2016. december 28., szerda

Kollódium frissítés

A kollódiumos nedves eljárás "nyersanyaga" a halogénsókkal kevert kollódium idővel megromlik. Ennek legfőbb oka, hogy az oldatban idővel szabad a jód válik ki, amitől az oldat színe kezd a szalma sárga színből borostyán színűvé változni. A színeltérés nem is lenne nagy baj, viszont a szabad jód elég agresszív anyag, így magát a kollódiumot kezdi tönkretenni - savasodik az oldat - így a kép nem tapad jól a hordozóra, illetve veszít az érzékenységéből a nyersanyag.

Egy régi 150 éves könyvben: "Sir William de Wiveleslie Abney - Instruction in Photography", Venczel Attila barátom talált egy bekezdésnyi írást, hogy a régi mesterek ezt hogyan "korrigálták".
Tulajdonképpen a gondolat pofon egyszerű: ha van egy kutyád, ami szétrágja a szőnyeget, dobj neki csontot, hogy azzal játszon.
Tehát ha van a jód, ami szétrágja a kollódiumot, adjunk neki csontot. A csont szerepére két fém jöhet szóba: a cink és a kadmium.

A kollódiumos nedves eljárásban nagyon sokféle recept létezik, ami alapján el lehet készíteni a kollódium oldatunkat. Mindegyik megegyezik abban, hogy jodid- és bromid sók (ammónium, kálium, kadmium) található bennük. A kálium sók vízben oldódnak, a kadmium sók vízben és alkoholban is oldódnak. Ezek alapján a kadmiumra esett a választás, ugyanis az oldatban a jód reakcióba lép a kadmium fémmel és kadmium-jodid keletkezik. Mivel az oldat alkohol és éter elegye, így az új kadmium-jodid vissza tud oldódni az eredeti oldatba.

Tesztalanynak John A. Coffer nevéhez fűződő Poe Boy kollódiumot választottam. Ez a kollódium kálium-bromidot és kálium-jodidot tartalmaz. Ennek a kollódiumnak a legnagyobb előnye az olcsósága - viszont nagy hátránya, hogy a bekeveréstől számítva kb. 3 hónap alatt megromlik, a fent írt okokból.
Amikor hozzákezdtem a teszthez a nyersanyag már kezdte súrolni a felhasználhatóságának a határát, erősen borostyán színű volt a szabad jódoktól és az érzékenysége is már igencsak megromlott.

Az oldatból kivettem 50-50ml-t, az egyik a referencia a másik pedig a kísérleti oldat, amibe kb 1gr. kadmiumot raktam.

Pár nap elteltével már látszódott, hogy a kadmiumos oldat kezd világosodni. Két hét alatt már szemmel láthatóan több árnyalattal világosabb lett, 22 nap után már csak feleannyira volt sötét, mint a referencia oldat.


Ekkor készítettem az első tesztképet, amin már látszódott az elkészült képen, hogy a "szőke" kollódium érzékenysége jobb mint a referencia oldaté:

Első teszt ~4 hónapos Poe boy - jobb oldalon kadmiummal "frissítve"

De vártam még, hogy lássam mi történik a kadmiumos oldattal, egészen a tegnapi napig.
Úgy döntöttem, hogy csinálok egy végső próbát. 53 nap elteltével az oldat szép szalmasárga színűvé változott. Ne feledjük, eközben a referencia oldat is tovább öregedett, ami így már közel öt hónapos lett - ami jócskán túl van a normál felhasználhatóság határain.


Teszt eredménye:

Optika: 210mm, F8
Expozíciós idő: 40 sec.
Hívás: 15 sec.
600dpi szkennelés



Konklúzió:
Az eredmény magáért beszél, a kollódium érzékenysége jobb lett - vagy a törzsoldat romlott sokkal jobban. Maga a Poe boy már a teszt megkezdése előtt is a végét járta - ennek ellenére még szépen teljesített a kadmiummal. Így a jobb oldali kollódium tulajdonképpen egy kálium-bromid, kálium-jodid, kadmium-jodid meghatározhatatlan elegye lett.
Amiért a kísérletbe kezdtem beigazolódott: a kadmium fém tette a dolgát, szépen megkötötte a szabad jódot.
Azt gondolom, hogy egy friss Poe boy keverékbe rakva a kadmiumot - így megakadályozva a szabad jódok roncsoló hatását - az oldat eltarthatósága jelentősen megnövelhető és nem csak kb. 3 hónapot lehetne használni. Ez további kísérletezést kíván.
Nem tudom, hogy más recept alapján készült kollódiummal is ilyen látványos lenne-e a javulás, de gyanítom ott is kedvező eredményt hozna.

Mindenesetre ne várjuk csodát, ha a kollódiumunk már döglött, akkor a savassága miatt már nem lesz olyan mint egy új keverék:

Optika: 210mm, F8
Expozíciós idő felső kép: 40 sec.
Expozíciós idő alsó kép: 20 sec.
Hívás: 15 sec.

Az alsó kép egy kb 1 hónapos ammónium és kadmium sókkal készített kollódiumos referenciakép látható, fele annyi expozíciós idővel. Minden körülmény azonos volt a két felvétel alatt.
A referencia képen látszódik, hogy nem teljesen szimmetrikus a két macira jutó fény (picit árnyékban van a bal oldali belső fele) - viszont az üvegekre kb. megegyező fény jut. A tesztképen a két üveg viszont jelentősen eltér!
Azt gondolom, hogy érdemes a régi nagy mesterektől tanulnunk és tanulmányozni a munkáikat, hiszen aki efféle eljárással próbál meg fényképet készíteni annak sokkal nagyobb kincs nem is kerülhet a birtokába!


Köszönet illeti meg Venczel Attilát az eddigi segítségéért!

Utóirat:
A kadmiumnak amit vettem pici csepp formája van. Ezeket belerakva egy nagyobb méretű kollódiumos üvegbe egyszerű. Használat után viszont összeszedegetni kissé nehézkes lenne.


Így arra gondoltam, hogy kilapítom őket, majd lyukat ütök a kis korongok közepére és felfőzöm őket egy damilra. Ez nemigazán sikerült, így jött a második terv. A kadmium olvadáspontja 321°C, így egy kémcsőbe beleraktam a 3gr. kadmium cseppeket. Néhány perc alatt szépen egybe is olvadt az összes csepp. Kiöntöttem egy üveglapra az egész olvadékot. Ezt gyorsabban kellett volna, mert a kémcső oldalára is visszadermedt belül a kadmium, illetve a kiöntött kis tócsa is egy pillanat alatt visszadermedt kemény fémmé.


De sebaj, a kémcsőből kihúztam, így a kapott hosszúkás vékonyka csíkot feltekertem. Így születik a kadmiumcsiga! Ezt már könnyű lesz az üvegekből egyben eltávolítani!


Egy kis veszteség maradt a kémcső alján, de ez amúgy is eloxidálódott kadmium - tehát nem tudnám hasznosítani a kollódium szabad jódtartalmának visszaalakítására.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése