Nagy Krisztián - A naplóm

2011. május 25. Budapest, Üllői u. 3. Museion No.1. galéria. Ez a dátum és helyszín is bekerül a publikálásaim sorába. A Kecskeméten kiállított két tanyás képem ismét kikerült a falra. Elsőre furcsa volt, hogy megkérdezték a galériától, hogy el szeretném-e adni a képeimet, mert lehetőség van a galéria keretein belül. Természetesen igent mondtam, de gondolkodóba ejtett, a képek értéke... Nem is igazán a kivitelezés költségei, hanem ténylegesen mit ér egy kézzel fogható de tulajdonképpen szellemi alkotás!? Nézzük csak:  1., Ez egy képsorozat , amely több darabból áll. Mondhatni a tanya virágzásától a pusztulásáig.  2., Több évig készült a sorozat 3., Nem megismételhetőek a fényképek, hisz a tanyát azóta már elbontották 4., A képek elkészítése (fotózás, utómunka) sok időbe telt 5., ...  => Több kép a megnyitóról <= Ezeket végiggondolva a képeknek értéke van és nemcsak a látvány miatt... Na de mégis mennyi!? Persze mindennek megvan az ára... amennyit a vásárló ad érte!...

Érdekes dolgokat találtam a fototipp.hu oldalon. Gondoltam beregisztrálom magamat. Meglepődve tapasztaltam, hogy már valamikor régen ezt már megtettem - 4 év és 8 hete. Ha már úgyis fent vagyok, akkor frissítem az adatlapomat és itt furcsán pislogtam hogy a honlapom címéhez mi volt beírva... Huhúúúú...! Jesszus! Ezt már el is felejtettem!? Az első próbálkozásom a flash programozásra! http://chris.vizualcenter.hu/ Jó volt újra felfedezni a saját munkámat! Kicsit vicces ez így, mi porosodhat még a fotós "táskámban"?!

2011. május 21-22-én Tőserdőn tartottunk egy kis "Majálist" a Kecskeméti fotókör tagjaival. Nagyon jól sikerült ez a hétvége! => Sok fénykép készült! <= Bográcsolás, kirándulás, képvetítés, flekken sütés és nem voltunk szomjasak sem...! 

Reggel a munkahelyen a mosogatónál ez fogadott... Csak úgy... három edény...

A múltkori bejegyzésemnél említettem, hogy tárgyfotózáshoz csináltam egy vonalsugárzót (Strip light). Az ötlet nem egyedi és gyorsan megvalósítható, könnyen beszerezhető filléres anyagokból. Hozzávalók: - üres keskeny doboz - alufólia - ragasztó - pauszpapír (selyempapír) Szerszámok: - sniccer (szike) - olló A rendszervakunkat a doboz tetejére rakva és ceruzával körberajzolva, majd sniccerrel óvatosan körbevágva elkészítettem a nyílást a vakunak: A dobozt lefektetve és alufóliát méretre vágtam: Beleragasztva a doboz belsejébe az alufóliát és óvatosan kisimítva (felesleges tökéletesen simára, mert úgyis szórt fényt szeretnénk) hasonló dobozt kapunk: Már csak az előlapot kellett felragasztanom a doboz elejére: A doboz oldalra nyíló ajtaját szándékosan nem vágtam le, két okból: az egyik, hogy így a doboz használaton kívül becsukható - nem sérül a selyempapír. A másik, hogy így a világító sáv széllességét tovább tudom szűkíteni az ajtó becsukásával - akár egész keskeny rés...

Már hónapokkal ezelőtt megígértem Tamás barátomnak -aki szintén fotózik-, hogy készítek róla fényképeket. A képek elkészítése főleg azért csúsztak ezidáig, mert modellem testépítő edzéseket tart és most érezte úgy, hogy van is mit fotóznunk. Férfi portrénál a keményebb fény jobban érvényesül, illetve az oldalról való megvilágítás surlófénye az izomzatot jobban kiemeli. Ennek megfelelően a képeket jóformán egyforma fénybeállítások mellett csináltuk: háttérben fekete vászon, jobbról vaku ezüst ernyővel, melynek a fényét balról nagy ezüst derítőlap verte vissza. Ahhoz, hogy ezeknek az oldalról érkező fényeknek ne legyen középen túl sötét árnyéke, szemből erősen visszafogott derítővakut használtam diffúzorral kombinálva. A hajfényt egy újabb vaku adta. Elég sok képet készítettünk én ebből kiragadtam jópárat: Sajnos elég hűvös volt a padlás-stúdiómban, de Tamás egész jól viselte a kb. 10-15 fokos hőmérsékletet. A képeken jól látszik, hogy barátom jóformán az egész...

Az áprilisi fotótéma alapján -Kecskeméti Fotókör- két képet készítettem. Nagyon szeretem Lao Ce: Tao Te King bölcsességeit (Weöres Sándor fordításában) és ezek közül választottam. Az első kép és idézet a következő: Ránézek, de nem látom,ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-fűzére. Lao Ce: Tao Te King (14) Számomra ez a vers tökéletesen ráillik egy szál füstölőre. Maga a buddhizmus - taoizmus a füstölővel teljes összhangban van, akár meditációs kellékként is. Maga a vers is szinte sorról-sorra erősítette bennem az elkép...