Digitális Analógdia

Kicsit elcsábultam a régi analóg filmes világ felé. De mint általában, nekem valahogy sosem elég csak az, ahogy mások csinálják. Venni egy tekercs negatívot, belefűzni a gépbe, ellőni 36 képkockát, majd a visszacsévélés után irány a labor. Ez így nekem kevés!

Ilyenkor jön a "Mi lenne, ha..." gondolat, mely rendszerint egy akkora kutyulmányt szül, hogy a végeredmény szinte megjósolhatatlan. Mindenesetre jó játék!

Nézzük csak mit sikerült most kifőznöm, ebbe a mindent bele levesből.

Az egész történet elég messzire nyúlik vissza, valószínűleg az 1930-40-es évekig, amikor is gyermekeim dédszülei megvettek egy fényképezőgépet. Precisa névre hallgató papírharmonikás fényképezőgép 120-as rollfilmre dolgozik és mint most kiderült 6x6-os képet, tehát középformátumú képet rajzol.

Gondoltam kipróbálom ezt a masinát, de próbálkozásnak kicsit költséges lett volna eltapsolni egy rollfilm-, előhívás-, papírképek árát. Így egy merész gondolattal: "nem lehet ebbe valahogy a tömegáru 35mm-es filmet beletenni?" ÓÓÓÓÓ! Dehogynem! Első gondolat az volt, hogy rollfilm dobra sötétben áttekerem a 35-ös filmet a tubusából, majd ezt befűzöm a fényképezőgépbe.

Ez a gondolat elég gyorsan megdőlt, amikor csak vakon - becsukott szemmel próbáltam a műveletsort elpróbálni. Ekkor felcsillant a szemem, belepróbáltam a rollfilm helyére a 35-ös tubust és láss csodát! Tökéletesen ül a fészkében! Szuper!

De várjunk csak, hoppá-hoppá... A rollfilm hátát egy a filmmel megegyező méretű papírcsík védi. Ennek a papírcsíknak a hátán számsorok vannak, melyek a fényképezőgép hátlapján piros színű kis ablakon keresztül lehet látni. Így a fotózás után a filmtovábbítás úgy működik, hogy a tárcsát addig tekeri a fotós, míg a gép hátulján a kis ablakban megjelenik a következő szám.

Igen ám, de a 35mm-es filmnek nincs a hátulján papírcsík számozással!

Ez rögtön kettő problémát is felvetett:

1. probléma: Mivel a gép hátulján kis ablakok vannak, hogy látszódjon hányadik filmkockánál tart a fotózás (rollfilm 12 kockás) és a film védve van a papírhát miatt - így az nem kap fényt. Mivel a 35mm-es filmen semmiféle ilyen jellegű védelem nincs, így ezeken a kis ablakokon keresztül fényt kap, tehát tönkremegy a film!  Ezt orvosolandóan fekete szigetelőszalaggal két rétegben leragasztottam ezeket a lyukakat. Probléma kilőve!

2. probléma: Na de most mennyit tekerjek a filmtovábbításnál, ha nem tudom hol tart a film? Vágtam gépírólapból egy sávot, majd ezt a dobba fűztem. Megjelöltem a képvetülés jobb oldalát, majd annyit tekertem a filmtovábbításon, hogy ez a jelölés átkerüljön a bal oldalra - tehát egy filmkockányival arrébb kerüljön. Kétszer kellett (720fok) körbetekernem a továbbításhoz a tárcsát.

Jóóó! Na most gondoljuk csak végig: leragasztva a lyukak, film a helyén, áthúzzuk a lencse előtt, dobba fűzés, fotózás, FILM KISZEDÉS!? Újabb probléma!

3. probléma: Mivel a rollfilm egyik hengerről átfűződik a másik hengerre és a papír hátlap is védi, nincs is más tenni a fotózás után, csak kivenni a gépből és leragasztani, hogy szét ne ugorjon a tekercs. Majd a kifogyott dobot átrakni a túloldalra, mivel legközelebb rá fog majd a film tekercselődni.

