Nagy Krisztián - A naplóm

A Kecskeméti Fotókör hagyományos éves kiállítása a tegnapi nap folyamán lett megnyitva. Azon szerencsések között vagyok, akiknek a fényképe felkerült a falra és a tárlat ideje alatt megtekinthető. Három képem került kiállításra, fekete-fehér digitális printek formájában. "Nyájas"... ..."Élő gyapjuh" és "Fényfürdő" fényképeim. A kiállítás megnyitója alatt készített fényképeim a Kecskeméti Fotókör blogján megtekinthetőek.

Lyukkamera elve pofonegyszerű. Végy egy dobozt, fúrj rá egy lyukat és a lyukon bejutó fény a külvilág kicsinyített mását - fejjel lefelé a szemközti hátfalra rajzolja. Minden fényképezőgépnek ez az elve és amióta tökéletesítették a lyukat, lencsékkel, motoros zoom-mal, különleges üvegekkel és bevonatokkal azóta ez a rajzolt kép tökélesedett és papírra - monitorra került. De mi történik, ha elhagyjuk ezt a többezer forintos alkatrészt és visszatérünk az egyszerű lyukhoz...!? Lássuk csak, mit tud egy 12 millió képpontos fényérzékeny lapka, ha mindenféle tökéletesen csiszolt és bevonatoktól mentes egyszerű tűszúrással készült pici furaton jut be a fény! Felhasznált alapanyagok: fényképezőgép vázsapka, alufólia, ragasztószalag Felhasznált szerszámok: fúró, olló, tű  Miután a vázsapkának kirajzoltam a középpontját (körzővel vagy vonalzóval, hasznos az alkoholos filc), egy 5mm átmérőjű fúróval kifúrtam a műanyagot. Alufóliából kivágtam kb. 20x20mm-es darabot, majd ragasztószalaggal s...

Ritkaság, ha az ember nagyobb testű "páncélos" bogarat lát. Ezek a bogarak általában védettek is. Még a nyár végén találtunk az udvarunkban egy elpusztult orrszarvúbogarat . Egy dobozba elraktam és már majdnem megfelejtkeztem róla. Most viszont egy faháncsra rakva lefotóztam. A fotó Canon 450D, 18-55IS optikával és egy makro előtétlencsével készült. Mivel a mélységélességet nagyra szerettem volna, ezért a rekeszt F22-re szűkítettem, így a záridő is megnövekedett 5 másodpercre. Ez csak állványról lehet remegés nélkül fotózni, használtam még a gép 10 másodperces önkioldóját is. Világításnak az asztali lámpám fénye - jobbról szinte a bogár szintjéről szemből, a másik pedig a fényképezőgépen a Metz 48AF vakum balra lőve - egy fehér papírdossziéval visszatükrözve kb. a bogártól 45 fokos szögből - fentről. Utómunkánál kicsit játszottam a képpel: fekete-fehérré konvertáltam, majd helyenként fényt raktam a bogár egyes részeire - főleg a fejnél. Színes képként is megállná a helyét...

Múlt héten Szentesen jártam fotókiállításon. Fotóztam az eseményt. Amikor vége lett a hivatalos résznek és mindenkire kezdett hatni az a különleges mágneses vonzalom, amit úgy hívunk büfé, megakadt a szemem a folyóson kirakott hatalmasra nőtt Agave növényen. Lehet a többiek furcsán néztek rám, hogy mit akarok én ettől a "kaktusztól" amikor elkezdtem fotózni, de megláttam az egyik húsos levelének megtört ívén... Drámai hangulatúra formáltam a képet, mint egy fekete hattyúnak. Az utómunka a RAW megnyitása után, vágás, kis retusálás, fekete-fehérré konvertálás kék szűrővel (így jobban látszódott a levél textúrája) Levels - Curves beállítások, az átméretezés után egy kis zaj hozzáadása.

Előzmény  Folytatás... A fácánok eltávolodtak és védettebb, gödrösebb részre húzódtak az optikám elől. Nem akartam őket tovább zavarni fotós nyughatatlanságommal, így továbbindultam a földúton egyre beljebb az alföld fákkal tarkított síkságán. A fácánok után gondoltam meglátogatom az ürgés területet, hátha a lenyugodni készülő nap utolsó fényeiben sütkéreznek, mielőtt földalatti üregükbe húzódnak vissza. Sajnos nem volt szerencsém, kerültem a területen egyet, de semmi mozgást nem láttam. A nap kezdett erősen a horizont felé közeledni, így elkezdtem olyan téma után kutatni, ami naplementés sziluettes témának jó lenne. Ahogy szépen lassan alapjáraton haladok az úton meg is láttam azt, ami elképzeléseimnek megfelelt. Egy lapájban összegyűlt a víz, így bevillant egyből a leendő kép körvonalai. A vízfelület pont akkora volt, hogy a kicsit messzebb álló magányos fa tükörképe jó legyen és a narancssárga napkorong is kb. a képen harmadolópontra kerülhet. Gyorsan leálltam az autóval és o...

Mostanában nemigazán készítettem tájképeket, de most valahogy munka után kedvem támadt egy kis fotózásra, így kimentem a határba. Igazándiból céltalanul vittem a felszerelést, majdcsak adódik valami. Erről eszembe jut egy fotós szállóige: "Mi a különbség a fotós és a vadász között? ... A fotós sosem megy haza üres kézzel!" A tanyák mellett elhaladva kikötött ló legelésztek így megálltam, hogy a fotós táskámat elővegyem a csomagtartóból és a gépemet is felkészítsem: babzsák elő, gépre a 70-200-ast feltekertem. Pár kép a paciról és irány tovább. A széles földútról lekanyarodva elindultam a kocsival az alig kitaposott füves úton, alapjáraton döcögve - figyelve a határt, a tájat, égboltot, a nap állását, a füvet és valami hatodik érzékkel az út kanyargását és a rajta található nagy gödröket és sárfoltokat kerülgetve. Pár száz méter megtétele után meg is láttam első fotótémámat, az úttól kb. 10 méterre.  Egy fácán hasalt a fűben és csak a feje látszott ki. Leállítottam az autót...