Nagy Krisztián - A naplóm

Nagy fába vágtam a fejszémet, építeni szeretnék egy projektort. Az első lépésen túl vagyok: egy 15"-os TFT monitort szétszedtem és kipróbáltam az LCD panel átvilágítását. Mivel ez egész jól sikerült, jöhet a következő lépés: világítás (terveim szerint LED) és Fresnel lencsék beszerzése. Ha ezek megvannak, akkor igazi kísérletezés jön, a fókusztávolságok eltalálásával és hogy vetítő lencsének jó lesz-e egy analóg fényképező optikája. Végül jöhet a dobozolás...

Kinézve az ablakunkon egy pillanatra megfogott a friss hó pici buckái és a szomszéd macskák csapásai. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen szisztéma szerint választják ki az állatok az útvonalat, ehhez a számukra valószínűleg förtelmes, hideg, nedves átkeléshez? Hol kisebb a hó, vagy sejtenek valamit a hó alatt amit jobb kikerülni? Számukra nyilván nem az egyenes a legrövidebb...

Szuper! Szerintem mondhatom mindannyiunk nevében, akik ott voltak a hétvégi fotós -divatos kifejezéssel élve- csapatépítő tréningen. Folytatás...

Végre nem esett semmiféle csapadék és még a hőmérséklet is egész kellemes volt szerda délután. Így végre ismét elő tudtam venni a hat-csillag szűrőt és elindultam Kecskemét főterének a fotózására. Munka után 16.10 órára értem ki és láttam, hogy még nem világítanak a díszkivilágítások - sőtt semmilyen közvilágítás, de gondoltam nemsokára biztos bekapcsolják. Így is lett, amíg parkolóhelyet kerestem (utálom, hogy a fél várost meg kell kerülni az egyirányú utcák miatt) felkapcsolták a lámpákat. Fényképezőgépre a 18-55IS optikát raktam fel, az állandó UV szűrő helyére pedig feltekertem a csillagszűrőt. Már csak az állvány gyors-csere talpát kell volna a gépre rakni... de nem volt a szokásos helyén, a kocsi csomagtartójában! A franc egye meg! Otthon maradt az állvány! Mi ebből a tanúság!? Felszerelést kétszer is ellenőrizni indulás előtt! Sebaj! Megoldottam a stabilitást, -igaz elég körülményes és kényelmetlen- a hátizsák a földön elborítva és rárakva a gép. Kihasználtam még mindenféle ter

Második próba: 2 másodpercenként készült, 145 db felvételekből összefűzött 20 fps videó.

Régóta szerettem volna "időgyorsítós" videót készíteni. Ezek a filmek úgy készülnek, hogy rendszeres időközönként készülnek fotók a témáról, majd az elkészült képeket összefűzve megkapjuk a videót. Én ezt DSLR géphez kapható időzítős távkioldóval oldottam meg (mint oly sokan), 5 másodpercenként készült 60 felvétel, majd ezt összefűztem filmé. Ez most az első teszt, hogy rájöjjek a finomságokra, illetve a videóvá alakítás fortélyaira. Elsőre így sikerült a képsorozat, a következő téma valószínűleg a felhők vonulása lesz...

Gondoltam az idei karácsonykor készülő fényképeimet feldobom egy kicsit, így rendeltem egy csillag-szűrőt. Előrelátó voltam, mert a 67mm-es átmérővel vettem a filtert, illetve egy 58-67 setup közgyűrűt, hogy a kisebb optikámhoz is tudjam használni. Sokat gondolkodtam, hogy milyen fajta csillagot szeressek majd látni a fotókon, mivel létezik négy-, hat-, és nyolcágú effekt is. Sok-sok kép nézegetése után úgy döntöttem, hogy a négyágú kevés, a nyolc pedig már sok, így maradt a hatágú csillag-effekt. Tulajdonképpen a szűrő működése egyszerű, üveglap van nagyon finoman bekarcolva: négyzet-, háromszög-, vagy átlójában felezett négyzethálósra. Ezt akár házilag is kivitelezhető: egy üveglapot finom csiszolópapírral meghúzva a kívánt csillagnak megfelelően karistolva. Rögtön készítettem is csak úgy kézből pár tesztképet, hogy lássam a filter hatását: Amikor megláttam a tesztképeket  rögtön elindultam "élesben" is kipróbálni. Bementem a városba, a karácsonyi kivilágítást lefotózni.

Kicsit játszottunk a lyukkamerával, ez lett a végeredmény: 15 másodperces záridő alatt készült a felvétel. Elsőként Kriszta ült a székre és én villantottam jobbról, majd gyors helycsere történt. Ez a felvétel a 18. kísérletre sikerült! Photoshop utómunka csak a RAW konvertálás és a "régiesítés".