Igen ám, de a 35mm-est nem lehet csak úgy kivenni, mivel fényt kap, illetve a hengeren sem maradhat! De a tubusba sem lehet kívülről visszatekerni - erre nincs lehetőség a fényképezőgépen! Marad a sötétkamra: ha vége a filmnek irány a spájz korom sötétje, majd a gépet felnyitva a tubusba szépen visszahúzni a filmet!

Így a kezdeti problémák megoldása után, befűztem a filmet a gépbe és irány a határ - retro hangulatban tanyát és a határvidéket fotózni. (A fényképezőgépet az illesztéseknél a biztonság kedvéért körberagasztottam fekete szigetelőszalaggal.)

_______________________________________

A fotózás- és a sötétkamrás filmkivétel után irány a labor, ahol ismét megkevertem kissé a "levesemet". A gépbe fűzött filmet ugyanis ajándékba kaptam de nem negatív volt, hanem lejárt szavatosságú dia! A dia előhívása jóval költségesebb mint a negatívé mivel kézi laborálással végzik (ráadásul kétséges, hogy van-e egyáltalán valami a filmen), így egy merészet gondolva negatívként hívattam elő.

Bizony-bizony már régebb óta foglalkoztatott a keresztbehívás (CrossProcess) eljárásból adódó kicsit kitekeredett színvilág, így most ez kézzelfoghatóvá vált.

Az előhívott negatívot látva rögtön feltűnt a képkockák közötti távolság, soknak bizonyult a kettő tekerés, így ha lesz legközelebb, akkor elég lesz a másfél fordulat is.

4. probléma: Hogyan fog ez a negatív számítógépre kerülni? Mivel a rajzolt kép jóval nagyobb mint ami egy általános 35mm-es képkockáé, így a perforáción is van képi információ, ráadásul jóval szélesebb is a mérete!

Kipróbáltam simán szkennerelni - nem lett jó, próbáltam tükröt rakni a film mögé és úgy behúzni - nem lett jó. Néztem felnyitott fedéllel és hátulról átvilágítva asztali lámpával - nem lett jó. De én akkor is meg akarom nézni a képeket!!!

Így jött a következő ötlet: "szkenner" építés. Mit is kell tulajdonképpen tenni? Átvilágítani a negatívot és ezt a képet valahogy számítógépre vinni! ÓÓÓÓ! Hiszen minden megvan hozzá! Reprózzunk kicsit!

Kartonlapból kivágtam 7x7cm-es négyzetet (jó lesz majd 6x6-os filmhez is), abba készítettem egy betétlapot, melyre vágtam egy 35x60mm-es ablakot és réseket a filmbefűzéshez. Befűztem a negatívot amelyhez vettem egy finom cérnakesztyűt, majd lerakva függőleges helyzetbe elé raktam a fényképezőgépet - manuális fókusszal. Ezután a vakut lágyítva zsákkal és még egy papírlappal homogenizálva hátulról megvilágítottam a filmet vezeték nélküli vakuvezérléssel! Hahahahaaaaaaaa! Pár próbálkozás, rekeszelés, vakuteljesítmény állítás után elkészült az első kép, melyet már SD kártyán tudhattam! Igaz a felbontása nem olyan nagy mint egy erre a célra készült szkennernek, de ahhoz hogy végre valós képet lássak, tökéletesen megfelel az eljárás.

Lehet majd bedobozolom ezt a "negatív szkennert", hogy más fény ne kerüljön a fényképezőgépbe, de este tíz óra felé amikor az első kép elkészült nem foglalkoztam ezzel, hanem inkább Photoshop elé ültem, hogy az új képeimmel játszak egy kicsit.

A színek kissé kitekeredtek a keresztbehívás miatt ami még egy kis patinát is ad a képhez, ezt Photoshopba szürkeárnyalatosban kicsit megdolgozva egész jó kis retro hangulatú kép lett:

Összegezve a történetet: egy régi papírharmonikás 6x6-os gépbe, 35mm-es lejárt dia filmet fűzve, majd ezt negatívként keresztbe hívva és végül ezt egy 12 MPixeles tükrös géppel újrafotózva készítettem fényképet!

Csodálatos!