Nagy Krisztián - A naplóm

A Szolnoki Csata 1849. március 5-én volt, amikor a magyar honvédsereg Damjanich János honvédtábornok vezetésével győzelmet aratott az osztrák seregek felett. Ezzel indult a „dicsőséges tavaszi hadjárat”. Ennek az esemény megemlékezésére Szolnokon felelevenítik a történelmet, hagyományőrző "kosztümös", lovas, ágyús, puskás csatát vívnak a belvárosban. A csata előtt országzászlót avattak, a nemrégiben átadott gyalogoshíd lábánál. Itt fotóztam jómagam a Kecskeméti Fotókör tagjaival. Főleg a portrékat fényképeztem, ezekből mutatok most párat:

A múltkori "Egy élet" bejegyzésemben egy kis tanyáról készült tájképek voltak. A szebb múlt és a rideg jelen képeivel. De ki élhetett itt? Ki tartotta karban ezt a kis birodalmat, amíg a természet végkép átvette az uralmat...!? (Fotó: Ujvári Sándor) Egymástól teljesen függetlenül készültek az én felvételeim és Ujvári Sándor barátom fotóriportjai. Sőt, még akkor nem is ismertük egymást, amikor az első képeket elkészítettük. Azóta a Kecskeméti Fotókörben megismertük egymás munkáit és meglepődve tapasztaltuk, hogy tulajdonképpen ugyanazt a témát egymástól függetlenül teljesen másképp fotóztuk meg. Így ez a sorozat most az Ő érdeme!

A Kecskeméti Fotókör januári témája a GOMB volt. Erre a "megmérettetésre" készítettem két képet. Biztosan emlékeztek páran arra régi "népi" játékra, amikor egy nagy gombot felfűztek spárgára, majd egy-egy kéz mutató-, és hüvelykújja közé kifeszítve és a feltekert/húzott gombot lehetett forgásban tartani, érdekes hang kíséretében. Ezt szerettem volna fotózni, de sajnos gyermekeim nemigazán akartak statisztálni ehhez a képhez. Egy értékelhetőbb képet sikerült csak készíteni, de több sebből is vérzik a fénykép (csukló törése, vágott újj, túl világos karok és beégettgyanús foltok), úgyhogy alternatív megoldáshoz kellett folyamodnom. Kirámoltam a ruháskosarat, két-két szöget benyomtam a vesszőfonott oldalába és közéjük feszítettem ki a madzagra fűzött gombot. Egyetlen fényforrást használtam a sötét szobában, egy polifommal körbetekert - szűkített vakut. (Sajnos a werk-kép nem lett a legjobb, a kis kompakt gépen nem ment a vaku - mire a következő képet készítettem v...

Még valamikor 2006. februárján készítettem fényképet egy tanyáról. Azóta évek teltek el és időnként újabb és újabb képek születtek ugyanonnan, ugyanakkora gyújtótávolsággal, ugyanarról a tanyáról. Most 2011. január van. Nem lesz többé fénykép erről az "épületről". Miért raktam macskakörömbe az épület szót? Mert azzal, hogy a tető beszakadt és az oldalai bedőltek és elkezdték elbontani a romokat egy élet - életforma is eltűnik. Szinte minden nap néztem a kis takaros tanyát, ahogy jöttem-mentem a munkahelyemre. Figyeltem a felhőzetet, fényviszonyokat, a megújuló környezetét, a ciklust ahogy telnek az évek. Kicsit szomorú vagyok mert tudom, napról napra kevesebb látszik majd a hajdani "birodalomból" és az emlékek is vele fognak fakulni. Viszont szerencsésnek érzem magam, hogy számos fényképet készítettem és így talán marad valami a múltunkból hátra. Így köszönöm, hogy hajdanán ez a tanya erősítette bennem a fotózást iránti szeretetet, arra a 2006-ban készült képre mi...

Vannak témák, amit az ember csak azért fotóz, hogy kipróbálja vajon mit tud kihozni belőle. Tetszik a látvány, előveszi a gépet, próbál komponálni, játszani a formákkal, keresni a legjobb nézőpontot és végül egy kis utómunkával a csúszkákat tologatva -szerencsés esetben- előjön az a képi világ, ami megfogta az első pillanatban és elindította ezt a folyamatot. Canon 450D, Canon fix 50mm, ISO200, F2.2, 1/60 Nos, a lyukacsosra leengedett redőnyön beszűrődő fény a függönyön, pont ilyen téma...

Néha a legegyszerűbb, hétköznapi dolgokból adódnak a legjobb fényképek. A dolgunk csak annyi, hogy észrevesszük azokat és nem hagyjuk elveszni. Így nem szabad restnek lenni - elő kell venni a fényképezőgépet, készíteni egy fotót és egy kis utómunkával kihozni belőle azt, amit megláttunk a témában. Én is ezt tettem ma reggel - felnéztem a plafonra és ott volt a "téma": az éjjeli lámpa  megvilágítja alulról a vázába rakott görbe faágakat... Az utómunka során arra koncentráltam, hogy a fény játéka minél jobban látszódjon a mennyezeten. A girbegurba kaccsok pedig teszik a dolgukat, egy kis mozgalmat, "huncutságot" visznek a képbe. A bal alsó sarokban meghagytam pár faágnak a végét, kétféle jelentőséggel: 1., így jobban sejteni lehet hogy a kaccsok árnyékok, 2., rámutat a témára - kicsit vezeti a szemet. Ugyanezt a szemvezetést alkalmaztam a mennyezet és a falak találkozásának vonalával és nem utolsó sorban valamelyest keretezik is a képet. Sokat gondolkodtam az utolsó...

Tegnap leszedtük a karácsonyfát. Érdekes nyomot hagyott a talpfa...