Nagy Krisztián - A naplóm

Úgy tűnik mostanában a tesztelés és a kipróbálások idejét élem. Már jó ideje befészkelte magát az a gondolat a fejembe, hogy ki kellene próbálni egy aránylag kis méretű negatívot felnagyítani papírra - archaikus technikával. Ezidáig kettő dolog tartott vissza a teszteléstől: Nem volt olyan kis méretű kollódiumos negatívom amit a nagyító gépembe be tudtam volna rakni Az archaikus technikák másolása UV fény segítségével jön létre - leginkább napsütésbe kirakott másolókeretben, kontakt eljárással. Az első pontban említett kis méretű üvegnegatív problémája, a múltkoriban átalakított régi Polaroid fényképezőgéppel készült képpel megoldódott. A második pontban lévő UV fény hiánya pedig egy 20W-os UV LED segítségével próbáltam orvosolni. Ez viszont újabb problémát vetett fel, ugyanis az "UV fényt" így kimondva az embernek elsőre a pénzvizsgáló és a disco sötétjében világító fehér szín jut az eszébe. Viszont ha UV LED-et szeretnénk vásárolni egyből öt-hat féle választá...

Még régebben vásároltam egy Anastigmat 400mm-es F3.9-es fényerejű optikát. Kíváncsi voltam mekkora képet rajzol, mert eddig csak nagyságrendileg tudtam a méretét... Ezt az optikát régen egy epidiaszkóp lencséje lehetett. A teszt eredménye az lett, hogy a végtelenbe állított fókusz mellett kb 40cm átmérőjű kört tud kirajzolna az optika. Ez nagyságrendileg 28x28cm-es képméretnek felel meg. Ha közelebbi tárgytávolságú képet szeretnék, akkor a kirajzolt kép mérete jelentősen megnő. Viszont több dolgot is figyelembe kell venni egy esetleges kamera tervezése során. Ilyen például, hogy 1:1 képméretet (tehát pl. egy portrén a fej a képen ugyanakkora legyen mint a valóságban) 80cm-es kihuzat kell - tehát a kamera vázának meglehetősen stabilan kell elviselnie a ránehezedő optika (1.7kg!) + kihuzat + kazetta és egyéb alkatrészek súlyát. A 80cm-nél közelebbi "makro" fotózáshoz pedig még nagyobb kihuzat szükséges, viszont ekkora nagyításnál már nagy valószínűséggel a...

Úgy gondolom, hogy a digitális képek utómunkálataiban otthonosan mozgok, hiszen ebben "nőttem fel". Talán most már el merem azt is mondani, hogy az archaikus fényképészeti technikák ismerete is csörgedezik az ereimben. Sok analóg képet digitalizáltam már - sok jobb lett a monitoron nézve mint az eredeti. Hiszen pár gombnyomással pillanatok alatt be lehet állítani a görbéket, szinteket, kontrasztot, szaturációt. Ráadásul az adobe programozóinak köszönhetően rétegekkel lehet még szebbé varázsolni egy-egy képet. Tegnap viszont olyan dolog történt velem (végre?), hogy az általam készített üvegnegatív digitalizálásával egyszerűen nem boldogulok! Hiába a nagy nyomdai speciális negatív-szkenner, többszöri próbálkozás és több órás utómunkával egyszerűen csak közelíteni tudom azt a látványt a monitoron, mint amit ugyanez az üvegnegatív tíz perces laborálással a fényérzékeny papírral tesz! A kész papírképet gond nélkül be tudom digitalizálni, de az eredeti üvegnegatív kifog rajta...

Már régebb óta gondolkodtam azon, hogy készítek egy kisebb fényképezőgépet kollódiumos fényképezéshez. A cél az lenne, hogy a kisebb üvegnegatívot be lehessen rakni hagyományos fekete-fehér laborálásnál használt nagyítógépbe, hogy azt így aránylag egyszerűen fotópapírra lehessen akár nagy méretben nagyítani. De eszembe jutott, hogy régebben láttam egy cikket, amiben régi fényképezőgépet alakítanak át úgy, hogy kollódiumos üveglapot be lehessen rakni a masinába. Jelentősen leegyszerűsödik így az egész procedúra, mivel egy átalakítás egyszerűbb, ráadásul az erre a célra felhasználni kívánt fényképezőgép már rendelkezik optikával - így azzal sem kell bajlódni. A kamera választás viszont nem biztos, hogy egyszerű feladat. Ugyanis a filmes fényképezőgépek vékony filmre dolgoztak, míg a kollódiumos üveglap legalább kettő milliméter vastag. Ez az egy tényező sok mindent befolyásol, ugyanis szerencsétlen esetben nem tudjuk a gép hátlapját becsukni. A másik dolog amire oda kell ...

 18x24cm kollódiumos nedves eljárással készített üvegnegatív VanDyke print a negatívról (30cm-ről, 4 perc expo)

A 4. Perlensis Fotószalon (FIAP 2016/145) nemzetközi fotópályázatán az "Általános monokróm / General Monochrome (monokróm papírkép)" kategóriában, ezüstéremmel értékelte a zsűri a "Lány boával" című képemet. Ez a fényképem archaikus - VanDyke barna eljárással készült, kollódiumos üveg negatívról. Egy másik ugyancsak ebben a kategóriában és szintén archaikus technikával készült színezett cianotípiám "Ezüstlevelek I." című képem pedig elfogadásra került. Zsűri tagjai: Koós László EFIAP (HU), Nagy Tivadar MZSF (SK), Szathmáry-Király Ádám EFIAP/g (HU) A kiállítást rendezte és a kiállítást megnyitotta: dr. Patrus Sándor AFIAP (HU) "Lány boával"  Az eredeti üvegnegatív Elfogadott kép: "Ezüstlevelek I."