Mivel kiállítások egyszer véget érnek és a fényképeket haza szoktam vinni, ezért itt volt az ideje, hogy megoldjam a szállítás problémáját. A képek általában 50x70 cm-esek, így ennek megfelelően készíteni akartam egy merev falú, ütésálló szállító dobozt. Felhasznált anyagok: 2x4cm-es és 2x3cm-es gyalult fenyőléc, 3mm-es karton, 2db kis méretű zsanék, facsavarok, tiplifa, gurtni anyag Felhasznált szerszámok: asztali fűrész, fúrógép, derékszög, csavarhúzó, tűzőgép, mérőszalag, ceruza, sniccer Méretek: - 2x4cm-es anyagból: 2db 80cm-es (teteje-alja), 2db 55cm-es (két oldala) - 2x3cm-es anyagból: 2db 80cm-es (teteje-alja), 2db 55cm-es (két oldala) - kartonból: 2db 78x57cm Első lépés a lécek méretre vágása. Ügyeljünk a derékszög betartására, különben az összeszerelésnél deformálódik majd a keretünk és rések keletkezhetnek az illesztéseknél. Második lépés a hosszú (80cm-es) elemekbe kerülő csavarok helyeinek kifúrása. Én 4mm-es csavarokat használtam, 3mm-es fúróval készítettem

A Kecskeméti Fotókör hagyományos éves kiállítása a tegnapi nap folyamán lett megnyitva. Azon szerencsések között vagyok, akiknek a fényképe felkerült a falra és a tárlat ideje alatt megtekinthető. Három képem került kiállításra, fekete-fehér digitális printek formájában. "Nyájas"... ..."Élő gyapjuh" és "Fényfürdő" fényképeim. A kiállítás megnyitója alatt készített fényképeim a Kecskeméti Fotókör blogján megtekinthetőek.

Lyukkamera elve pofonegyszerű. Végy egy dobozt, fúrj rá egy lyukat és a lyukon bejutó fény a külvilág kicsinyített mását - fejjel lefelé a szemközti hátfalra rajzolja. Minden fényképezőgépnek ez az elve és amióta tökéletesítették a lyukat, lencsékkel, motoros zoom-mal, különleges üvegekkel és bevonatokkal azóta ez a rajzolt kép tökélesedett és papírra - monitorra került. De mi történik, ha elhagyjuk ezt a többezer forintos alkatrészt és visszatérünk az egyszerű lyukhoz...!? Lássuk csak, mit tud egy 12 millió képpontos fényérzékeny lapka, ha mindenféle tökéletesen csiszolt és bevonatoktól mentes egyszerű tűszúrással készült pici furaton jut be a fény! Felhasznált alapanyagok: fényképezőgép vázsapka, alufólia, ragasztószalag Felhasznált szerszámok: fúró, olló, tű  Miután a vázsapkának kirajzoltam a középpontját (körzővel vagy vonalzóval, hasznos az alkoholos filc), egy 5mm átmérőjű fúróval kifúrtam a műanyagot. Alufóliából kivágtam kb. 20x20mm-es darabot, majd ragasztószalaggal szépe

Ritkaság, ha az ember nagyobb testű "páncélos" bogarat lát. Ezek a bogarak általában védettek is. Még a nyár végén találtunk az udvarunkban egy elpusztult orrszarvúbogarat . Egy dobozba elraktam és már majdnem megfelejtkeztem róla. Most viszont egy faháncsra rakva lefotóztam. A fotó Canon 450D, 18-55IS optikával és egy makro előtétlencsével készült. Mivel a mélységélességet nagyra szerettem volna, ezért a rekeszt F22-re szűkítettem, így a záridő is megnövekedett 5 másodpercre. Ez csak állványról lehet remegés nélkül fotózni, használtam még a gép 10 másodperces önkioldóját is. Világításnak az asztali lámpám fénye - jobbról szinte a bogár szintjéről szemből, a másik pedig a fényképezőgépen a Metz 48AF vakum balra lőve - egy fehér papírdossziéval visszatükrözve kb. a bogártól 45 fokos szögből - fentről. Utómunkánál kicsit játszottam a képpel: fekete-fehérré konvertáltam, majd helyenként fényt raktam a bogár egyes részeire - főleg a fejnél. Színes képként is megállná a helyét

Múlt héten Szentesen jártam fotókiállításon. Fotóztam az eseményt. Amikor vége lett a hivatalos résznek és mindenkire kezdett hatni az a különleges mágneses vonzalom, amit úgy hívunk büfé, megakadt a szemem a folyóson kirakott hatalmasra nőtt Agave növényen. Lehet a többiek furcsán néztek rám, hogy mit akarok én ettől a "kaktusztól" amikor elkezdtem fotózni, de megláttam az egyik húsos levelének megtört ívén... Drámai hangulatúra formáltam a képet, mint egy fekete hattyúnak. Az utómunka a RAW megnyitása után, vágás, kis retusálás, fekete-fehérré konvertálás kék szűrővel (így jobban látszódott a levél textúrája) Levels - Curves beállítások, az átméretezés után egy kis zaj hozzáadása.

Előzmény  Folytatás... A fácánok eltávolodtak és védettebb, gödrösebb részre húzódtak az optikám elől. Nem akartam őket tovább zavarni fotós nyughatatlanságommal, így továbbindultam a földúton egyre beljebb az alföld fákkal tarkított síkságán. A fácánok után gondoltam meglátogatom az ürgés területet, hátha a lenyugodni készülő nap utolsó fényeiben sütkéreznek, mielőtt földalatti üregükbe húzódnak vissza. Sajnos nem volt szerencsém, kerültem a területen egyet, de semmi mozgást nem láttam. A nap kezdett erősen a horizont felé közeledni, így elkezdtem olyan téma után kutatni, ami naplementés sziluettes témának jó lenne. Ahogy szépen lassan alapjáraton haladok az úton meg is láttam azt, ami elképzeléseimnek megfelelt. Egy lapájban összegyűlt a víz, így bevillant egyből a leendő kép körvonalai. A vízfelület pont akkora volt, hogy a kicsit messzebb álló magányos fa tükörképe jó legyen és a narancssárga napkorong is kb. a képen harmadolópontra kerülhet. Gyorsan leálltam az autóval és optik