Első laborálás

A filmes fotózás sava-borsa a nagyítás. Amikor fogja az ember a negatívot és a lesötétített  piros lámpás, vegyszer szagú szobában pár másodperc alatt a fényérzékeny papírra rávilágítja a nagyított képet. Majd a várakozás, ahogy a hívó folyadékban kezd megjelenni a kép és a piros lámpa derengő fényében próbálja a fotós eltalálni a megfelelő kontrasztot és hogy nehogy túlhívja a fényképet.

A Kecskeméti Fotókör táborának utolsó vendégnapján sikerült végignéznem, hogy hogyan is megy ez a folyamat. Megtetszett a dolog, úgyhogy az elmúlt egy hétben kiépítettem otthon egy kis fotólabort! Ezúton is köszönöm a segítséget mindazoknak a barátaimnak, akik segítettek ebben!

Szóval tegnap délután nekifogtam az előkészületeknek, a kamra 60x60-as ablakára fekete kartont ragasztottam, a vásárolt hívót és fixert a megfelelő arányokban hígítottam vízzel, bekapcsoltam a piros lámpát és magamra csuktam az ajtót.

Nagyítógépbe a negatív, papír a helyén. Mivel a levilágítás idejével nem voltam tisztában, csak a fotótáborban ellesetteket tudtam használni, ezért úgy gondoltam egy képre kettőt exponálok, 5 és 10 másodperces idővel. Ezt könnyű kivitelezni: a 10 másodperces fény alatt félúton kitakartam a kép egyik felét - amit így csak 5 másodpercet kapott. A múltkori búzás képre esett a választásom:

A kép bal oldala 10 a jobb oldala 5 másodperces exponálást kapott 

Az előhívás pedig saccolással sikerült, mivel a hívó folyadék a 20-24 fok helyett valószínűleg jóval melegebb volt, így folyamatosan lestem a képet és amikor úgy gondoltam, hogy jó lesz, lemostam vízzel a hívót, majd pár perc fixálás után már felkapcsolhattam a lámpát!

Ezután megpróbáltam egy kevésbé jó lefedettségű képet előhívni, a dédi papáról készült képet:

Első próbálkozásra a búza fotó után gondoltam elég lesz 5 másodperc, de tévedtem. Szinte koromfekete lett az egész kép, túl sok volt az idő. Próba új papírral: 2 másodperc itt sajnos szürke lett a kép, kontrasztmentes (vagy lehet tovább kellett volna hívnom?) Itt valószínűleg valahol a két idő között lett volna jó a világítás.

Következő kép a papírharmónikás 6x6-os fényképezőgépbe fűzött 35mm-es kisfilm negatívja lett, amit múltkor szkennelni is próbáltam:

Itt szembesültem először azzal, hogy nem mindegy hogyan van benne a film a nagyítógépben. Sikerült fordítva befűznöm, így a kép tükörképét kaptam. Szerencse, hogy nincs a képen toronyóra - úgy ciki lenne az óra számlapjának balos állása!

Tetszik ez a játék, majd ha lesz jópár negatívom amit már tudatosan készítek, akkor lesz csak igazán remek érzés, ha saját nagyítású képet tudok kirakni a falra!