

Ezek a képek viszont jók lettek:

A negatívot 4000dpi-vel szkenneltem, majd PhotoShoppal korrigáltam a szinteken, görbéken.

Csodálom ezeket a régi fényképezőgépeket, Eltelt a gyártása óta 65 év és még működik! Csodálom azokat az embereket, akik ilyen vagy ehhez hasonló fényképezőgéppel a II. világháborúban illetve utána fényképeztek - kiváló eredményekkel.

Bármelyik általam készített statikus kép elkészítéséhez legalább 2-3 perc kellett. Robert Capa ezt hogyan csinálta Normandiában a partraszálláskor!?