Fácán - Naplemente: II. rész

Előzmény 
Folytatás...

A fácánok eltávolodtak és védettebb, gödrösebb részre húzódtak az optikám elől. Nem akartam őket tovább zavarni fotós nyughatatlanságommal, így továbbindultam a földúton egyre beljebb az alföld fákkal tarkított síkságán.

A fácánok után gondoltam meglátogatom az ürgés területet, hátha a lenyugodni készülő nap utolsó fényeiben sütkéreznek, mielőtt földalatti üregükbe húzódnak vissza.

Sajnos nem volt szerencsém, kerültem a területen egyet, de semmi mozgást nem láttam.

A nap kezdett erősen a horizont felé közeledni, így elkezdtem olyan téma után kutatni, ami naplementés sziluettes témának jó lenne.

Ahogy szépen lassan alapjáraton haladok az úton meg is láttam azt, ami elképzeléseimnek megfelelt. Egy lapájban összegyűlt a víz, így bevillant egyből a leendő kép körvonalai. A vízfelület pont akkora volt, hogy a kicsit messzebb álló magányos fa tükörképe jó legyen és a narancssárga napkorong is kb. a képen harmadolópontra kerülhet.

Gyorsan leálltam az autóval és optikát cseréltem. A 70-200-ast helyett 18-55-re váltottam. Kiugorva a kocsiból elkezdtem keresni az ideális kompozíciót. Kicsit jobbra, kicsit balra, fejmagasságból, guggolva. Kisvártatva meg is lett amit szerettem volna - illetve részben, mert túl erős volt még a nap.

 Hohóóó! Van nekem szűrőm is!

Vissza a kocsihoz, szűrőtartót feltekertem az optikára, ND8-as féláteresztő Cokin szűrőt becsúsztattam, irány vissza...

Sokan hallottak már a fényképezés közben használt szűrőzésről. A köztudatban főleg az UV-, és Polárszűrő az ismert, ahol az első a napsugárzásnak az UV sugarait hívatott kiküszöbölni - de legtöbbször csak a frontlencse védelme érdekében hagyja rajta a fotós az optikán, mint állandó viselet. A polárszűrő viszont már érdekesebb, mert helyes használatával kiküszöbölhetjük a szórt fény bejutását az optikába. A tárgyakról, vízfelületről vagy akár a levegőben található pára, esetenként üvegfelületen tükröződő fényeket a segítségével szépen korrigálhatjuk.

Érdekesebb a "kreatív" szűrők használata, ezen belül most elsősorban a lapszűrőkre gondolok. Rengeteg féle található belőlük, legelterjedtebb a Cokin szűrőcsalád. Nekem féláteresztő szűrőim vannak, egy ND4-es és ND8-as. Ezek semleges szürke színűek és a céljuk, hogy a felvétel közben elsötétítsék a kép azon részét ahova fordítja a fotós. Lapszűrő lévén szó, a lap fentebb-lentebb állítható, az optikára rögzítő szűrőtartó pedig 360 fokos szögben lehetővé teszi a szűrő elforgatását. Így tulajdonképpen pl. egy tájképnél könnyedén beállítható, hogy csak az égboltot sötétítve javítsunk a kép expozícióján. Szinte ugyanolyan fényviszonyokat teremtve az égboltra és a horizont alatti területre, amely így már könnyebben kiexponálható.

...A kiszemelt pozíciómhoz visszaérve, természetesen újból meg kellett keresnem a kompozíciót, mert egy kis eltéréssel már nem adódik meg az a kép, amire a fotós kis mosollyal a száján azt mondja: Ejha! Ezt elkaptam!

Persze a kompozíció keresése közben az idő teli... és ekkor jön a relativitás elmélet: hihetetlen ilyenkor, hogy milyen gyorsan eltűnik a napkorong! Kis matematikával könnyedén kiszámolható, hogy 4 percenként 1 fokot fordul a föld a tengelye körül, így ebből adódóan a napkorong is így közeledik a horizonthoz. De ez a 4 perc ilyenkor felgyorsul, szinte kapkodnia kell az embernek, hogy meglegyen az áhított kép.

A gyors próbák közben azért akadt egy kis idő, amit a féláteresztő szűrő forgatásával  - próbálgatásával töltöttem, egész meglepő eredménnyel.

A szűrő sötétítése a horizont alatt részen 

Égbolt sötétítése 

Jobbról sötétítve, 90 fokkal elfordítva a szűrő

Ezek nyers képek, mindenféle korrekció és utómunka nélküli felvételek. Érdekes volt számomra amikor a monitor képernyőjén néztem vissza a fotókat. Az első két kép merőben más hangulatú lett, pedig szinte csak pár másodperc volt a két exponálás között! Az első kép meleg tónusú, szinte ízzik, ezzel ellentétben a második kép hideg, sápadt, kopár, fagyos hangulatú.

Amit képet kiválasztottam és feldolgoztam az álló formátumú felvétel, jobbról sötétítve:

Az utómunka ennél a képnél is minimálisnak mondható. Nincs retusálás, csupán a RAW file megnyitása után két korrekciós réteg került a felvételre. Az első réteggel a napkorong alatti fűre adtam egy kis fényt, a második réteggel pedig az égboltot kontrasztosítottam görbék segítségével.