Óvitabló

Kisebbik fiúnk elballag az óvodából. Megkértek, hogy csináljak tablót a csoportról, így egy nap reggelén az összekészített felszerelésemmel (szoftbox és állványa, ernyő vakuval állvánnyal, háttértartó állványzat a zöld háttér textillel, tápegységek, hosszabbítók, vezérlések, fényképezőgép és egyéb kiegészítők) és feleségem asszisztenciája mellett elkészítettem a fényképeket....

Mivel elhatároztam, hogy nem egyszerű szimpla tablóképet szeretnék készíteni, így előre gondolkodtam a készülő fényképek során. A lurkókat zöld háttér előtt fényképeztem le és egy táblát adtam a kezükbe. A fotózást megelőzően kinyomtattam 25-30db A4-es méretű különböző kifestőt a gyerekeknek (előre gondolkodva a kifestőképek fölé raktam egy szürke skálát is). Fotózás előtt minden gyerkőc választhatott ezekből egy számára tetszőt és ezt fogta a táblával maga előtt.

Ezzel a "trükkel" már mosolygós arccal indult minden gyerek a kamera elé és jelentősen magabiztosabban álltak a fotózáshoz. A másik jótékony hatása ennek a kifestőnek fotós szemmel is jelentős szerepe volt, ugyanis a fényképek utómunkája során sokkal pontosabban és könnyebben be lehetett állítani a fehéregyensúlyt és a színhőmérsékletet a fehér nagy felületnek köszönhetően! A táblák méretarányként is szolgáltak, minden egyes fényképen ugyanakkorára lettek beméretezve, így a gyerekek méretarányai pontosan beálltak. Így jól látszódik, hogy némelyikük már egész nagy növésűek és alacsonyabbak is vannak a csoportban.

Természetesen minden gyermek megkapta a kifestőjét, így a csoportnak meg is volt a délelőtti elfoglaltsága.

Az óvónénik és dajkanéni sem úszta meg a nem éppen szokványos tablófotózást, Léna néni varázspálcát kapott (végül is a pici 3 éves gyermekeinkből iskolaérett emberkéket varázsolt), Anikó néni mesekönyvet, Sárika dadusnéni kosarat, Marika néni pedig egy vezetőhöz illően naplót kapott.

Utómunka során a varázspálca életre kelt, a mesekönyvből csak úgy ugrálnak ki a mesefigurák, az üres kosár megtelt finomságokkal!

Szerencsémre a gyerekek létszáma pont annyi volt, mint a szöveg amit ki szerettem volna írni a tablóra: 

MESEVÁR ÓVODA NAGYKŐRÖS

Ezek után már valószínűleg mindenki rájött a táblák szerepére a gyerekek kezében: minden egyes kifestőt kicseréltem egy-egy betűre.  Egyesével körbevágtam a kis újacskákat amik tartották a táblát és a homogén fehér lap helyett sárgás árnyalatú papír lett bemontírozva, amelyekre a betűk felkerültek. A gyerekeket névsor szerint sorba rendeztem, így kialakult hogy ki milyen betűt kap a feliratból.

A zöld háttér sem véletlenül került alkalmazásra a fotózás során, bizonyára sokan hallottak már a bluebox vagy greenbox technikáról, aminek alkalmazásával a háttér kicserélhető a modell mögül.

Egy új közös hátteret kapott az összes szereplő a tablón, amely több képből összerakott zöld füves rétté alakult, a háttérben dombbal és természetesen a domb tetején a Mesevár óvodával.

A gyerkőcök benti cipőik, szandáljaik összevisszaságát eltakarva füvet "növesztettem" a lábak elé.

A Katica csoport név alapján nem maradhatott ki a képről pár katicabogár sem. A röpködő tündérek pedig varázslatossá tették a képet.

Az elkészült tablóból egy 50x70cm-es nyomat készült, ami üvegezett képtartóba került.

Azt hiszem sikerült egy olyan tablóképet készítenem az elballagó óvodásoknak, amit szívesen mutatnak majd meg a születendő saját óvodás gyerekeiknek is!

Innentől kezdve tulajdonképpen véget ért a gyerekkor azon része, ami az önfeledt játékról szólt. Az iskolában már elkezdődik a munka, a nagybetűs életre való felkészülés!

Sok szerencsét kívánok mindannyijuknak!