Nagy Krisztián - A naplóm

Kisebbik fiúnk elballag az óvodából. Megkértek, hogy csináljak tablót a csoportról, így egy nap reggelén az összekészített felszerelésemmel (szoftbox és állványa, ernyő vakuval állvánnyal, háttértartó állványzat a zöld háttér textillel, tápegységek, hosszabbítók, vezérlések, fényképezőgép és egyéb kiegészítők) és feleségem asszisztenciája mellett elkészítettem a fényképeket.... Mivel elhatároztam, hogy nem egyszerű szimpla tablóképet szeretnék készíteni, így előre gondolkodtam a készülő fényképek során. A lurkókat zöld háttér előtt fényképeztem le és egy táblát adtam a kezükbe. A fotózást megelőzően kinyomtattam 25-30db A4-es méretű különböző kifestőt a gyerekeknek (előre gondolkodva a kifestőképek fölé raktam egy szürke skálát is). Fotózás előtt minden gyerkőc választhatott ezekből egy számára tetszőt és ezt fogta a táblával maga előtt. Ezzel a "trükkel" már mosolygós arccal indult minden gyerek a kamera elé és jelentősen magabiztosabban álltak a fotózáshoz. A m

Végre elkészültem a nagy fa kamerámmal! Tegnap betekertem az utolsó csavarokat, átnéztem - szigeteltem a fényréseket és jöhetett az első teszt! Mivel a fények így télen a délutáni - esti órákban nem ideálisak a kb. ISO6 érzékenységű papírnak, ezért vakufényt használtam. Eddigi tapasztalataimban bízva úgy gondoltam a vakuknak legalább kétszer kell villanniuk, hogy megfelelő legyen az exponálás. A fényképezőgép kihuzata is nagyobb volt mint a 210mm, így ott is fényvesztés van. Elég sok volt így a véletlen faktor, ezért régi - kissé megszürkült fotópapírt használtam. Ha esetleges rosszul exponálok, akkor a kukába iktatása miatt nincs nagy veszteség... De szerencsére nem így történt! Megfogadtam még a kamera készítése során, hogy a legelső képet feleségemről fogom készíteni. Bárhogy is sikerül az első felvétel Ő legyen az első, akit lefotózok a saját tervezésű és készítésű "igazi" nagyformátumú fényképezőgépemmel. No1. Light 1. & Light 2. 2-2 vi

Az előző fekete-fehér, komolyabb családi fényképünket ellensúlyozva, csináltam egy mókásabbat! Utómunka: mind a négy képre ugyanaz volt alkalmazva - új layerként hozzá lett az alapképhez adva egy fekete-fehérítő réteg, majd ez ki lett maszkolva a sapkáknál. A képek négyzetesre ki lettek vágva, majd egy új lapon egymás mellé helyezve! Boldog Karácsonyt!

Dédipapa 88. születésnapjára kapott tőlünk egy 50x60cm-es paszpartuzott, négy generációs fényképet. Még a nyáron készítettem Ottó papáról fényképeket a padlás stúdiómban, amikor megkértem hogy tartson egy rajztáblát, mert azzal is le szeretném fotózni. Természetesen mit sem sejtett az akciómról. Ezek után már csak fiát, unokáját és a dédunokákat kellett lencsevégre kapnom. Isten éltesse sokáig a dédpapát! Utómunkánál a főháttér lett kicserélve egy órás-stilizált háttérre az idő múlását erősítve. A táblák belső kivágását pár perc alatt könnyen kimaszkolhatjuk az egyel kisebb képet beleillesztve. A gyerekeink pedig üres papírlapot tartottak, ezekbe egy-egy 8-as lett beleírva.

Végre sikerült az első elfogatható fényképem filmre a SufniFusi 1. gépemmel. Az elkészült negatívot kontakt eljárással világítottam rá papírra, majd laboráltam, 18x13cm-es méretben. Papír hívásnál kipróbáltam még a nyári táborra kifejlesztett denzitás ábrát, hogy tudjam mennyi ideig világítsam majd a nagy papírra a fényképet. A 9x13cm-es papíron úgy tűnt az 5 másodperc körüli (kicsit több) megvilágítás lesz majd jó. Rá is világítottam 18x13cm-es papírra is a negatívot, de sajnos csal a tesztábra. Az 5 másodperces világítás kevés lett, megismételtem 8 másodperces idővel, de még az sem lett elég kontrasztos. Úgyhogy maradnak a tesztcsíkok. Még egy absztrakttal is próbálkoztam a végén: Lassan körvonalazódik bennem a SufniFusi 2. fényképezőgép, rendes nagyformátumú optikával (remélem az orosz eladó ma már jelentkezik az adásvétel miatt), erős Afgán fotóbox ráhatással. A fenti képről elismerő kritikát kaptam a fotovilag.hu oldalon, Horváth Péter fotográfustól:

