Nagy Krisztián - A naplóm

Ismét egy gyerekjáték került a fa kamerám elé. Egy fából készült kétfedeles repülőgép. Egy ideig gondolkodtam, hogyan is lehetne lefotózni? Kerekein állva a földön? Vagy inkább a levegőben? Az utóbbi mellett döntöttem, ami rögtön felvetett egy újabb kérdést: ha kiviszem a szabadba, hogy igazi felhők legyenek a háttérben, valószínűleg nagyon nagyon nehéz lesz kiexponálni a képet. Nem is biztos, hogy így jól mutatna a játék, így arra gondoltam ha már játékot fényképezek - játékosan is oldom meg a "körítést". A délelőtti bevásárlás során vettem egy csomag vattát, amit alig lehet találni. Végül a patikában tudtam venni ahol a pincéből hozták elő. A patikus hölgy kérdezte, hogy mire kell és jót nevetett amikor válaszoltam: játékrepülő mögé felhőnek! :-) Ezek után délután hozzákezdtem a "modellezésnek". A hátteret bordó textillel takartam ki, mivel sötét hátteret szerettem volna a repülő mögé és így jól látszanak majd a felhők is. (Az ortokromatikus feket

Gondoltam egyet és a nagy fa kamerámat átalakítottam digitális fényképezőgéppé. Természetesen ekkora kamerához nagy CCD jár, mivel az optika nevetve kirajzol 13x18cm képméretet. De honnan lehetne ekkora méretű képérzékelőt szerezni, amikor egy full frame-s gépben is csak 35,9x24mm-es érzékelőlapka van!? A megoldás egyszerű, de kacifántos: egy lapolvasó szkennert kell átalakítani! Van egy régi Canon Lide 20-as szkennerem. Szétszedtem és kiiktattam a rendeltetés szerinti használat során papírt világító fényt -kis LED fényforrások élben világítanak meg egy akril prizmát- kiszedtem a prizma csíkot és a LED-eket leragasztottam fekete szigetelő szalaggal. A síkágyas szkenner érzékelője előtt egy fekete műanyag sáv van tele hajszálvékony kis lyukakkal. Ennek az a célja, hogy az érzékelőlapra csak a merőleges fények juthassanak. Ezt az "egyenirányító" szűrőt is kivettem, mivel a fényképezőgép optikáján keresztül nagyon kevés az a fény, ami pont merőlegesen éri a film síkjá

A Kecskeméti Fotókör "Sarkos" témára készített fényképeim. Két ablak: egy régmúltat idéző, harsány színvilágú és egy modern letisztult minimalista megfogalmazás.

A Kecskeméti Fotókör előző havi fotótémája az "Alaktalan" volt. Erre készítettem egy fényképet, mondhatni kettős értelemben is alaktalan. Egyrészt az üveg torzítása, másrész akár mondhatja is a "hárpia" a részeg férjének: "Milyen alak vagy te?" "HárPIA"

Kezdem kiismerni a fa kamerámat... 13x18cm papír negatívok.

Megjött Angliából a direkt pozitív papír amit rendeltem. Természetesen ismét nagyformátumú fényképezéshez kellett. Alap esetben bármely fényképezőgép negatív, fejjel lefele és tükörfordított képet készít. Amikor a digitális képeket nézzük -akár a fényképezőgép hátfalán, vagy monitoron- bizony már három módosítást végrehajt a masinánk: a képet invertálja pozitívra, elforgatja 180 fokkal és megtükrözi a képet. Analóg fényképezésnél viszont ez nincs így. Ezért vannak a negatív fóliák - ezt a fóliát világítják rá a papírra - ami így már pozitív lesz, illetve a laborban kell odafigyelni, hogy a fólia/film jól legyen berakva a nagyítógépbe, hogy a tükrözés (pl. egy óra számlapja) eltűnjön! A fejjel lefelé képpel tulajdonképpen nem kell foglalkozni, a kész képet a kezedben nem tart sokáig 180 fokkal elforgatni! De visszakanyarodva a direkt pozitív papírra: ez a papír a fényképezőgépben a ráeső fény hatására nem negatívként viselkedik mint az össze többi hordozó, hanem rögtön po

Teszt - nagyformátumú fénykép, 13x18cm papírnegatív szkennelve és átfordítva.