Fácán - Naplemente: I. rész

Mostanában nemigazán készítettem tájképeket, de most valahogy munka után kedvem támadt egy kis fotózásra, így kimentem a határba. Igazándiból céltalanul vittem a felszerelést, majdcsak adódik valami.

Erről eszembe jut egy fotós szállóige: "Mi a különbség a fotós és a vadász között? ... A fotós sosem megy haza üres kézzel!"

A tanyák mellett elhaladva kikötött ló legelésztek így megálltam, hogy a fotós táskámat elővegyem a csomagtartóból és a gépemet is felkészítsem: babzsák elő, gépre a 70-200-ast feltekertem. Pár kép a paciról és irány tovább.

A széles földútról lekanyarodva elindultam a kocsival az alig kitaposott füves úton, alapjáraton döcögve - figyelve a határt, a tájat, égboltot, a nap állását, a füvet és valami hatodik érzékkel az út kanyargását és a rajta található nagy gödröket és sárfoltokat kerülgetve. Pár száz méter megtétele után meg is láttam első fotótémámat, az úttól kb. 10 méterre.

 Egy fácán hasalt a fűben és csak a feje látszott ki. Leállítottam az autót és az előzőekben az anyósülésre készített babzsákot kitettem a lehúzott ablakba. A gépemen már fent volt a 70-200L optika és feltámasztottam a babzsákra.

Jól bevált már ez a módszer. Az állatok már hozzászoktak a tanyákhoz tartó autókhoz, így nem félnek tőlük.

A fácánles közben fényviszonyok nem alakultak jól, ellenfénybe került a madaram, így hátramenetbe raktam az autót és egyre szűkülő spirálban elkezdtem a fácán elé kanyarodni a füves réten, hogy a hátamba süssön a nap és szépen bevilágítsa a témát. Közben előbújt egy másik madár -ami még szebb is volt-, így kezdett érdekesebb lenni a becserkelés. Húúúú... hogyan kanyarodjak.... bal kéz a fényképezőn az ablakban - tartva a gépet nehogy kiessen, jobb kézzel a kormányt tekerve, szemek a madarakon és a hatodék érzék a gödrök kikerülésére, lábak megfeszülve a kuplungon és finoman a gázpedálon... Komponálni... Komponálni... jó lesz, mindjárt... közben a fácánok is kezdenek idegeskedni és távolodni... fény jó, pozíció nemigazán - csak kicsavarodott testhelyzetben nyerő. FÉK! Slusszkulcs OFF, kuplung - gázról le, jobbkéz kormányról az expógombra, kicsavarodott derékkal enyhén hátrafelé és TŰZ! TŰZ! Igazítás, exponálás, távolodnak... kész. Megvan!

Feldolgozás után, ez a kép született:

 Canon 450D, 70-200L/F4, ISO200, F4, 1/125s

Az utómunka nem volt bonyolult,  de annál látványosabb a végeredmény. Egy fényképen az a szerencsés, ha a főtéma világos és kiemelkedik a sötétebb háttérből. Így tulajdonképpen a nyers képen ezt kellett felcserélnem: a világos száradó fű közül kellett a sötét madarat kiemelnem.

Folytatás következik...