PIERO
Alap esetben bármely fényképezőgép negatív, fejjel lefele és tükörfordított képet készít. Amikor a digitális képeket nézzük -akár a fényképezőgép hátfalán, vagy monitoron- bizony már három módosítást végrehajt a masinánk: a képet invertálja pozitívra, elforgatja 180 fokkal és megtükrözi a képet.
Analóg fényképezésnél viszont ez nincs így. Ezért vannak a negatív fóliák - ezt a fóliát világítják rá a papírra - ami így már pozitív lesz, illetve a laborban kell odafigyelni, hogy a fólia/film jól legyen berakva a nagyítógépbe, hogy a tükrözés (pl. egy óra számlapja) eltűnjön! A fejjel lefelé képpel tulajdonképpen nem kell foglalkozni, a kész képet a kezedben nem tart sokáig 180 fokkal elforgatni!
De visszakanyarodva a direkt pozitív papírra: ez a papír a fényképezőgépben a ráeső fény hatására nem negatívként viselkedik mint az össze többi hordozó, hanem rögtön pozitív képet ad! Így kimarad a fólia/film lépés. Hátránya viszont, hogy itt nincs hibázási lehetőség. Ami a gépből kijön és a laborban a hívásnál történik, az maradandó eredményt ad! Itt nincs Undo, meg Save Ass... Viszont lesz egy egyedi, nem megismételhető felvételünk. Persze a papírképet lehet utána szkennelni és sokszorosítani, de az már nem ugyanaz!
Bizony, bizony! A tükörfordulás is marad a képen!
Light 1: főfény 50x70 szoftbox, Light 2: Vaku szűkítve a sötét ruhára
Számos tesztfelvétel készült a "drága" papír előtt, nem szerettem volna a 25 db-os pozitív papírt pocsékolni! Így Piero kettő felvételt kapott. Az első sem lett rossz, de mivel nem laboráltam még ilyen papírt ezért nem is lehetett tapasztalat nélkül biztosra menni.
A hívási időt úgy írták a papíron, hogy 1-3 perc. Friss hívót készítettem és az első képet a szokásos kettő percig hívtam - de az arcról elvesztek a részletek és érdekes, egész erős rózsaszín árnyalatot kapott a papír, ami mostanra viszont eltűnt! (Gondolom a túlhívás miatt!?)
A második felvételt viszont hamarabb kivettem a hívóból -talán maradhatott volna még pár másodpercet- viszont már egész jól sikerült, megvannak szépen a részletek is!
A hívásnál nagyon oda kell figyelni és tulajdonképpen az órát el is lehet felejteni. Ugyanis nem úgy történik, hogy egyre sötétebb, sötétebb, feketébb lesz a kép mint a megszokott negatívnál, hanem elkezd besötétülni a téma a megszokott módon, majd ez megáll és elkezd szépen lassan világosodni ismét a kép. Na ennél a holtpontnál célszerű kikapni a papírt a hívóból (persze csak akkor, ha nem épp a világos részeket szeretnénk kicsit kiégetni).
Balról a direkt pozitív - jobbról a papír negatív együtt szkennelve
Ezek után még több sikerélménnyel fejezem be a bejegyzést, tesztelek, ügyesedek, mielőtt még nagyobb fába vágnám a fejszémet...
Nagyon jó lett.....
VálaszTörlés"lesz egy egyedi, nem megismételhető felvételünk"
... nekem ezért varázsos az egész......
Ma csináltam egy 18x24cm-es negatívot filmre! Szerintem nagyon jó lesz majd cianotípiához! :)
TörlésTisztelt Krisztián! Nagyformátumú kísérletezéshez gondolkoztam ezen a papíron, kérdésem az lett volna, hogy számításaid szerint mi lehet a nyersanyag érzékenysége? Tudom, hogy 1 és 3 ASA, azaz ISO közötti értékeket adnak rá, de tudni szeretném, hogy mik a Te tapasztalataid. Használtál fénymérőt, vagy simán csak próbálkozások útján határoztad meg?
VálaszTörlésNem tudom, hogy a vakus, vagy stúdióvakus megvilágítás esetén ugyanúgy viselkedik a nyersanyag, mint egy film? Vagy esetleg valamiféle Schwarzschild effektus megfigyelhető itt is?
Ja jól rémlik ISO6-ra vettem az érzékenységet annak idején. Van fénymérőm, de a vakukkal csak kísérletezve állapítottam meg a villantások számát.
TörlésA hívásnál kell nagyon eltalálni az időt. A híváskor a papír elkezd sötétedni, de túlhíváskor elkezd visszavilágosodni (nem sötétedik tovább), tehát jó időben ki kell kapni a hívóból - de ez csak a rutin adja majd. Érdemes 2 percre hívni és az exponálással játszani.