Az idei fotótábor jó alkalom volt arra, hogy az új nagyformátumú fényképezőgépemet kitapasztaljam. Egész nap szaladgáltam a felállított tábori labor és a fényképezőgépem között. Az egy napig tartó ottlétem alatt összesen 18 db papírnegatívot, 1 hagyományos negatívot és ennek felhasználásával 1 cianotípiát készítettem. Ez digitális szemmel nézve elenyésző mennyiség, de belegondolva a folyamatba: papír vágás, kazettába helyezés, rohanás a tábor túlsó felén felállított fényképezőgéphez, modell leültetés, képkivágás beállítása, fókuszálás, fókusz állító hátfal ki - kazetta be, exponálás, majd vissza a laborba ahol a papírt előhívtam... Egy szó mint száz - nem csak az exponáló gombot kell nyomni! A fényképezőgépem elkészültekor készített teszképeim egész tűrhetőek voltak, így bizakodtam, hogy a nap végére kitapasztalom a kamerámat. Főleg az exponálási idő kikalkulálására fektettem a hangsúlyt, mivel a múltkori tesztjeimnél nagyon sötétek lettek a negatívok - tehát túlexponáltam -

Az előző bejegyzésben írtam, hogy elkészült a nagyformátumú fényképezőgépem. Természetesen le is teszteltem a kamerámat! Fotópapírt raktam a hátfalba és ezzel próbálkoztam. A fényképezőgép optikája egy régi, 9x6cm-es gépnek a lencséje. A papír amit használtam 9x13cm-es. Minden optika nagyobb képet tud rajzolni, mint amire használják (persze a túlméretes rész már rosszabb minőségű) de bíztam benne, hogy a 13-cm-es méret még talán belefér ebbe a tartományba. Az első felvétel fényt kapot...  Második próba: szomszéd házak, jó a vázon a végtelen fókusz!  Harmadik próba, a fénymérő adataira támaszkodva nem adott jó eredményt a kép, alig rajzolt valamit a papírra a fény. Csak utómunkát követően élvezhető a kép.  A negyedik felvétel sem az igazi...  Ötödik: a fénymérőt elhagyva elkezdtem kísérletezni, szórt fény, F6.3, 2 sec., a kép beégett, a papírhívás során 10-20 másodperc alatt kikaptam a hívóból. Szkenneléssel feljavítva.  Hatodik: szórt fény, F6.3, 1

Gyanítom pár ismerősöm már lemondott rólam, hogy elvesztem az analóg fényképezés világában, megfertőzött a vegyszerek fanyar szaga és a piros laborfény, kész vége - nos, erre most rácáfolok! Itt volt az ideje, hogy frissítsem az elérhetőségeimen található portrémat. Szeretem a kalapokat, így a legutóbbi szerzeményemmel gondoltam készítek egy "retrósabb" képet. Elkeztem kissé megnöveszteni a szakállamat, mert kicsit olyan gengszteres képet szerettem volna. Pisztoly helyett egy 30 éves Praktica fényképezőgépet használtam kelléknek - ez jobban is illik hozzám. Egyetlen főfénnyel, rendezői balról egy 50x70cm-es szoftboxal készítettem a felvételeket, a jobb oldalról pedig a háttérre díszítőfényt villantottam. Fényképezőgép felöl nézve: balról a szoftbox, jobbról a rendszervakum, középen Canon 450D, 70-200F4L optikával, háttér 1,5m széles fekete vászon Modellszéken ülve egy (összetákolt) panorámakép A díszítőfény: a rendszervakut leszűkítettem egy darab

A tegnapi lyukkamera világnapra készített gyufásdoboz fényképezőgépem tökéletesen működött! Ezek a képek kézültek: Fujifilm Color ISO100 negatív, F120, 111 fokos látószög, 1~2 másodperc közötti záridők. A negatívot ezután CAFFENOL eljárással laboráltam. A képek digitalizálása sem hétköznapi, ugyanis a 6cm-es képkockákkal a negatív szkennelem nem tud mit kezdeni, ezért a filmet hátulról vakuzva - átvilágítva újrafotóztam digitális géppel - kb. 20cm-es távolságból. Készítettem még a hengeres lyukkamerámmal is képet a Szent-György napi vásárban. Megkértem egy vattacukor-pattogatott kukorica árust, hogy rárakhassam a kukorica tároló tetejére a hengeremet: Közvetlen papírra készült felvétel, 180x130mm-es képméret, horizontálisan kb. 180 fokos látószög, 20 másodperces exponálás, fekete-fehér laborálás, szkennelve. Egy felvételt kiválasztottam ezek közül és feltöltöttem a http://www.pinholeday.org oldalra, ahol eddig sajn