Nagy Krisztián - A naplóm

A filmes fotózás sava-borsa a nagyítás. Amikor fogja az ember a negatívot és a lesötétített  piros lámpás, vegyszer szagú szobában pár másodperc alatt a fényérzékeny papírra rávilágítja a nagyított képet. Majd a várakozás, ahogy a hívó folyadékban kezd megjelenni a kép és a piros lámpa derengő fényében próbálja a fotós eltalálni a megfelelő kontrasztot és hogy nehogy túlhívja a fényképet. A Kecskeméti Fotókör táborának utolsó vendégnapján sikerült végignéznem, hogy hogyan is megy ez a folyamat. Megtetszett a dolog, úgyhogy az elmúlt egy hétben kiépítettem otthon egy kis fotólabort! Ezúton is köszönöm a segítséget mindazoknak a barátaimnak, akik segítettek ebben! Szóval tegnap délután nekifogtam az előkészületeknek, a kamra 60x60-as ablakára fekete kartont ragasztottam, a vásárolt hívót és fixert a megfelelő arányokban hígítottam vízzel, bekapcsoltam a piros lámpát és magamra csuktam az ajtót. Nagyítógépbe a negatív, papír a helyén. Mivel a levilágítás idejével nem voltam tisztába...

Elkapott a gépszíj, filmre fotózgattam megint. Megjött a kitt amit rendeltem: darabokban egy tüköraknás, két optikás, műanyag kis fényképezőgép. Csavaronként, rugónként rengeteg darabból, összeszerelési útmutatóval. Így az összelegózás kb. két órát vett igénybe, de működik a dolog! Lejárt diát raktam bele, negatívként előhívva (cross process), majd szkennelve a képeket. Az első sorozat a Kecskeméti Fotókör bográcsolós délutánján készültek: Fekvő képet horrorisztikus a géppel készíteni, mivel minden irány megfordul a tüköraknában. Ráadásul az exponáló kart is nehézkes, így kezelni így ezek a képek könnyen bemozdulnak. Következő turnus kint a határban, hogy lássam ugyanazokon a helyeken hogyan viselkedik, ahol már fotóztam régebben digitális géppel: Közben csináltam két kis portrészerűséget gyerekeink nagyapjáról és dédpapájáról: A végére már csak két kocka maradt a fotó táborra: Mire elfogyott a 36 képkocka, 27 exponált kép sikerült. jópár kép azért veszett el, me...

Kicsit elcsábultam a régi analóg filmes világ felé. De mint általában, nekem valahogy sosem elég csak az, ahogy mások csinálják. Venni egy tekercs negatívot, belefűzni a gépbe, ellőni 36 képkockát, majd a visszacsévélés után irány a labor. Ez így nekem kevés! Ilyenkor jön a "Mi lenne, ha..." gondolat, mely rendszerint egy akkora kutyulmányt szül, hogy a végeredmény szinte megjósolhatatlan. Mindenesetre jó játék! Nézzük csak mit sikerült most kifőznöm, ebbe a mindent bele levesből. Az egész történet elég messzire nyúlik vissza, valószínűleg az 1930-40-es évekig, amikor is gyermekeim dédszülei megvettek egy fényképezőgépet. Precisa névre hallgató papírharmonikás fényképezőgép 120-as rollfilmre dolgozik és mint most kiderült 6x6-os képet, tehát középformátumú képet rajzol. Gondoltam kipróbálom ezt a masinát, de próbálkozásnak kicsit költséges lett volna eltapsolni egy rollfilm-, előhívás-, papírképek árát. Így egy merész gondolattal: "nem lehet ebbe valahogy a tömegáru 3...

Még egy kép mára...

Ma fotóztam párat, így sikerültek. Utómunka csak a RAW konvertálásnál volt, tök jó hogy 1000 dolgot tudok photoshopban, de nem kell használnom! :-)

ISO400,  F4, 1/250, 50mm-es optika Charlie angyalai című film ihlette ezt a képet, amely jelentősebb felkészülés és hatalmas beruházások nélkül, aránylag gyorsan elkészíthető. A feleségem vett pár új ruhát, így gyorsan előkaptam a fényképezőgépet, ahogy próbálgatta az új szerzeményeket. A testhez simuló fekete ruha láttán, eszembe jutott a bevezetőben írt film így a teraszajtó elé állítva készítettem pár felvételt. Igazság szerint a fényképezőgépet nem nagyon kellett állítgatnom, mivel az automata fénymérést becsapta a külső fény, így a test kontúrvonalai szépen kirajzolódtak. Ilyenkor jó ha a fotós már előre tudja, hogy mit is szeretne és hogy mit tud megvalósítani utómunka segítségével. A fotót megnyitva a RAW konvertálásnál már szinte kész képet lehet elérni. A görbék segítségéve a világos tónusokat felhúzva, a sötét részeket lehúzva, a kép kontrasztját megemelve és az expozíciót korrigálva elérhetjük a kívánt kontrasztos sziluett képet. Az esetlegesen háttérben megmaradt "h...

Naplemente, kertlocsolás és a nagyobbik fiunk. ISO200, F5, 1/250s, 200mm-es állású optika Minimális utómunka, szinte csak RAW konvertálás. Hagytam az fehér egyensúlyt kicsit elcsúszni, így jobban tetszett ahogy szikrázik a víz a lenyugvó nap fényében. Kicsit Mózes kettéválasztja a tengert szerű kép lett, ahogy az árnyék kettévágja a szórófej kúpos víztölcsérét, így az új generáció (születése) cím szinte magától adódott...